Az amerikai The Huffington Postban kezdett cikksorozat, „A Birodalomtól napjainkig” harmadik része Magyarországot mutatja be a Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni magyar nagykövettel készített interjú által.
Eszerint Magyarországot történelme tanította meg a józan pragmatizmusra. Miközben az EU–atlanti szövetséget a lakosság 80%-a támogatja. Ám a pénzügyi válság, aztán Ukrajna háborúja majd a brexit után úgy tűnt föl, a 30 éve uralkodó politikai irányzat megszűnik létezni. A Visegrádi Négyek, amelynek elnökségét most vette át Magyarország, sokkal kevésbé ideológia-vezérelt, mint Európa többi része. Példának erre a menekültekre vonatkozó referendumot hozza fel a londoni nagykövet, s úgy kommentálja, hogy hazánkban nem a politikai elit mondja meg, mi történjen, hanem a nép. Tehát a magyar nép együtt áll ki olyan ügyekért, amelyek fontosak neki, mint például a migrációs válság. De a brexitet is ide sorolná, aminek szintén következményei vannak a régiónkra nézve.
Szalay-Bobrovniczky szerint Magyarország igyekszik egyensúlyban tartani kapcsolatait a nagyhatalmakkal, mint Amerika, Oroszország, Németország, Kína és Törökország. Aki esetleg orosz-barát politikánkat bírálja, annak figyelmébe ajánlja Magyarország rendkívüli geopolitikai státuszát és történelmi tapasztalatait Közép-Európában, lévén „közvetlen szomszédja Oroszországnak” (?). Az orosz szankciókhoz tartjuk magunkat a veszteségeink ellenére, de a nagykövet szerint Európának fenn kellene tartania a párbeszédet Putyinnal.
Fiatalokkal zsúfolt éttermek, bárok és kávézók, turistabuszok a Parlament neogótikus épületénél, vagy a szemközti várnál – mintha Budapest a posztkommunista város modellje lenne, amit az uniós tagságnak köszönhet. A látszat azonban csal – írja a brit politikai és kulturális magazin, a New Stateman. Ha csak 25 km-re arrébb utazunk, és például lejutunk Felcsútra. Orbán falujába, ahol a háza mellett építetett fel egy stadiont és ahol létrehozta a futballakadémiát ahová fia, Gáspár is járt. Kis probléma, hogy az 1800 lelket számoló falunak miért kell 3400 férőhelyes stadion, ha ráadásul alig pár százan látogatják csupán.
A stadion terve a kezdetektől kezdve problémás volt, mert például Varga György polgármester nem akarta eladni alacsony áron a telket. No, el is vesztette az állását és aztán a házát is eladta. Így lépett a helyére Mészáros Lőrinc, aki hat év alatt az 5. leggazdagabb embere lett az országnak. A brit újságíró leírja, hogyan zavarta el őt Felcsút polgármestere, aki előre megmondta, úgysem fog nyilatkozni. Ír az oligarchák között szétosztott uniós pénzből finanszírozott állami megrendelésekről éppúgy, mint az igazságszolgáltatás és a médiapiac átvételéről.
Alaposan végigvezeti az olvasót, hogyan jutott idáig Orbán Viktor. Nyilatkozik Fodor Gábor, Hegedűs István, Szelényi Zsuzsa. Hegedűs szerint amolyan szürke zónában vagyunk most, valahol a demokrácia és a diktatúra között. Szelényi szerint, ha indulásakor lett volna hely számára a baloldalon, akkor inkább ott kezdte volna Orbán. Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondja, teljhatalmának betudhatóan azt tesz, amit akar, s amit akart, az egy új magyar forradalom. Schmidt Máriát a migráns-kérdésről faggatták, aki szerint nem lehetne sikeresen integrálni a menekülteket, már csak ezért sem fogadjuk be őket.
A szerző arra a következtetésre jut, hogy az ellenzék szétdaraboltsága miatt akár 4. terminusát is megnyerheti Orbán. Pedig az unióval dacoló politikája ellenére az emberek és a fiatalok Európához akarnak tartozni. Ám a helyzet: jön a pénz Európából, megy a Fideszhez, méghozzá döbbenetes tempóban.
Újabb titkos találkozót tartott a lengyel–magyar két jó barát. A brit Express azt írja, rendszeresek a havonta szerveződő magyar–lengyel miniszteri találkozók, a két ország egyre szorosabb dacszövetséget alkot, miközben az Európai Unióval való viszonya látványosan romlott. Dominiq Hejj lengyel politológus szerint a Jog és Igazságosság, valamint a Fidesz egy húron pendül, mégha nincs is mindenben teljes egyetértés. (pl. Oroszország).
Lengyelország megtanulta például Orbántól, hogy kakaskodhat az unióval, merthogy az úgysem tud semmit tenni ellene. Egy másik szakértő ellenben azt vallja, tulajdonképpen minden politikus a belpolitikája foglya, nem sok köze van az elvekhez. A kérdés persze, hogy most, amikor kiéleződött Lengyelország és az ellene szankciókra készülő unió között a viszony, hogyan alakul a barátság. Feltehetően megromlik.
A Deutschlandfunk is a magyar lengyel kapcsolatokat elemzi: ha szolidaritásról és testvériségről van szó, akkor Orbán mindenben támogatja Varsót. Ám ha Oroszország szóba jön, vagy éppen fontos uniós döntések, akkor Orbán kérlelhetetlen. A két kormányzó párt ideológiája sokban hasonlít egymásra: hisz’ nacionalista konzervatív irányvonalat visznek mindketten. Európai ügyekben mindaddig teljes az egyetértés, ha jogállamról és menekültválságról van szó. Azonban a cikk felveti, hogy Orbán nem fog kiállni teljes mellszélességgel Lengyelország mellett, mert gazdasági érdeke az unióban maradás. Elvégre Orbán Donald Tuskot is megszavazta újra, a lengyelek viszont nem. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is azt mondja, addig lesz jó barát Lengyelország, amíg a barátság belpolitikai érdekeket szolgál.