Hell Miksa, Sajnovics János, a Vénusz és a lappok… – Vardø (Norvégia)

Az 1769. június 3-i Vénusz-átvonulás pontos megfigyelésére a csillagászat iránt érdeklődő dán király, VII. Keresztély megfelelő embert keresett, aki az ő megbízásából expedíciót vezetne Lappföldre. (A nyitó kép: Vardø ; forrás: https://www.visitvardo.com)

„Kolléganőjéhez”, Mária Teréziához fordult azzal a kéréssel, hogy Hell Miksa felvidéki születésű jezsuita csillagászt, a bécsi császári csillagvizsgáló intézet nagytekintélyű igazgatóját küldje el hozzá a tudós által választott útitárssal együtt.

A Vénusz a Nap előtt.
Hell Miksa.

Hell Miksa (1721–92) aki részt vett az 1761-i Vénusz-átvonulás megfigyelésében is, egy rendtársát és tanítványát, Sajnovics Jánost (1733–85) választotta maga mellé, aki akkor a nagyszombati csillagdát vezette. Sajnovicsnak még egy előnyös tulajdonsága volt: hibátlanul beszélt magyarul. A magyar nép és nyelve eredetének kérdését már hosszabb ideje kutatták a tudósok, és a sok egyéb elmélet mellett felvetődött a finn nyelvvel rokonság lehetősége is. Hell ezért az expedícióban remek lehetőséget látott a nyelvészeti vizsgálódásra is.

A két tudós férfiú Bécsből 1768. április 28-án indult, viharokkal, kemény faggyal megküzdve 1768. október 12-én hajón érkezett meg végcéljához, Vardø kis szigetére, amely előretolt helyőrség volt a Jeges-tengerben, nem messze az orosz határtól. Ezen a helyen, túl az Északi Sarkkörön majdnem hét hónapot várakoztak, míg a nyári napforduló közeledtével a Nap már nem nyugodott le. Így június 3-án a helyi idő szerint 21 óra 15 perc és június 4-én 3 óra 26 perc között lezajlott jelenséget alaposan meg tudták figyelni. Ezt három távcsővel végezték, Hell, Sajnovics és norvég társuk, Jens Borchgrevink eredményéből átlagolva állapították meg a hivatalosnak tekinthető következtetéseket. Az időjárás kegyes volt hozzájuk, mert az átvonulás előtt és közben is felhők takarták a napot, de a tulajdonképpeni esemény idejére az égboltnak ez a része tökéletesen kitisztult. Ezt a két magyar csillagász csodaként élte meg és istene kegyelmét látta benne.

Összesen nyolc és fél hónapot töltöttek Vardø szigetén, két hónapot napfény nélküli teljes sötétségben, eközben egyéb csillagászati és számos más tudományos megfigyelést is végeztek. Mindaddig nem ismert hetven csillagot jegyeztek fel, és a Nap–Föld-távolságot az addigi legpontosabb méréssel határozták meg. Tökéletesítették a földrajzi hosszúság megállapításának eljárásait, javították a skandináviai térképeken található hibákat, sőt Norvégia északi részének térképét is megrajzolták.

Sajnovics és nyelvészeti munkája 1770-ből.

Sajnovics eközben részletes feljegyzéseket készített a magyar és a lapp nyelv között tapasztalt hasonlóságokról, és elemző tudósként lényegében lerakta az összehasonlító nyelvészet alapjait. Visszatérésük közben, Koppenhágában adta ki 1770-ben – azaz éppen 250 éve – a finnugor nyelvi rokonságról szóló híres könyvét, Demonstratio. Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (Igazolása annak, hogy a magyarok és a lappok nyelve azonos) címmel. A könyv Magyarországon hatalmas vihart kavart, sokan felháborodtak a lenézett kis népekkel való „halszagú” rokonság gondolatán, a könyv ennek ellenére nyelvtudományi és nyelvészeti szempontból is látványos eredményeket hozott.

A végső béke a Magyar Tudományos Akadémia előtt köttetett, tudósaink mondták ki a verdiktet: nyelvünk bizonyítottan finnugor.

Talán a hazai negatív visszhang máig tartó hatása, hogy a helyszínen a magyar állam részéről nem örökíti meg semmi két hazánkfia tudományos eredményeit, mindössze Norvégiában élő magyarok szereltek fel egy fehér emléktáblát a tudósaink által létesített obszervatóriumban, a Vénusz-átvonulás stilizált ábrázolásával. Alatta a norvég bronztábla VII. Keresztély megbízottainak sikerét említi. A szlovákok akkor még nem létező országukat tüntették fel címerükkel ékesített táblán, hirdetve a selmecbányai táj szülötte, Hell ’Maximilián’ dicsőségét…

Hell és Sajnovics expedíciójának az emlékére a 2004. június 8-i Vénusz-átvonulást egy magyar amatőrcsillagász-csoport újra Vardø szigetén figyelte meg. A csapatot Mitre Zoltán, Balog Viktória, Régeni Pál és Sipőcz Ferenc alkotta, és a helyszínen csatlakozott hozzájuk Hetesi Zsolt. Az eseményről a norvég tévé is hírt adott, a helyi erőd parancsnoka pedig 19 ágyúlövéssel köszöntötte az eseményt. (wikipedia.hu)

Nagyon köszönöm Rab Irén kultúrtörténész és Bartos Dezső diplomata segítségét.