(Kárpáti Iván jegyzete) Ez a generáció most tanulhatja meg, hogy mi lenne is a demokrácia, a jogállam, hogyan kell kiállni magunkért, és akkor majd 10-15 év múlva ők már más országot csinálhatnak… ha maradnak.
Orbán Viktor kifárasztásra játszik és nyerésre áll. Elszánt tanárok, szülők, gyerekek álltak ki ma is egymás mellett. Kevesen. A pedagógusok elsöprő többsége most sem lépett és a gyerekekben, szülőkben is ott a fásultság, hiszen mindeddig nem történt semmi. Ülünk pont tegnap a lányom gimnáziumában a szülői értekezleten. Osztályfőnökük ma legálisan sztrájkolt, korábban viszont „engedetlenkedett”, ezért bármikor kirúghatják. Az új taktika a hatalom részéről az, hogy nem 15 napon belül, hanem lebegtetik. Lehet a tanév végén, lehet: soha.
Érdekes vita alakult ki a szülők között arról, hogy mennyire kell ebbe belevonni a gyerekeinket. Volt olyan, aki szerint a kölyköket ideológiai, politikai akciókba nem szabad belevinni, de a maga részéről az első sorban vonul, ha kell.
Mások szerint ez a generáció most tanulhatja meg, hogy mi lenne is a demokrácia, a jogállam, hogy kell kiállni magunkért, és akkor majd 10–15 év múlva ők már más országot csinálhatnak… ha maradnak.
Aztán ott van az a probléma is, hogy vannak tanárok, akik ma megtartották az órájukat – ahogy eddig is ilyen helyzetben – és azokkal a gyerekekkel is megíratják a következő héten a dolgozatot az új anyagból, akik szolidaritásból a sztrájkolókkal nem mentek be. Na, ilyenkor mi legyen? A fiatal osztályfőnök pedig erre nem tud mit mondani, feszeng, mit is mondhatna.
Pár nap múlva elmegy az iskolából az a matektanár, aki a lányom szerint két felkészítő órán többet tanított neki, mint bárki valaha. Megmagyarázhatatlan, de a helyére egy fiatal érkezik – FB-képe alapján nem lehet sokkal idősebb azoknál, mint akiket tanítani fog –, aki ilyen körülmények között is megpróbálkozik A PÁLYÁVAL, és nem ő az egyetlen, van még olyan tanára a gyereknek, aki szintén a gyerekem lehetne. Nem tudom, mennyi időt adnak maguknak, nekünk, ennek az egész torz rendszernek. Valószínűleg már nem annyit, mint az őket megelőző pedagógusgenerációk, és utánuk még kevesebben jönnek.
Az utolsó pedig majd lekapcsolja a villanyt.