Imádat: Orbán Miklós, vagy Orbán Mátyás?

(Szerző: Iván Gizella) Forog a film. – Nekünk csak ő kell – mondta a nő és könnybe lábadt a szeme. Szégyenlősen morzsolgatta a zsebkendőjét, látni, mindjárt elsírja magát örömében. Már nem fiatal. Amikor a kamera ráközelít, jól látni, az orcája az izgalomtól aranyosan kipirult.

Ő, mert csak ő tud megvédeni minket, bizonygatta.

  • Ki? – kérdezi a mikrofont tartó alak.
  • Mi az, hogy ki? Az Orbán Miklós. Jaj, istenem csak tartsd meg nekünk sokáig, addig lesz jó életünk, sopánkodott.
  • S kitől védi meg magukat ez a Miklós, hangzik el a kérdés.
  • Nem néz maga tévét? Itt a háború, jönnek a muzulmánok, a migráncsok, a homokosok, meg mindenféle alja nép ide a mi szép országunkba, s elveszik a munkánkat.
  • Maguk mit dolgoznak?
  • Hááát, mi éppen most semmit, de néha akad közmunka.
  • Akkor mitől félnek?
  • Hogy megerőszakolják a gyerekeinket, mint annak idején a nagyit az oroszok.
  • Te, Mari, ezt már nem szabad mondani, nem oroszok voltak azok.
  • Ja igen, akkor a németek, hogy rossebb esne beléjük! Meg az ámerikaiakba is. Azok is, ahelyett, hogy segítenének, frakcióznak.
  • Mari, nem jól mondod – javítja ki a szomszédasszony. – Az unijó frakciózik. Vagy hogy is mondják? Szankcijóznak. No, de nekünk nem kell szankcijó. Megmondta az Orbán MIklós, a magyarok aztat nem akarják.

Kortársai, akik mellett álltak, először csak az otthonkát húzogatták, de aztán felbátorodtak. Odanyomakodtak a mikrofon elé. Az egyiknek még a könnye is kicsordult.

  • Ő bizony, ő kell, nem is kell más soha! Ő a védelmezőnk, az őrangyalunk, mondta az egyik.

De ezt már kiabálva mondta, mintha a mikrofont tartó alak süket lenne. Vagy legalább úgy, mintha őt is meg akarná győzni az igazukról. Mert ők már csak tudják, Orbán Miklós az igazi. Aki mindig segíti őket.

  • Aztán mivel?
  • A múltkor is tésztát, krumplit osztottak, s ő küldte nekünk, az az áldott ember, hogy tartsa meg a jóisten.
  • S hogy is hívják? – játssza a riporter a tudatlant.

De a nénik már nagyon dühösek, hogy ilyen műveletlen, tanulatlan ember jött őhozzájuk, még a szent ember nevét sem tudják, s egyszerre vágják rá: Orbán Miklós!

  • Nem Horthy Miklós? – kérdez vissza a riporter.

A nénik kicsit elbizonytalanodnak, egymásra néznek.

  • Te, Mari, lehet, igaza van.
  • Dehogy van, te is eltévesztetted, mert Orbán Mátyás az.
  • Lehet – legyint Mari –, de nem is ez a fontos.

Nem is, az már biztos.

A film meg csak forog, forog tovább.

Megnyomná valaki végre a megállj gombot?