Salzburg nem fél megmutatni a történelmet olyannak, amilyen volt. Kuba múltját az 1930-as évektől, Batista diktatúráját, az ötvenes, hatvanas évek forradalmát és forradalmárait. Olyannak, amilyennek akkor látták ismert és ismeretlen fotósok.
Christian Skrein, aki divatfotósként kezdte pályáját, gyűjteni kezdte a kubai forradalomhoz kapcsolódó képeket: 4500 darabos gyűjteménye egészen egyedülálló. Tavalyelőtt Los Angelesben a Getty Museum is bemutatott egy válogatást ezekből a képekből. Most Salzburgban – egészen február 3-ig – 120 képet lehet látni.
Olyanokat, amelyek azóta világhírűvé váltak, és jelképpé. Mint amilyen Che Guevara milicista sapkás portréja, amelyet Alberto Korda készített 1960 márciusában. Azóta ezt a fotót millió változatban lehetett látni, plakátokon, pólókon, és most, Salzburgban cigarettás dobozon is. De a kiállításon úgy néznek rá a látogatók – szép számmal – mint az igazi hősről készült műalkotásra.
Alberto Korda készítette Sartre fotóját is Kubában. Az ember hajlamos lenne azt gondolni, hogy Alberto Korda magyar, a sok híres magyar Korda egyike, de valójában Havannában született Alberto Diaz Gutierrez névvel, s apja vasúti munkás volt. Később ő lett az egyik leghíresebb fotós, aki Hamingwayt is fényképezte.
Salzburgban látható egy ismeretlen szerző által készített felvétel 1955-ből, arról a pillanatról, amikor Fidel Castro és barátai elhagyhatták a börtönt. Vígan, kis kofferrel, és elindultak a mexikói száműzetésbe. Castrónak akkor még nem is volt szakálla, csak egy legényes kis bajuszkája.
Egy másik magyar nevű fotós, August Kovats bécsi, 1870 és 1948 között élt. Havannáról 1938-ban készített fotósorozatot. Ez is ott van a kiállításon. Mint ahogy egy sor olyan felvétel is, amely a kubai hétköznapokat, forradalmi időket, elszánt harcokat és a kemény munkát mutatta be. Egy disztingvált város, disztingvált, ám nyitott szellemű közönségének. Minden utólagos belemagyarázás nélkül.
Objektíven, ahogy az objektív látta.