Hogyan vágjuk le a sárkány fejét? – Hodorkovszkij a Putyin utáni időről

A kiindulópont: Mihail Hodorkovszkij a Putyin utáni rendszer demokratikus ellenzékének kiépítéséről írt könyvet. A mostani Putyin-rendszerből a poszt-putyiniba való átmenet 10 év alatt fog lezajlani – vágott a dolgok közepébe Mihail Boriszovics Hodorkovszkij. (A Kreml által készített videófelvételen Putyin jobb oldalt…)

Az Európai Unió oroszországi állandó raportőre, a litván Andrius Kubilius (a bal oldali képen) parlamenti képviselő által Brüsszelből szervezett online találkozón az angliai önkéntes száműzetésben élő orosz üzletember, politikus a „Hogyan mészároljuk le a sárkányt?” címmel írt új könyvét mutatta be.

Hodorkovszkij azért érzett késztetést a könyv megírására, mert sokan már teljesen eltemetik az orosz ellenzéket, mint amelyik nincs és nem is lesz, mert esélye egyelőre kilátástalan. Ő ezzel szemben bizakodó! Ezt már csak abból is gondolom, hogy az orosz történelem autokratái mind 70-es, 80-as éveikben távoztak az élők világából, és egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy ez esetben nem ugyanígy történnék.

Mihail Boriszovics Hodorkovszkij

– Visszatekintve az orosz történelem nagy fordulataira, akkor azt is feltételezem, hogy a változást egy átmeneti, rövid időszak, ideiglenes kormányzás követi, s ez idő alatt dőlhet el, hogy a lehetséges két forgatókönyvből melyik valósul meg: 1. vagy még erősebb diktatúrába süllyed az ország vagy, 2. esetleg megerősödve kikerül ebből a káoszból az európai mintára szerveződő, demokratikus ellenzék – vázolja bizalommal tekintve a jövőbe a Nyílt Oroszország Alapítvány alapítója, a 2007-ben megszűnt „Yukos Oil Company” moszkvai székhelyű olaj- és gázipari vállalat volt egykori fő részvényese, volt ipari és energetikai miniszter.

Az üzletember és vállalkozó Hodorkovszkij alig negyvenévesen, 2004-ben Oroszország 1., a világ 16. leggazdagabb embere volt. Egy évvel később került Putyin célkeresztjébe: olajlopással, pénzmosással és sikkasztással vádolták meg, 2010-ben 13 év börtönbüntetésre ítélték, majd meglepetésszerűen 2015-ben elnöki kegyelmet kapott; nyomban Németországba, majd Svájcba utazott – önkéntes száműzetésbe. Most Londonban él.

– Miért tartom aktuálisnak most a Putyin utáni időkről beszélni és a könyvet írni? – kérdi szinte önmagától. – Azért, mert ahhoz, hogy a 2. forgatókönyv (az európai mintára szerveződő, demokratikus ellenzék esetleg megerősödve kikerül a káoszból – a szerk.) megvalósulhasson, idejében el kell kezdeni a felkészülést. Az egyeduralmi rendszert fel kell váltania a hatalommegosztás demokratikus formájának, aminek hatására az ország mélyreható államszövetsége, föderalizációja áll össze. Az első forgatókönyv – hagyományos, az orosz történelmi tapasztalatok szerint, ám az is igaz, hogy mindig tragédiába torkollott. Nem vezet sikerre, sajnos, az sem, ha egyeduralkodóként igyekszik a többiekkel ellentétben másként kormányozni az illető, és például nem keres külső ellenséget magának. Mint ahogy tette ezt Gorbacsov is. Láttuk, neki sem sikerült megváltoztatni a rendszert. Ezért elengedhetetlen az egyszemélyi irányítás intézményének megszüntetése, és ezért kell erre idejében felkészülni.

Dr Stephen G. F. Hall (a bal oldali képen) is részvevője volt a beszélgetésnek,

ő a transzatlanti külpolitikai és nemzetbiztonsági agytröszt, a Henry Jackson Társaság tagja, a brit University of Bath posztszovjet politikájára szakosodott egyetemi professzora:

– A Nyugatnak meg kell kezdenie a párbeszédet politikai elittel, értve ezen az uniós tagországokat és a változásban érdekelteket. A politikai eliten belül ugyanis létezik a patrióta érzelműek csoportja, akikkel már most ki kell alakítani az együttműködés bizonyos formáját. Mint ahogy ez megkezdődött Ukrajnában az ottani elittel. Ha ez létrejön, akkor az orosz politikai eliten belül kialakul egyfajta paranoia. A nyugati partnerek közé sorolom Törökországot és Brazíliát is, akik hagyományosan jó kapcsolatot alakítottak ki Oroszországgal. Persze ennél előremutatóbb, ha az EU hoz létre egy olyan védett, biztos menedéket az értelmiségnek, az orosz médiának és az orosz civil szervezeteknek, ahol a párbeszéd biztonságos közegben zajlik. Mihail Hodorkovszkijjal egyetértek: a putyini rendszer igenis össze fog omlani, és akkor már ott kell lennie a stabil, újjáépítő elitnek. Legyen kész erre a feladatra az orosz politikai elit a diaszpórában, a média országokon átívelő világában, ahol támogatással meg tudnak jelenni a közösségi hálón is. Ez azt is jelenti, hogy legyen az Francia-, Olaszország, Litvánia: ott munkát, lakhatást, megélhetést biztosítva az orosz diaszpórának életteret kell adni.

Hall kitért arra is, hogy Európának és a Nyugatnak nemcsak Ukrajnát kell támogatnia, hanem Oroszország e haladó értelmiségét is, hogy a kellő pillanatban, ugrásra készen irányítani tudja az országot, át tudja venni az ország vezetését úgy, hogy a nagy értéknek számtó mintegy 100 etnikum is és a tagköztársaságok parlamentjei erre nyitottak legyenek. Nem falakat kell építeni Oroszország köré, hanem nyitni kell az új erőre.

A hadsereg megnyerése különösen fontos, mivel a katonák egy része maga is szégyelli, ami például Bucsában történt. És a toborzások előli menekülés is erre utal. Nem fegyvert kell fogni Oroszországra, hanem kiépíteni a háttérországot. Mert az európai béke és a világ biztonsága szempontjából is meghatározó az, ami Putyin után történik a Kremlben.

Ha nem segítjük emellett Ukrajnát, és Putyin megnyerné a háborút, akkor újabb évtizedet veszítettünk. És a reváns szörnyű lesz, mivel Putyin joggal mondhatja azt, hogy legyőzte a NATO-t.

A beszélgetésből kiderült, hogy Mihail Boriszovics a háborúellenes ukrán bizottságot segíti tanácsaival. Természetesen jó néhányan fölvetették a kérdést: milyennek ítéli meg az ukrán–orosz háború kimenetelét.

Alighanem megengedhetem magamnak, hogy ne a diplomácia nyelvén, hogy ne finoman fogalmazzam meg a véleményemet erről. A nyugati fegyveres támogatás jelenlegi mértékével Ukrajna nem fogja tudni megnyerni ezt a háborút. Tekintve, hogy Ukrajna az 1991-i határok elismeréséig akar eljutni. Emellett nem látok semmilyen szándékot arra nézve, hogy fegyverellátását olyan szintre bővítsék, amellyel az ukránok e tervei megvalósíthatók lennének. És mivel ez a pénzbeli támogatás nem az én zsebemből megy Ukrajnának, hanem az amerikai és európai adófizetők pénzéből, ezért nekem nincs is jogom mások zsebében kutakodni, és igénnyel, követeléssel előállni. Tehát a dolgok jelenlegi állása szerint azt sem látom, hogy Oroszország összeomlása Ukrajna győzelmének következménye lehetne-e – fogalmazott őszintén Hodorkovszkij.

Ugyanakkor kijelentette: nem tudja elképzelni, hogy a putyini rendszer összeomlása után még rosszabb jönne. Egy szomszédos szláv néppel háborút folytatni és atomfegyverrel fenyegetőzni – ennél már nincs rosszabb és nincs lejjebb…

Egyetlen oka van annak, hogy Putyin nem fogja bevetni az atomfegyvert, de még a taktikait sem, mert tökéletesen tisztában van azzal, hogy ilyesmivel csak a saját helyzetén rontana. Emellett még rosszabb megítélése lenne a saját hazájában is. De természetesen a szövetségesei szemében is romlana a róla kialakított kép, Kínában éppúgy, mint az Egyesült Államokban, Európában, illetve bármelyik civilizált országban.

Kérdésre válaszolva Hodorkovszkij elmondta: legalább három évre lesz szükség Putyin hatalmának összeomlása után arra, hogy érdemi változás kezdődjék. Azért ennyire, mert az autokrata vagy diktátor, nevezzük bárminek, elképesztően hosszú ideje van hatalomban. Történelmi tapasztalataink mondatják velem, hiszen Sztálin és Brezsnyev halála után is hasonló menet zajlott le. Az említett három év alatt vagy az jut hatalomra akit a Nyugat, úgymond, kinevelt – ám ehhez a Nyugatnak a lehető legjobb jelöltet kell megtalálnia –, vagy az ellenzék eközben képes lesz demokratikus kereteket kiépíteni a parlamentarizmus és a föderalizáció megvalósításával egyidőben.

A történtek miatt bűnvádat érző társadalomnak, amelyiknek megszólal a lelkiismerete, a felelősségérzete, a megtisztulásai folyamata sem lesz rövid. Nemzedékek nőnek fel ezzel a bűntudattal. Németország példája is mutatja: ehhez legkevesebb 20 évre lesz szükség.

A föderációk és központjai mellett a helyi önkormányzatok, azaz a nagy városok politikai berendezkedése sem lesz mellékes. Hodorkovszkij szerint ők lesznek a hatalmi kilengések ellenpontjai, ők teremthetik meg azt az egyensúlyt a politikai túlkapásokkal szemben, ami a hatalom, illetve igazgatás harmadik pilléreként meghatározó szerepet kapnak az új orosz modell kialakításában.

– Ha etnikailag sokféle népből áll majd össze az állam, akkor mitől lesz vagy marad ez Oroszország?

Hodorkovszkij válasza erre: elsősorban a nyelv. Európában sok nemzet sok nyelvet beszél, ám az orosz kelettől nyugatig megmarad. Ma is elmondható, hogy a birodalom legkeletibb csücskében is gyakorlatilag ugyanazt az oroszt beszélik, mint Moszkvában.

– A második, ami megkülönbözteti majd Oroszországot a többiektől, az történelmének egységes értelmezése. A múlttudata is megőrződik. Nem kevésbé fontos harmadik elemként a kultúrája, tradíciói. De természetesen a gazdasági kölcsönhatások egész sora is ebbe a körbe tartozik. Persze elképzelhető, hogy valakinek nem teszik majd az új felállás, mondjuk az Észak-Kaukázusnak, akkor ő politikai nemzetként és nem Oroszországhoz tartozóan létezik majd – festi fel a jövőképet kicsit illuzórikusan az üzletemberből lett politikus. Hodorkovszkij nyilvánvalónak tartja azt is, hogy különféle pártok lesznek. Akiket három dolog fogja vagy kell összekötni.

A háború befejezésének az akarása, a putyini rendszer leváltása és a tisztességes, demokratikus választások véghezvitele. Ezekből a pártokból összeáll valamilyen koalíció, amit én leginkább amolyan népfrontnak neveznék, vagy valami ehhez hasonlónak.

Putyin (jobbra, foto: Getty Images) jelenlegi hatalmának érzékeltetésre Steven Hall elmondta:

– A covid óta Putyin hatalma egyre zsugorodó körökkel írható le. Már csak azért is, mert nem viseli el, ha bárki véleményt mond róla vagy neki, különösen akkor, ha az esetleg külföldről érkezik. Óriási nyomás nehezedik rá emiatt, mert az őt körülvevő emberek száma is zsugorodik és egyre kevesebb mértékadó véleményt hangoztatnak. Ezzel egyébként Putyin maga is tisztában van. Ezeknek a köröknek a megbomlásával kezd el belülről is részeire hullani a putyini rendszer, elindulhat az a folyamat, amit a 90-es évek rendszerváltó éveiben láttunk.

Nagy kérdés: Hodorkovszkij meg tudja-e győzni a nyugati vezetőket arról, amit leírt a könyvében. Mert a szkeptikusok szerint Oroszország sosem lesz demokrácia, megmarad olyannak, amilyen eddig is volt hosszabb távon. Megmaradnak a sárkányok. És a Nyugatnak alkalmazkodnia kell Putyinhoz, akarjon bármit is.

Hodorkovszkijt pontosan idézve:

– Az egyik válaszom nem szívderítő a jövőnkre nézve, de a másik válaszomat tapasztalatomra alapozom. Akik le akarnak ülni Putyinnal tárgyalni, mert hatalmát megingathatatlannak tartják, mert azt látják, hogy Oroszország határai elmozdíthatatlanok, azoknak azt üzenem, nézzék meg, mennyire megbízható Putyin. Az ígéreteit nem tartja meg, a nemzetközi előírásokat felrúgja. Képes pár hónapon belül is az addigi véleményével ellenkezőt állítani. Nem szabad az ilyen tárgyalásokra sem időt, sem forrást áldozni, mert ablakon kidobott pénz lesz. Ugyanakkor az 1200 éves Oroszország keletről halad nyugat felé, a demokratizálódás felé. Még ha lassan is. Kínát most felhasználja, mint alternatív menekülő útvonalat, de az európai kapcsolatok helyett átállítani Oroszországot a kínaira vágányokra – logisztikai képtelenség is.

– Senki se feledje: Kína csak kihasználni fogja ebben a bizonytalan helyzetben Putyint, mert Kína nem érdekelt Oroszország fejlődésében.