Az úgynevezett örökzöld témák közvetve vagy közvetlenül a fejfenntartásra hivatott legerősebb ösztönökhöz kötődnek: a táplálkozáshoz és a szexualitáshoz. Szélesebb körben például a gasztronómiához, az egészséghez, az életmódhoz, illetve a szerelemhez, a szépséghez, a divathoz stb. (Csillag Lea: Cukorvilág – Szerelem és anyagiasság régen és ma, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018)
Amiről Csillag Lea ír, az emiatt mindig aktuális, de nem minden korszak vél benne felfedezni annyi újdonságot, mint a miénk. Pedig nem minden új, ami annak látszik, és nem minden régi, ami esetleg nem látszik annak.
Ennek érzékeltetése talán éppen a legfigyelemreméltóbb erénye e könyvnek, s talán éppen ezzel emelkedik ki a hasonló témájú könyvek garmadájából. Remekül hasznosul, hogy a szerelem és az anyagiasság összefüggésére építi fel a mondandót, amelyet különféle – kultúartörténeti, történelmi, esztétikai stb. – megközelítésekből tárgyal. A bibliai sztoriktól Kínán, Japánon, a klasszikus görög, római világon, a középkori Európán át napjaink Magyarországáig széles merítéssel gyűjti és csoportosítja élvezetes tagolással anyagát. A műfaji elemek – visszaemlékezések, bulvársztorik, társadalompolitikai meditációk – jó ritmusú váltakozása is mindvégig ébren tartja az olvasó érdeklődését, függetlenül attól, hogy az olvasmány melyik rétege áll közel hozzá, vagy melyik érinti meg a véleményét, az esetleges előítéleteit.
Sugar baby és sugar daddy, hetéra, ágyas, kurtizán, szerető, kegyenc, prostituált, gésa, illetve Kodály Zoltán, Faludy György, Jókai Mór, Mata Hari, Ferenc József, Gábor Zsazsa, Melanie Trump, Madame de Pompadour is szerepel a könyvben; a sort szinte a végtelenségig folytathatnám.
Ehelyett inkább a könyv – szerintem! – két fő erényére hívom fel a figyelmet. Az egyik: azt a témakört, amelynek manapság a legismertebb megjelenési terrénuma a bulvár, kiemeli a megszokott közegéből, s anélkül, hogy ezzel elveszítené a jellegzetes bulvár-narratíva olvasóbarát könnyedségét, a témakezelés gondolati igényességével és felelősségével képes mondandóját az évszázados szenzációk és napi pletykák fölé emelni. A második az előzőből következik: bátran vállalja a legvitatottabb mai kérdések (gender, feminizmus, #metoo stb.) elemzését, a még akár uralkodónak látszó, sőt esetleg a hatalom által is támogatott primitívségek, avíttságok elleni küzdést.
A figyelmes olvasó a könyv első lapjainál levonhat némi következtetést a szerző személyéről, de erről egyébként „szemérmesen” hallgat ő is, a kiadó is. Kár, nem tesz jót a hitelességnek.
(A könyvrecenzió elsőként itt jelent meg.)