Örömmel olvastam az éppen egy héttel ezelőtt megjelent hírt, amely szerint új buszokkal bővül az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ (ÉNYKK) flottája; a 35 szerzeményből 22 alacsony padlós, 13 pedig normál padlómagasságú jármű. (Illusztráció: a II. világháború előtt és még utána is Győrött készült a Rába Super autóbusz.)
Tekintettel arra, hogy tapasztalataim szerint az ország leglendületesebben fejlődő városában, Győrött nem csupán méltatlanul ritkán (néhány csúcsidőt kivéve), általában fél óránként járnak az autóbuszok, feltételeztem: a járműpark-bővítésből a Kisalföld centruma is részesül. Nyomban e-mailben érdeklődtem a szombathelyi székhelyű Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Zártkörűen működő Részvénytársaság kommunikációs csoportjánál a győri helyi autóbuszpark állapotáról, különös tekintettel arra, hogy a városban meglehetősen ritkán látható két egyforma típusú, márkájú busz. Levelemben megkérdeztem:
– hány gyártó hányféle típusából tevődik össze a Győr városi buszflotta,
– mennyi idős a legöregebb és hány éves a legfiatalabb jármű,
– hány évben határozzák meg a győri autóbuszok átlagos életkorát?
Az is érdekelt, hogy a 2018. február 21-én új szerzeményként bejelentett 35 járműből hány jut Győrnek, milyen megoszlásban (normál és alacsony padlós), illetve gyári új vagy használt autóbuszokról van-e szó, mert tapasztalataim szerint az „új” jelző nem mindig egyértelmű… Miután az ÉNYKK kommunikációs csoportja (annak ellenére, hogy február 21-én nyugtázta a küldemény érkeztét!) egy hét után sem válaszolt az újságírói érdeklődésre, ezért ma újra elküldtem az eredeti levelet, és láss csodát, néhány perccel később már meg is érkezett a válasz:
„A 2018. február 21-én kelt, közérdekű adatigénylés tárgyú, Győr város közlekedésével kapcsolatos adatkérésére válaszolva – hivatkozással az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 29. § (1) bekezdésére – az alábbiakról tájékoztatom:
(Győr) helyi tömegközlekedésében 101 db autóbusz teljesít szolgálatot.
A járművek 4 gyártó 14 típusába sorolhatók.
A legidősebb autóbusz: 34,18 éves, a legfiatalabb: 7,24 éves.
A győri helyi járat átlagos életkora: 18,09 év.
A társasághoz napjainkban beérkező 35 db helyközi kiviteli járműből GYMS megyébe 6 db kerül, melyek mindegyike új gyártású, 1 db alacsony belépésű, 5 db normál padlómagasságú.”
Tekintettel arra, hogy az eredeti levelemben megfogalmazott egyik kérdésre (Hány jut Győrnek az új szerzeményként bejelentett 35 járműből?) nem válaszolt a levél megfogalmazója, egy újabb levélváltásból már az is kiderült, hogy Győr városa bizony egyetlen egyet sem kap, mivel „az 1 db új autóbusz Győr helyközi üzeméhez érkezik”.
Kedves győriek, szíveskedjenek továbbra is megelégedni azzal, hogy a közúti (és vasúti) járműgyártásban már a 19. század vége óta csaknem évszázadig élen járt ipari nagyváros, továbbá negyedszázad óta az Audi jóvoltából a személyautó-gyártásban is jeleskedő megyeszékhely jó százhuszonhárom-ezer lakója és a sok tízezer itt megforduló ezentúl sem élvezheti azt a kényelmet, gyorsaságot, ami a 21. század első ötödének polgárait megilletné.
A fenti kép és bejegyzés a minap jelent meg a http://www.gyoribuszok.hu oldalon.
Győrött ezentúl is jó 18 esztendős átlag-életkorú autóbuszok járnak, nem egy közöttük meglehetősen kacifántos elrendezésű belső térrel, korunk környezetvédelmi kívánalmainak (finoman szólva) nem mindig megfelelő károsanyag-kibocsátással.
Most már érthető, hogy miért érik egymást a legtöbbször egyetlen személyt szállító gépkocsik a jobb sorsra érdemes barokk városban: a buszok kivénhedtek, ráadásul szerfölött ritkán közlekednek. Még szerencse, hogy azok, akiknek a városi tömegközlekedés javítása (lenne) a feladatuk, az EU-s szabványoknak megfelelő szolgálati gépkocsit használnak.