Az ünnepi könyvhétre a Kossuth Kiadó gondozásában „Magyar emlékek a nagyvilágban” címen jelent meg Farkas József György kötete, amelyet a szerző és a szerkesztő az Infovilágban megjelent, azonos elnevezésű cikksorozatból válogatott össze.
A mintegy másfélszáz írás és a hozzájuk kapcsolódó fotók, ha teljes képet nem is, de mindenesetre meggyőző áttekintést adnak arról a gazdagságról, amellyel a szerző – külpolitikai újságíró, portálunk főmunkatársa – több évtizedes munkája közben találkozott. Emlékművek, emléktáblák, utca- és intézménynevek őrzik jeles magyarok nevét a világ öt kontinensén – sőt a világűrben is. Felfedezésüket, megörökítésüket segítették történelmünk barátai, akik fényképek beküldésével vagy csupán ötletadással járultak hozzá a sorozat bővítéséhez. Ez az önzetlen segítség már 2000-ben megnyilvánult, amikor a témakör a magyar államiság millenniuma kapcsán a Népszabadság hétvégi mellékleteiben helyet kapott, s később folytatódott, midőn a lap internetes kiadásában, a NOL-on, majd az Infovilágban az egyre újabb írások megjelentek.Farkas József György például Merseburgban dolgozó magyar munkások segítségével talált rá az egykori kalandozó magyarok első súlyos vereségét, a 933-ban elbukott csatát megörökítő kőtömbre (bal oldali kép). Az iráni Jazdban felállított, Lehel kürtje stilizált ábrázolását őrző emlékműről (a testvérváros, Jászberény ajándéka) Vágó István tévés személyiség készített fotókat és bocsátotta a szerző rendelkezésére. Erdős André veterán diplomatát dicséri a szentistváni koronát ideküldő Szilveszter pápa franciaországi sírjának és kápolnájának megörökítése… És sorolhatnánk az anyaggyűjtésbe a jó ügyhöz méltó lelkesedéssel bekapcsolódott külügyesek, külkereskedők, újságírók, hivatalból vagy hobbiból utazók neveit – de ezt megteszi a könyv is az „Akik segítettek…” zárófejezetében.
Az iráni Jazdban felállított, Lehel kürtje stilizált ábrázolását őrző emlékmű.
A Nolblogon „volk” néven jegyzett, az Infovilág oldalain továbbélő sorozatból közel kétszáz poszt állt készen az újbóli megjelenésre. Amennyire lehetséges, a portál felelős szerkesztőjével igyekeztek történelmi időrendbe állítani cikkeket, s az időközben beérkező újabb fotók és információk sem hiányoztak, főleg, mert az olvasók is segítettek a felkutatásukban. Így még több hiteles információval gazdagodott a sorozat. Valamennyi kiegészítés és főleg fotó ellentételezés nélkül, küldőinek a téma – a magyar történelem – iránti rokonszenvét tanúsítva jutott a szerzőhöz, a szerkesztőhöz, majd a most elkészült kötet lapjaira is.
A könyvhöz a bevezetőt is Erdős André írta. A nyugalmazott nagykövet, az ENSZ Biztonsági Tanácsának volt elnöke megállapította: „A gyűjtemény nyilvánvalóan nem teljes, itt-ott a nagyvilágban még bizonyára számos olyan helyszín, emléktárgy van, amely történelmünk egyes időszakaival kapcsolatos, csak még nem fedeztük fel… Farkas József György egy eddig be nem járt ösvényen haladt, építve mások segítőkészségére. Remélem, hogy ebbéli munkássága hozzá fog járulni ahhoz, hogy nyitott szemmel, saját és mások történelme örömteli és sötétebb szakaszait megfelelően értékelve, tiszta fejjel éljük tovább életünket.”
Farkas József György június 16-án, vasárnap 14–15 óra között a pesti Duna-korzón, a Kossuth Kiadó sátránál dedikálja a könyvét.
Farkas József György június 16-án, vasárnap 14–15 óra között a pesti Duna-korzón, a Kossuth Kiadó sátránál dedikálja a könyvét.Dr. Réti György könyvismertetője; megjelent a Magyar Hang hetilap 2019. november 22–28-i számában: Csaknem negyedszázaddal ezelőtt udvarias levelet kaptam római nagykövetségi szolgálati helyemen, amelyben Farkas József György, a neves külpolitikai újságíró felkért, hogy juttassam el hozzá olasz és albán viszonylatban talált magyar emlékeim másolatát, mert cikksorozatot kíván készíteni a témáról.
Nos, az idei, 2019. évi könyvhét egyik szenzációjaként elkészült, és a fenti címmel megjelent a szerző korábbi írásait összefoglaló műve. Ez tartalmazza számos olyan, arra érdemes magyar vonatkozású személy, szobor és épület fotóját és részletes leírását, aki vagy amely nyomot hagyott a nagyvilágban. Mégpedig a kiváló zsurnaliszta élvezetes és lényeglátó stílusában. Csaknem valamennyi cikket az olvasmányosság és a tudományosság harmóniája jellemez.
Büszke vagyok arra, hogy három képpel én is szerepelhetek ebben a gyűjteményben.
A képek ügyében legalább húsz e-mailt váltottunk a szerzővel. Elképzelhető hát, hogy micsoda munka volt a mintegy 150 reláció „összeforrasztása”! Persze az illusztrációk jelentős része saját gyűjtés. A kiváló kommentárok érdeme, hogy valóságos „kis magyar történelemkönyvvé” alakítják a kötetet. Legszívesebben felsorolnám könyvünk összes szereplőjének nevét, de hely hiányában csak az első három „helyezettet” közlöm: Liszt Ferencnek kilenc, Petőfi Sándornak nyolc, Bartók Bélának hét külföldi városban állítottak emléket. Ezeknél többször csak egy magyar eseményről emlékeztek meg többször: az 1956-i forradalomról – közel húsz városban.
Italianistaként megírom egyetlen hiányérzetemet: a könyv megfeledkezik a talán legszebb olaszországi magyar emlékről, a magyar Anjouk „ősanyja”, Anjou Mária nápolyi síremlékéről.
Sokan megpróbálkoztak már Magyarország egy-egy relációjának felvázolásával, de hazánk csaknem minden viszonylatának együttes megírása – ez Farkas József György múlhatatlan érdeme. A könyv megerősít identitásunkban, ugyanis egy ország, amelynek ennyi és ennyiféle kapcsolata volt és van a nagyvilággal, az nem lehet rossz ország… A Kossuth Kiadó alapvetően sikerrel birkózott meg a bonyolult illusztrációjú kötet gondozásával. A magyar könyvkiadás egyik legfontosabb idei vállalkozását üdvözölhetjük e műben.
Remélve, hogy a szerkesztő és az olvasók nem vetik szememre, hogy recenziómat azza fejezem be, hogy a gyorsan szükségessé váló második kiadásból már nem hiányozhat az általam hiányolt nápolyi sírhely illusztrációja.