(Írta: Paul Berten/ RND+ ) Néhány napja kolléganőm, Anna Schughart (RND+) írt egy nagyon olvasmányos cikket a corona-járvány nagy tanulságairól. A 19. századi kolerajárványok egyik következménye volt, hogy a városok elkezdtek beruházni a tiszta ivóvízbe. Végül is ez volt a legbiztosabb módja a további járványok elkerülésének.
A corona után is lehet következtetés: a tiszta levegővel kapcsolatban. Legalábbis sok kutató ezt állítja. Politikailag még messze vagyunk ettől a lépéstől. A corona-intézkedéseket értékelő szakértői testület minap bemutatott jelentése világosan mutatja, hogy jelenleg már legalább egy lépéssel a következtetések előtt elbukunk. Mégpedig már az olyan érdemi adatok gyűjtése során, amelyek alapján döntéseket lehet hozni.
A corona brutális világossággal mutatta meg, hogy a globális események mennyire megzavarhatják megszokott életünket. A világjárványnak még vége sincs, amikor a következő válságok már teljes erővel kopogtatnak az ajtón. Európában ismét háború dúl, és hirtelen az a kérdés, hogy mit vagyunk hajlandóak tenni saját értékeink, saját szabadságunk védelmében.
Ugyanakkor az éghajlatváltozás teljes súlyosságában megmutatkozik, a talaj kiszárad az erdők leégnek, a szélsőséges időjárási események sok emberéletet követelnek. Cselekvésre, döntésre van szükség, amíg nem késő.
A háború és az éghajlati válság arra kényszerít bennünket, hogy intenzíven foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogyan akarjuk a jövőben előállítani a villamos energiát, egyáltalán: az energiát. Az energetikai átállás létfontosságúvá vált. A (német) Szövetségi Hálózati Ügynökség most az orosz gázszállítások teljes kiesésétől tart. A szocialista vezetésű, ám sokszínű német kormány kétségbeesett felhívásokat intéz az emberekhez, hogy takarékoskodjanak, és egy már leírt energiaforrás ismét ráerőlteti magát a világra: az atomenergia.
Bár Németország már semmit sem akar tudni az atomenergiáról, ezen a területen sok minden történik. Egyre több uniós tagállam tervez új atomerőműveket. Egyiptom, Törökország, sőt még az olajban gazdag Emírségek is az atomenergiát szorgalmazzák. Kína 150 új reaktor építését tervezi, jelenti az RND főszerkesztője, Matthias Koch. Kaliforniában pedig az éghajlatvédelmi aktivisták azért küzdenek, hogy egy régi atomerőmű tovább működjék. Feje tetejére állt a világ.
És ott vannak a szociális kérdések. Miközben a német kormány törvényjavaslatot terjeszt elő, amelyik lehetővé tenné, hogy minden ember maga határozhassa meg nemi identitását, az óceán másik partján – a nyugati szabadságjogok kirakatországában, ne feledjük – a lakosság női fele elveszíti önrendelkezési jogának egy központi részét: a jogot, hogy a nő maga dönthessen a saját testéről. Erről az amerikai legfelső bíróság gondoskodott.
És ez csak néhány példa. Az infláció miatt sok polgár a szegénységi küszöb alá csúszik.
Lehet, hogy még nem vontuk le a megfelelő tudományos és politikai következtetéseket ebből a világjárványból és az összes egyidejű válságból. De egy valamit máris fölélesztett: az egzisztenciális kérdéseket. Hogyan akarunk élni a jövőben? Kinek milyen jogokkal kell rendelkeznie társadalmunkban? És hogyan akarunk bánni a bolygónkkal?
Mindez kétségbe ejtheti az embert. De fordítva is láthatjuk: végre széles körben foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Itt az ideje.