Egészen különleges könyvvel jelentkezett a Kossuth Kiadó, amit kötelező olvasmánnyá kellene tenni mindenki számára. Mark Honigsbaum: Világjárványok száz esztendeje – A spanyolnáthától a covid-19-ig című alkotásának műfaját nehéz lenne meghatározni, ugyanis egyedülálló ötvözetét nyújtja egy Nature-cikkgyűjteménynek meg egy romantikus regénynek (lásd Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején) továbbá egy orvosi thrillernek (vö. Robin Cook: Járvány). [A nyitó kép forrása: https://www.x-mol.com/paper/5641531]
Az angol szerző, aki újságírást tanít a nagy tekintélyű University of Londonon, szinte egész írói pályáját a fertőző betegségeknek szentelte, és a The Observer, illetve a The Lancet oldalain megjelenő cikkei mellett immáron az ötödik könyvét írta meg ebben a témában, így kétségtelenül hatalmas tudásanyag birtokában áll.
A tárgyi tudás mellett azonban elképesztően alapos és szorgalmas munka is szükségeltetett e kötet összeállításához, amely lenyűgöző részletességgel járja körbe a koronavírus-járvány miatt ma mindannyiunkat érdeklő kérdéskört. Honigsbaum igyekezett nemcsak minden létező újságcikket és tanulmányt átnézni, de minden érintettet (orvost, kutatót, hozzátartozót) és helyszínt is felkeresni, így könyve segítségével olyan testközelből ismerhetjük meg az elmúlt száz év legfontosabb járványait, mintha mi magunk is részt vettünk volna az ezek elleni harcban. A szerző alaposságát jól bizonyítja az a harminc oldalnyi szakirodalmi hivatkozás is, amelyet a kötet végén találunk, de a rövidítések gyűjteménye és más jegyzetek szintén bizonyítják: Honigsbaum valóban utánajárt mindannak, amiről ír.
A kötet megírásának apropót az adta, hogy szinte napra pontosan száz évvel a borzalmas pusztítást végző spanyolnátha-járvány kitörését követően indult el a koronavírus „világhódító” útjára (és ami Honigsbaumot is megfertőzte). Az egyes ragályok ismertetése közben megismerhetjük pontos történetüket, név szerint is bemutatva a kirobbanáskor érintetteket éppúgy, mint a betegség ellen küzdő orvosokat és kutatókat. A szerző tíz fejezetben ismerteti töviről hegyire az elmúlt száz év legnagyobb járványait, amelyek között az olyan jól ismert betegségek mellett, mint a spanyolnátha, a pestis, az AIDS vagy az ebola, megtalálhatunk nálunk kevésbé ismert olyan kórképeket is, mint a Zika-vírus által okozott fertőzés vagy a papagájkór.
A sok idegen névtől és orvosi kifejezéstől kissé kapkodjuk ugyan a fejünket, ám ezt leszámítva igen élvezetes, olvasmányos stílusban írott könyvről van szó, ami részleteiben talán leginkább a szakmabelieknek szolgál tanulságul, ám általánosságaival mindannyiunk számára fontos megállapításokat tesz. Rámutat arra, hogy a mikroorganizmusok már jóval előttünk megjelentek a bolygón, így mindig is velük együtt éltünk, és a modern kor áldásai és átkai ezt az együttélésünket módosítják hol számunkra kedvező, hol kedvezőtlen irányban.
Szemléletes példákon követhetjük nyomon, hogyan változtatja meg a túlnépesedés és a nyersanyagok utáni hajsza az addig lakatlan területek feltörésével, a bozóthús-fogyasztással vagy éppen az egzotikus ínyencségek fogyasztásával a korábbi status quót, milyen elképesztő járványügyi veszélyeket rejtenek a globalizáció korában a modern közlekedési eszközök, az áruk és személyek gyors helyváltoztatása, és a klímaváltozás, illetve hogyan befolyásolják mindezt olyan tényezők, mint a szociális helyzet, a ruházkodási vagy éppen a temetési szokások.
Érdekes szembesülnünk azzal is, hogy tértől és időtől függetlenül mennyire hasonlóan reagálnak az emberek e járványokra. Szinte mindig és mindenhol találkozhatunk a tudatlanságból származó vírus- (vagy más kórokozó) tagadással, a különféle összeesküvés-elméletekkel (a laboratóriumból kiszabaduló körokozóktól az oltással beadott chipekig) és az oltásellenességgel, a szerző pedig ragyogó érvekkel dönti halomra ezeket.
Ennél is fontosabb konzekvenciákat is levonhatunk azonban a kötetet olvasva. Megérthetjük, hogy axiómáink nem mindig bizonyulnak igaznak, és olyan járványügyi helyzetek alakulhatnak ki, amelyekre soha nem is gondolt senki. Azzal is szembesülhetünk, hogy a tudomány, így az orvostudomány művelői sem tökéletesek, sokszor tévútra tévednek, és e tévedések felismerése és/vagy a vakszerencse segíti hozzá őket ahhoz, hogy végül leküzdjék e járványokat. Emiatt van az, hogy gyakran az általános hozzáállást elvető, már-már deviáns viselkedésű gyógyítók vagy tudósok állnak elő azzal a meglepő javaslattal, amely végül az ijesztő helyzet megoldásához vezet.
A könyv rámutat arra a számunkra is igen fontos tényre, hogy e téren milyen veszélyeket rejt magában a klímaváltozás, ami nálunk a mediterrán állatfajok kárpát-medencei megjelenésével jár együtt. Igencsak elgondolkoztató, hogy például az egyiptomi csípőszúnyog feltűnésével akár olyan „trópusinak” hívott fertőző betegségek felbukkanása sem elképzelhetetlen, mint a sárgaláz, amelyre terápia nincs, de védőoltás igen, a dengue-láz és chikungunya-láz. (Utóbbi kettő borzalmas szenvedésekkel járó, igen veszélyes betegség, ellene nincs hatékony terápia és védőoltás sem.)
A könyv fő megállapítása szerint a mikróbákkal továbbra is együtt kell élnünk, és minden erőfeszítésünk ellenére új és újabb járványokkal fogunk találkozni. Épp ezért javasolt mindenkinek, hogy igyekezzék minél többet megtudni a kórokozókról, és az általuk okozott járványokról, illetve megelőzésük és leküzdésük lehetőségeiről.
Ennek pedig egyik legjobb módja, ha elolvassuk dr. Mark Honigsbaum (a képen) remek „tankönyvét”. Ha pedig sokan teszünk így, akkor talán mégsem lesz igaza a modern járványtan megalapítójának, Louis Pasteurnek, aki úgy vélekedett, hogy „az utolsó szó a mikróbáké lesz”. (Mark Honigsbaum: Világjárványok száz esztendeje – A spanyolnáthától a covid-19-ig / Kossuth Kiadó, 2021; a kép forrása: www.city.academia.edu)