Óriási, aligha visszatérő lehetőséget szalasztott el Győr városa azzal, hogy 2021-ben, a szabad királyi városi rang és jogok elnyerésének 750. évfordulójára nem harcolta ki, hogy a leglátványosabb, fölbecsülhetetlen értékű történelmi és városképi épületeit – legyünk stílusosak: a nemzet, valamennyiünk kincseit! – legalább kívülről rendbe tegye. Már csak azért is, mert a jeles jubileum nem egyik napról a másikra következett be, hanem már 100 esztendővel ezelőtt is tudni lehetett róla… (A nyitó képen: a gyászos-gyalázatos küllemű Napóleon-ház.)
Írjuk ide, mert cáfolhatatlan: ezt az alkalmat, bizony, elszalasztotta Győr város pártállami színezetű vezetése, élén a papagájmániájáról messze földön ismert, eredeti hivatását tekintve orvos-professzor polgármesterrel. Nem szalasztotta el viszont azt a „történelmi” lehetőséget, hogy
pózoljon kedvenc zenekara rövidnadrágos tagjaival a drága emlékű Bisinger üvegesmester alapítványából épített városháza előtt, korántsem arról tájékoztatván a közönséget, hogy mit tett párttársaival együtt a reá bízott város épüléséért, szépüléséért.
Az ám, az ujjait mániákusan V-alakban mutogató orvos-professzor polgármester úr – annak ellenére, hogy a beiktatása után nem sokkal levélben biztosította az Infovilág szerkesztőségét arról, hogy számára nagyon fontos a sajtó és segítő partnernek tekinti az újságírókat – idestova 400 napja képtelen megválaszolni a várossal kapcsolatos közérdekű kérdéseket. Eközben viszont elzavarta a sajtót semmibe vevő, megörökölt városépítészt, akinek utóda szóba állt volna az Infovilággal, ám az utolsó pillanatban „valaki” megtiltotta neki az interjút. Nem sokkal később ő is távozott a hivatalából, s az újabb utód már a beszélgetésre fölkérő levélre sem válaszolt. (Az illető egyelőre még hivatalban van.)
Győrött (ez hivatalos!) megemlékeztek 2021-ben a város 750. évfordulójáról. A kíváncsi újságíró két hónappal később találomra megkérdezett 15 győri polgárt, időst, fiatalt, nőt, férfit, emlékszik-e a jubileumi rendezvényekre? Ketten említettek valamiféle rockzenei eseményt…
Az Infovilág olvasói 2017 óta viszonylagos rendszerességgel találkozhatnak a győri városképpel foglalkozó írásainkkal. Nem számoltuk össze, de legalább 170 alkalommal tettük szóvá, hogy szép város ám, csak sebek borítják, meg hogy a változatlanság városa, hogy örök érdemeket szerzett egykori polgármestere, Zechmeister Károly nem az ujjait mutogatta, hanem történelmi tettekkel tette naggyá a reá bízott várost, hogy a Infovilág cikkeinek eredeményeképpen visszavásárolta ugyan a város
az ország egyetlen, 19. századi, összeomlás előtt álló csónakházát, ám azóta sem látható, hogy tett volna bármit is a megmentéséért, továbbá
megvette az ország legszebb barokk terén omladozó azt a saroképület is, amihez addigi tulajdonosa, az ország-világ által jól ismert ügyvéd 300 millió forintért jutott hozzá, és most 700 millióért adott tovább a városnak (legalább tucatszor írt az ingatlanról az Infovilág)…
Miként nem egyszer, nem kétszer, sokszor volt téma győri városképi írásainkban a Király utca 4. szám alatti, gyalázatos állapotú Napóleon-ház is, a városi múzeum egykori képtára. Csak a cikkünkhöz mellékelt képekre kell nézni, és máris elfacsarodik az városát szerető polgár szíve.
Város és polgár: szomorú tapasztalata a hírlapírónak, hogy a mindinkább albérlők lakhelyévé váló Győrből csaknem kihalt a városszeretet, a lokálpatriota érzés. Az újságíró – ha csupán a múlt öt-hat évre tekint vissza – pusztán néhány, idős győritől hallott aggódó szavakat a város küllemével kapcsolatosan. Nem tapasztalható a Győri Városszépítő Egyesület igyekezete sem, holott az Opten Kft. fél órával ezelőtti céginformációja szerint hivatalosan létezik.
Győriek, mondjátok meg őszintén, szeretitek-e egyáltalán a szűkebb hazátokat? Vagy csak ott éltek, mert valahol lakni kell?