(Dési János jegyzete) Egy ideje a vállalkozások teljes jövedelmének 88 százalékát a felső egytized viszi el, ez a csoport rendelkezik a pénzügyi vagyon kétharmadával. És ezé az egytizedé a teljes magyar háztartási összvagyon több mint fele. Az alsó bő kétharmadnak, hetven százaléknak, jut a teljes vagyon alig egynegyede.
Így az év vége felé, illik számvetést csinálni, hát mi se hagyjuk ki a nagy lehetőséget. Bár kétségtelenül az elmúlt időszak csak egyetlen fontos aspektusáról fogunk mindjárt szólni és nem emlegetjük most az afféle világsikert, mint például Szájer József nagykelepjét az ereszcsatornán – egy olimpiai bajnokság nem hozott volna neki ekkora publicitást, de önmagában még csak egy önfeledt adriai jachtozás sem kerül elő; a hozzá való bevállalós fiatalokkal „A ló néz a csikó lát felszívnék egy csík kólát” jeligére a kiadóban.
A színházak, a szerkesztőségek módszeres szétveréséről most ne is ejtsünk szót. Az élet már csak ilyen, ahová a Fidesz lép, ott fű nem.
Az év fontos tanulsága, a nők tanulják végre meg hol a helyük – ahogy persze a férfiak is, kivéve a legmacsóbbikat. Aki még gázt szerelni is tud. Az aztán a férfi a javából! A hódító.
És ha már itt tartunk, e tájon, ahol a kisvonat vidáman pöfékelve égeti el békeidőben is a német és holland polgárok nehezen megkeresett euróit, ahol úgy nő ki a stadion, a luxusszálloda és a főhercegi uradalom a földből, mint a (bolond) gomba eső után. Aki szeretne állami beruházáshoz jutni Magyarországon – és ki nem szeretne a piaci árnál magasabban dolgozni, még ha akad mindig hmm, súrlódási veszteség is – az szépen leadja a TAO-nak nevezett védelmi pénzt errefelé, és legalább már ezzel a pár tízmilliárddal sincs dolga a költségvetésnek.
De van ennél itt jobb is. Egy a GKI által készített statisztika szerint a legmagasabb tőkejövedelmek az országban Felcsúton keletkeztek. A legnagyobb menő – vajon ki lehet ő? – tavaly majdnem 500 millió forint tőkejövedelemre tett szert, azaz osztalékra, árfolyam-nyereségre, tartós befektetési számláról származó pénzekre. Jó, valahol laknia kell annak is, aki ilyen szépen kaszál. És nem lehet azért a ciprusi vagy az Öböl menti országok bankjait sem túlterhelni. Tessék egész nyugodt lenni, oda is bizonyára jutott valami. De azért itt is ki kell szúrni a szemet, ha valaki kérdezi, miből is van, tessék mondani, az a tengeri luxusjacht – a fedélzetén ringó külügyminiszterrel.
Szóval, a felcsúti sztár (az apa vagy a gázos) közel 500 milliós tőkejövedelmet vallott be, de az alig 1900 lelkes településen összesen 30 000 milliónyi ilyen bevétel keletkezett!
Ne legyünk demagógok, hát hol keletkezzék ez a 30 000 millió, talán Gávavencsellőn, Bódvalenkén vagy Alsó-Mocsoládon? Na, ugye.
És mindez csak az adózott, tisztességesen bevallott jövedelem – addig nyújtózkodj, amíg Orbánod ér.
A vizsgált év nem is lóg olyan nagyon ki a sorból. Hiszen egy ideje a vállalkozások teljes jövedelmének 88 százalékát a felső egytized viszi el, ez a csoport rendelkezik a pénzügyi vagyon kétharmadával. És ezé az egytizedé a teljes magyar háztartási összvagyon több mint fele. Az alsó bő kétharmadnak, hetven százaléknak, jut a teljes vagyon alig egynegyede.
Ráadásul, ha ezt a többiekhez képest dúsgazdag egytizedet tovább vizsgáljuk, kiderül, hogy ennek csak a felső alig egy százalékáé e vagyonnak a nagy része. Őket pedig körülbelül név szerint ismerjük. A döntő többségük, mondjuk úgy kilenctizedük – „NER-lovag”, a Garancsi–Mészáros–Szíjj stb. csatársor tagjai, akiknek nevét nem véletlenül szoktuk idézőjelbe tenni.
Mert mögöttük ott sejlik fel a kis vezető alakja. Na, és a saját lábán álló csinos kompánia is itt van még.
S hogy most egy ma már alig ismert klasszikust idézzek: „De jaj nektek, akik most jól vagytok lakva, mert éhezni fogtok. Jaj, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok.”