„Kicsordult a könnyem” – lezárult a versírópályázat

Versírópályázatot hirdetett a világ (ha szerényebben fogalmazunk: Magyarország) piacvezető tetőablak-gyártója. Hogy melyik ez a cég, feddje egyelőre jótékony homály, hiszen ez itt nem a reklám helye. Az igazi hír az, hogy mennyien jelentkeztek, milyen sokan küldték be költeményüket! Egy olyan korban, amely hétköznapi gondjaink miatt igencsak prózainak (és messze sem lírainak) nevezhető. (A nyitó képehez: táncoló porszemek; foto: Harmat Kiadó.)

A felhívás szerint olyan verseket várt a bíráló bizottság, amelyek a természetes napfénnyel kapcsolatosak. Érezzük-e a hiányát a borongós őszi időben? S ha igen, ez miként hat az ember kedélyállapotára? A verseny lezárult, s a felkért zsűritagok, Pásztor Anna, Lackfi János és Szabó T. Anna nem tagadták: mélyen megérintették őket a győztes versek.

A természetes fény elengedhetetlen mindennapi boldogságunkhoz, boldogulásunkhoz, nélkülözhetetlen szerepet játszik az egészség megőrzésében. Vitán fölül áll, hogy a tetőablakok nagy mértékben járulnak hozzá, hogy az otthonokba több természetes fény és friss levegő jusson. Utóbbi kettő fontossága elsőrendű – főként a tetőtéri lakásokban élők fizikai és mentális egészségének szempontjából.

E kézenfekvő bölcsességet (és persze tetőablakait) kívánta népszerűsíteni a szóbanforgó cégcsoport, amikor versíró pályázatot hirdetett. A nem mindennapi kezdeményezés további érdekessége, hogy a három felkért mentor a pályaműveket saját közösségi oldalára, a poszt alatt, kommentben várta. A verseny lezárultával mindhárom zsűritag egy-egy győztes verset választott.

Saját favoritját Lackfi János így jellemezte: a szerző „annyira egyszerű és pazar ötletet talált, és olyan szikáran, következetesen, minden csapdát (és fekete lyukat) elkerülve vitte végig azt a versen, hogy csak gratulálni tudok!” 

Szabó T. Anna győztese saját kiválasztottjáról azt mondta: „a vers már a címével is („Táncoló porszemek”) megidézi a magyar költészetben egészen az Újhold köréig ható romantikus hagyományt, a Szabó Lőrinc-fordította Táncoló tűzliliomok wordsworth-i szellemét (az is fényvers, végül is), és – akár egy klasszikusokat idéző és kísértő zenemű – mindenütt tele van olyan sejtelmekkel, hogy ezt már ismerjük, hallottuk, láttuk, mégis, vagy éppen ezért, szép és teljes szöveg, izgalmas áthajlásokkal, váratlan képekkel, nem túl tolakodó, gondolkodásra késztető rímekkel.” 

„Elképesztően profi pályaművek érkeztek… Épp ezért egy olyat választottam, aminek olvasása közben hiába utaztam vonaton, a könnyem is kicsordult. Szívbe markoló egyszerűséggel és reményteli őszinteséggel fogott meg egy húsba markolóan fontos társadalmi jelenséget” – indokolta döntését Pásztor Anna.

A pályázat győztesei ajándékcsomagot és egy-egy online vagy személyes mentori alkalmat kapnak annál a zsűritagnál, akinél pályáztak. Mentoruk a nagyközönséggel is megosztja versüket, természetesen a szerző nevének feltüntetésével.