(Neue Zürcher Zeitung / írta: Martin Kolling, Tokió) Peking eddig csak sokadrangú területeken vezetett be szankciókat. Három szakértő megmagyarázza, miért – és milyen nagy a kockázat –, hogy Kína gazdaságilag túszul ejti Tajvant. (A nyitó képhez: Tajvan elsősorban a Kínával fenntartott gazdasági kapcsolata révén építette fel jólétét. (Fotó: I-Hwa Cheng / Bloomberg)
Az új tajvani válságban Kína nemcsak katonai erejét demonstrálja a kis Tajvannak. Még mielőtt Nancy Pelosi, az Egyesült Államok képviselőházának elnöke a múlt héten megjelent a Kína partjai előtti szigeten, Tajvanon, a pekingi kommunista kormány már meg is kezdte a végül is aggodalmat keltő figyelmeztetéssorozatot.
A kínai vámhatóság több mint száz élelmiszeripari vállalat importját függesztette fel az engedélyek hiányának ürügyével. Röviddel később leállították a homok kivitelét. Gazdasági szempontból mindkettő csak apró tűszúrás. A szimbolikus jelentés azonban egyértelmű: „Kína kétségtelenül súlyos gazdasági nyomást gyakorolhat Tajvanra” – magyarázza Max Zenglein, a berlini Mercator Institute for China Studies (MERICS) kínai agytröszt vezető közgazdásza.
Max Zenglein, a Mercator Kínai Tanulmányok Intézetének vezető közgazdásza (Foto: Marco Urban / www.marco-urban.de)
Valójában a világon egyetlen ország sem kapcsolódik olyan szorosan Kína gazdaságához, mint Tajvan. A világ legfontosabb félvezető-gyártójának számító szigetről származó export – tavaly 26 százalékkal, 446 milliárd dollárra nőtt – a gazdasági termelés 70 százalékát adja. A legfőbb célországokba, Kínába és Hongkongba irányul a kivitel 42 százaléka. Az oda irányuló export jó 60 százaléka félvezető.
Zenglein számára azonban az exporttól való nagyfokú függés nem fejezi ki megfelelően a helyzetet: „Kína fontosabb Tajvan számára, mint azt az exportadatok sugallják”. A tajvani korlátozások miatt kevés a kínai befektetés a szigeten, a tajvaniak viszont az elsők között fektetnek be Kínában – méghozzá tömegesen. A tajvani vállalatok 1991–2021 között 193 milliárd dollárt ruháztak be az anyaországban, jóval többet, mint a csaknem háromszor akkora lakosságú Németország. Ide tartoznak olyan vállalatok, mint a szerződéses gyártó Foxconn, ami kínai üzemeiből látja el a világot okostelefonokkal és egyéb elektronikai cikkekkel. „Kína különösen fontos szerepet játszik a kis- és középvállalatok számára is” – mondja Zenglein.
Peking időről időre hangoztatja, hogy továbbra is a szárazföldi Kína, a népköztársaság részének tekinti Tajvant, amit szükség esetén erőszakkal vissza kell vonni a Középbirodalomba.
Első pillantásra még megdöbbentőbb, hogy Kína hagyományos gazdasági szankciós politikája eddig csak a periférikus területeket támadta, Tajvan mentőöveit, például a félvezetőipart vagy a gépgyártást nem. 2018-tól fokozatosan leállították a turizmust, 2021-ben az ananász és az alma exportját. „Ezek mind olyan területek, amelyek nem nagyon fájnak Tajvannak és Kínának sem” – mondja a német Kína-szakértő.
A tajvani gazdaságot eddig nagyrészt megkímélték a kínai szankcióktól. (Foto: I-Hwa Cheng / Bloomberg)
Számára tehát biztató jel, hogy Kína a katonai helyzet mellett még nem szigorította a gazdasági szankciókat és nem gyakorolt nyomást a tajvani vállalatokra és a Kínában tartózkodó közel egymillió tajvanira. „Ha Peking zaklatja a tajvani vállalatokat Kínában, vagy szankciókat szab ki fontos termékcsoportokra, akkor az eszkaláció következő szintjét érte volna el.” about:blank
Kína vonakodásának a gazdasági szankciók bevezetésétől az az oka, hogy a kínai belföldi exportgyártásnak Tajvanra, mint beszállítóra van szüksége. Iris Pang, a nagy holland ING bank hongkongi vezető közgazdásza úgy véli, hogy Kína túlélése nem feltétlenül a szigetről származó árukon múlik. „De a félvezetőkre szükség van az iparhoz, különösen az elektronikai gyártáshoz és a külföldre történő reexporthoz.”
Iris Pang, az ING Hong Kong vezető közgazdásza.
Ez annak köszönhető, hogy Tajvan nagy szerepet játszik a globális csúcstechnológiai ellátási láncban – magyarázza a közgazdász asszony –, különösen a félvezető-iparban. A TrendForce tajvani piaci tanácsadó szerint a TSMC félvezető-gyártó óriás és az iparág más vállalatai együttesen a teljes globális chipipar bevételének 26 százalékát adják.
Tajvan a chipek tervezésében, csomagolásában és tesztelésében is élen jár, nem beszélve a szerződéses gyártásról: az öntödei piac 64 százaléka szilárdan tajvani kézben van, a tíz nanométernél kisebb szerkezetű chipek esetében pedig több mint 90 százalék.
Mindeddig Kína azon terve, hogy nemzetközileg első félvezetőipart építsen fel, ezen nem változtatott. „Sok tajvani előzetes terméket még nem lehet lecserélni, mert Kína a technológiai ellátási lánc alsóbb részeit fedi le, míg a tajvani vállalatok otthon tartják csúcstechnológiáikat” – magyarázza Pang.
Peking csak akkor engedheti meg magának, hogy szankciókat szabjon ki a tajvani nyersanyagok szállítására, ha a vezetés maga hajlandó gazdasági árat fizetni. „Ez egy nagyon összetett ellátási lánc, kölcsönös függőséggel” – mondja a közgazdász.
Csaj Ing-ven elnök kormánya 2016-ban elindította az „Új déli stratégiát”, amiben a kormány bátorítja a tajvani vállalatok befektetéseit Dél- és Délkelet-Ázsiában. Ehhez járul a félvezetőkre és az elektronikára való túlzott támaszkodás csökkentésére tett kísérlet – magyarázza Kristy Hsu, a Chung Hua Institution for Economic Research (CIER) délkelet-ázsiai kapcsolatokért felelős igazgatója. Tajvan kellemetlen helyzetben van – és nemcsak Kína miatt, hanem a nagy szomszédja és védelmező partnere, az USA közötti kereskedelmi háború miatt is.
A tajvani vállalatok fontos befektetők a szárazföldi Kínában – például a nankingi TSMC chipgyárban. (Kép: Future Publishing/Getty)
„A kereskedelem kínai fegyveressé tétele mellett azt látjuk, hogy más nagy országok is megpróbálják saját ellátási láncukat fejleszteni nagyvonalú támogatások, sőt talán protekcionizmus révén” – mondja Kristy Hsu. Ez növeli a TSMC-re és más vállalatokra nehezedő nyomást, hogy a tengerentúlon korszerű üzemeket építsenek.
Tajvan délkelet-ázsiai befektetései először tavaly haladták meg a kínai befektetéseket. Hsu szerint az egyre erősödő amerikai–kínai konfliktussal a mozgalom lendületet vehet. „A támogatásoknál fontosabb tényező az európai és az amerikai vállalati ügyfelek azon igénye, hogy a tajvani vállalatok diverzifikálják ellátási láncaikat.”
Hsu szerint a tajvani válsággal a multinacionális cégek újragondolnák stratégiájukat, és gyorsabb ütemet követelnének. Vagy költözz el magad Kínából, és húzd magaddal a beszállítóidat. A közgazdász következtetése: „A további szankciók nem lepnének meg minket.” De továbbra is azokra az ágazatokra összpontosítanak, amik nem károsítják Kína gazdaságát. „Nem hiszem, hogy ez a félvezetőket érintené” – mondja Hsu.