Húsvéti interjú (monológ?)

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke fontos interjút adott, napjaink égető kérdéseire keresve a válaszokat. Ennek során a húsvét teológiájáról fejtette ki kormányfői nézeteit:

„A nagyhét emberi ésszel nehezen fölfogható történet. Hogyan lehetséges, hogy virágvasárnaptól, amikor az emberek ünneplik az Isten fiának bevonulását Jeruzsálembe, néhány nap alatt eljutunk a kereszthalálig? Rejtély, hogyan fordulhat ekkorát a világ, és még nagyobb rejtély, hogy utána három napon belül hogyan fordulhat még nagyobbat. A húsvét a legradikálisabb megújulás, amit az emberi történelem valaha ismert, külön szavunk is van rá: feltámadás.”
Tekintve, hogy már a biblikus hagyományban a zsidók határozottan elkülönítették a királyi és főpapi hatalmat, jobban örültem volna, ha a kormányfő az ünnep apropóján nem Ferenc pápának vagy Gerhard Ludwig Müllernek, a Hittani Kongregáció prefektusának a helyébe képzeli magát, hanem számot vet az egyház társadalmi tanításának egyes fejezeteivel.
Segítek neki, mostanában mik jöhetnének szóba. (Az idézetek kivétel nélkül különböző pápai körlevelekből, apostoli levelekből, zsinati dokumentumokból, a Hittani Kongregáció nyilatkozataiból valók. Orbán Viktor és teológiai segédcsapatának külön kérésére készséggel megadom a pontos lelőhelyeket.)
1. A keresztény tanítás párbeszédre lép a különböző szaktudományokkal, amelyek az emberekkel foglalkoznak, és azok hozadékát magába integrálja.
2. Az Egyház társadalmi tanításához jelentősen járulnak hozzá a humán és a társadalomtudományok is: az igazság nem zár ki semmilyen tudást, lévén minden tudás az igazság hordozója.
3. A társadalmi tanítás… rámutat az igazságtalanságra… s e kritikai szerep gyakorlása során, különösen a szegények, a gyermekek és a gyengék jogai semmibevevésének és megsértésének bírájává válik.
4. Az Egyház az emberben – minden emberben – Isten élő képmását látja.
5. A férfinak és a nőnek ugyanaz a méltósága, és azonos az értékük.
6. A személy soha nem gondolható el úgy…mint puszta sejt egy szervezetben, amelynek legfeljebb csak az a dolga, hogy valamilyen funkcionális szerepet töltsön be a rendszeren belül.
7. A keresztény hit arra szólít fel, hogy mindenkor az ember javát és méltóságát keressük.
8. Úgy kell tekintenie a felebarátra – mindenkire kivétel nélkül -, mint önmaga másikára, elsősorban azzal, hogy számot vet a másik életével és a méltó élethez szükséges eszközökkel.
9. A személy semmilyen tekintély nyomására sem válhat gazdasági, társadalmi, politikai jellegű cél tárgyává.
10. Az államhatalomnak nagy gonddal kell őrködnie azon, hogy a személy cselekvési szabadságának soha semmilyen korlátozása vagy megnehezítése ne sértse a személy méltóságát.
11. Kizárólag olyan emberek és népek egyetértő cselekvésével érhető el valódi egyetemes testvériség, akik őszintén elkötelezték magukat az összes többi ember és nép jóléte érdekében.
12. A hátrányos helyzetű személyek teljes értékű emberi szubjektumok, jogok és kötelességek alanyai: éppen korlátaik, a testükbe és képességeikbe írott szenvedések emelik még magasabbra az ember méltóságát és nagyságát.
13. Nem csupán az egyes emberi jogokat kell védelmezni, külön-külön, hanem azok együttesét is; részleges védelmezésük ugyanis a jogok hiányos elismerése lenne.
14. A közjó elérése iránti felelősség az egyes személyeken túl az államra is vonatkozik, mivel a politikai tekintély létének értelme a közjó.
15. A javak egyetemes rendeltetésének alapelve megköveteli, hogy különösen nagy gondot fordítsunk a szegényekre, a peremhelyzetben lévőkre, illetve azokra, akiket életkörülményeik akadályoznak a megfelelő fejlődésben.
16. A szubszidiaritás elve védelmezi a személyeket a felsőbb társadalmi tekintélyek visszaélésétől.
17. A homoszexuális embernek a maga méltóságában teljes tiszteletet kell élveznie, és bátorítást kell kapnia.
18. A szabad piac egyike a társadalmi szempontból legfontosabb intézményeknek, mert ez tudja biztosítani a javak és szolgáltatások termelésének hatékony eredményességét. Az állam rombolja a társadalmat, ha túlságosan mélyen avatkozik be a társadalom struktúráiba: ez a polgárok felelősségének felszámolásához és az állami hatóság mérhetetlen túlburjánzásához vezet, amelyet inkább a bürokratizmus logikája irányít, nem pedig az egyéni szükségletek kielégítésének a célja.
19. A hatalomnak el kell ismernie, tekintetbe vennie és támogatnia kell az alapvető emberi és erkölcsi értékeket.

És akkor még három:

20. A polgár lelkiismeretében nincs arra kötelezve, hogy a civil tekintély előírásait kövesse, ha azok ellentmondanak az erkölcsi rend követelményeinek, a személyek alapvető jogainak… ha valaki lelkiismereti alapon él a tiltakozás eszközével, annak nem csak a büntetőjogi, hanem bármiféle hivatásbeli, gazdasági, fegyelmi károsodástól is mentesnek kell maradnia.
21. Jogszerű ellenállást tanúsítani a tekintéllyel szemben mindenkor, amikor az a természetjog alapelveit jelentős mértékben és ismételten megsérti.
22. A politikai közösség és a civil társadalom, bár összekapcsolódnak egymással és sokoldalúan függnek egymástól, a célok rangsorában nem egyenrangúak. A politikai közösség lényegéből adódóan a civil társadalom szolgálatában áll, végső soron azoknak a személyeknek és csoportoknak a szolgálatában, amelyekből összetevődik. A civil társadalmat nem lehet tehát, mint politikai közösség függelékét vagy változatát tárgyalni, sőt, ellenkezőleg: neki van elsőbbsége, mert a politikai közösség létét éppen a civil társadalom indokolja.

Milyen kár, hogy Orbán főpapnak és templomi szolgáinak a fentiekkel összefüggésben nincs mondanivalójuk.