Izrael nem veszíthet, mégis veszít

(Kárpáti Iván jegyzete) Talán ez az egyetlen országa a világnak a 21. században, amelyik nem veszíthet háborút, mert az nem területveszteséggel, belpolitikai nehézségekkel járna, hanem teljes megsemmisüléssel. 

A Hamász győzött. Az Einsatzgruppen, SS halálbrigádjainak a brutalitását, zsigeri kegyetlenségét felidézve zsidókat mészárolhatott le október hetedikén, utána pedig elégedetten nézhette végig, hogy bár izraeli fegyverek által, de lényegét tekintve az ő akaratuk szerint halnak meg pajzsként használt ártatlanok is a Gázai övezetben.

Ahogy meg ilyenkor lenni szokott a világ egy nap alatt lépett túl Izrael tragédiáján, a közösségi felületeket cunamiként borította el a palesztin terrort mentegető vagy egyenesen éltető kommentfolyam. Ebben támogatást nyújtott az objektívnek hazudott világsajtó is, ami szöveg-összefüggéseiből kiragadva úgy tudósít a napi eseményekről, mintha az egész úgy kezdődött volna, hogy Izrael lőni kezdte Gázát.

Az elrabolt és fogvatartott izraeliek kétségbeesett hozzátartozóinak segélykiáltása nem tud versenyezni a terroristák által irányított horror képeivel. Izrael Állam létének lényege, hogy évezredes üldöztetések után legyen a világnak egy olyan kicsiny szeglete, ahol nem lehet következmények és ellenállás nélkül zsidókat irtani. Talán ez az egyetlen országa a világnak a 21. században, amelyik nem veszíthet háborút, mert az nem területveszteséggel, pr-problémákkal, belpolitikai nehézségekkel járna, hanem teljes megsemmisüléssel. Mindennek fényében, hogyan értelmezhető az a képmutatás, hogy „arányos” ellencsapást várnak el tőlük? Mindig adják meg a lehetőséget az ellenségeiknek, hogy újjászervezhessék magukat? Egyáltalán miért van az, hogy Izraellel, az egész térség egyetlen demokráciájával kapcsolatban, még a legmocskosabb diktatúrák is morális és jogi aggályokat tartanak fontosnak felemlegetni?

Minden civilizált állam kijelenti, hogy nem tárgyal terroristákkal. Aztán persze rákényszerül, megteszi – most Izrael is. Eközben mindennél veszélyesebb városharcba küldi katonáit a légicsapások növelése helyett, hogy mérsékelje a civil áldozatok számát, nem úgy az ellenség, amelyiknek semmilyen korlátai nincsenek.

Dermedten nézem, ahogy Európa nagyvárosaiban százezrek állnak ki a terroristák mellett, Izrael ellen, újabb bizonyítékát bemutatva annak, hogy a bevándorlók nem jelentéktelen tömegeinek integrációja finoman szólva lehetetlen, az itt egykor fontos konszenzus szelleme sarkalatos kérdésekben nem járja át közösségeiket.

A mi történelmünk számukra nem jelent semmit. Ennek beláthatatlan következményeit már együtt fogjuk elszenvedni.