A magyar történelem különösen viharos (ráadásul az átlagember számára részleteiben átláthatatlan) évtizedeiben, a tatárjárás utáni időszakban, IV. Béla és fia, V. István (a győri Király utca 7-9. számú ház udvarán álló szobra a nyitó képen) „se veled, se nélküled” uralkodása végnapjaiban részesült Győr városa abban a királyi kitüntetésben, jogban, amelynek az idén a 750. évfordulóját ünnepli Északnyugat-Dunántúl ékköve, Győr. (Az Infovilág 2020. december 6-i cikkében megígértük a folytatást.)
V. István király 1271-ben, a halála előtti hónapokban adományozott kiváltságlevelével emelte a települést a középkori értelemben vett királyi szabad városok rangjára. Dr. Lengyel Alfréd, Győr tudós levéltárosa írta éppen ötven esztendővel ezelőtt (a kiváltság 700. évfordulója alkalmából), hogy e sorsfordulós elhatározásával az uralkodó nemcsak a már atyja által követett várerődítési és városalapítási céloknak akart eleget tenni, hanem kitüntető jutalomban kívánta részesíteni az egész település lakosságát. „A II. Ottokár cseh királlyal folytatott hadakozások idején ugyanis ennek a vidéknek is súlyos pusztításokat kellett elszenvednie, és a település lakói ennek ellenére vitézül és kitartóan harcoltak V. István oldalán. A győri kiváltságlevél adományozásának tényében tehát az uralkodói elhatározáson kívül az itt lakó nép önfeláldozó magatartásának is döntő része volt. Az elismerés hangjai már az oklevél bevezető soraiból kicsendülnek, melyek az alábbiakat tartalmazták:
„A jelen- és utókornak értésére adjuk, hogy a Győrhöz kapcsolódó népeknek, vendégeknek a győri várba való áthelyezését helyesnek ítéltük és ítéljük, ahol a fehérvári polgárainkkal és vendégeinkkel azonos kiváltságokat fognak élvezni.”
Mindazonáltal elődeink okosan cselekedtek – miként az Infovilág írta –, hogy a győri Király utca 7–9. számú ház udvarán, a várfal előtt helyezték el és avatták föl 1971. március 27-én V. István király emlékművét. Könnyen előfordulhatott volna, hogy a múlt évtizedekben politikától megvezetett valamelyik okosnak szemet szúr Kiss Sándor szobrászművész alkotása, és ugyanúgy, mint Mikus Sándor szobrászművész alkotását,
a 700. évfordulóra fölállított domborművet és tartószerkezetét – elbontják. A Győri Szalon A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története című fényképes irásában olvasható: 1992. június 30-án délelőtt lángvágók és nagy teherbírású daru segítségével távolították el Mikus Sándor alkotását. Az emlékművet a városgondnokság raktárában helyezték el…Élt 21 évet.
Jó és helyes lenne, ha egy művészettörténész (tehát politikával még meg nem fertőzött/fertőződött) szakember véleményt nyilvánítana a Kossuth-, Érdemes-, Kiváló-, SZOT-díjas Mikus Sándor győri alkotásáról, és ha köztéri felállításra méltónak tartja (miért is ne!), akkor most, a 750. évforduló közeledtével ezt megtehetné a város. Elvégre Mikus Sándor (Sződ, 1903. augusztus 11. – Budapest, 1982. szeptember 17.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész, pedagógus) műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Moszkvában, Bécsben, Angliában, Mexikóban is megtalálható. Ha ott nincsenek senkinek sem útjában, akkor Győrött sem kellene bronzdomborművének egy raktárban porosodnia.
Persze, még az is előfordulhat, mivel bronzból készítette a mester, hogy már rég eladták a MÉH-nek…