A magyarok körében még fel nem fedezett gyönyörű szerb vidékkel, Zlatiborral ismerkedhettem meg – az Alpha Travel utazási iroda jóvoltából. Odafelé útközben felmentünk a 202 méter magas, belgrádi Avalon-torony tetejére, innen közvetítik a legtöbb tévé- és rádióadást. Az 1999. évi NATO-bombázásokban megsemmisült tornyot 2009-re építették újjá. (A nyitó képen: Makra Gora, az elbűvölő.)
Zlatibor (magyarul: arany fenyő) nem csupán a gyorsan fejlődő üdülőfalu és egy hegy neve, hanem egy kisebb térségé is Nyugat-Szerbiában. A településen kétezren élnek, ám rengeteg a szálloda, az apartman, így egyre több turista keresi fel, hogy kiránduljon, síeljen, élvezze a jó levegőt. Légúti problémával küszködő sok betegnek hoz gyógyulást a klimatikus gyógyhelyként számon tartott vidék.
A zlatibori turizmus jó 125 évvel ezelőtt kezdődött, amikor I. Sándor Obrenović (1876–1903) szerb uralkodó népes kíséretével idelátogatott. Az emlékére elnevezett Király téren – több tízezer ember részvételével – gyakran tartanak koncerteket.
A környék akár egy hétre is bőven kínál változatos programokat: kirándulás a Tara nemzeti parkban, rafting-túra a Drina folyón, az Uvas nemzeti park bejárása, nem szólva a barlangokról, skanzenekről, a Kusturica faluról. Az itt megforduló turisták tömege tavaly meghaladta a 350 ezret, a vendégéjszakák száma az egymilliót.
Zlatiborban fúj a „rózsák szele”: nevét az északi és déli szelek találkozásáról kapta. A szív- és légúti megbetegedésekre igen kedvező hatású a klíma. Már az 500 éves török megszállás alatt sok török nemes töltötte itt a nyarat. Az első és a második világháborúban igen sok szálloda megsérült, de újjáépítették, s folyamatos a fejlődés.
Az utazás második napján Makra Gorára (bal oldali kép) látogattunk. Nem véletlenül kapta a „vizes hegy” nevet, mert a sok eső miatt gyönyörűen zöldell a táj. Elhaladtunk Slivovica falu mellett, nevét jól ismerjük szilvapálinkájáról. Híresek a szeptember elején itt tartott vásárok, ahol a helyi termékek mellett a finomabbnál finomabb pálinkákat lehet kortyolgatni.
A Bela Voda, azaz Fehér Forrás vízéből nem csupán ittunk, de arcunkat meg is mostuk benne. A forrásvíz magas Ph-értéke, ásványi összetevői ugyanis jót tesznek a szemnek, a bőrnek, a gyomornak egyaránt. A forrással szemben, a gyors folyású patak túloldalán emelkedik, a Keresztelő Szent János templom, amelyben művészek éppen freskókat festettek. Egykor e gyönyörű helyen tartózkodott – a szokatlanul hosszú életű Tiberius császár (i.e. 42–i.u. 37) uralkodása alatt – 28 esztendeig egy római légió. Mára piknikező helyet építettek ki, és innen indul a Šargan nosztalgiavonat. A Šargan-hegyen keresztül haladt át az egykor a Belgrádot az adriai tengerparttal összekötő vasútvonal, amelynek építését a 19. században kezdték el. Az 1974-ig teljes hosszában működött vonalból mára a turisták számára csak egy rövid szakasz maradt, a Šargan nyolcas: az útvonalon nosztalgia-szerelvények járnak, meg-megállva kilátóknál, vízeséseknél. Ma is megtekinthető egy Kusturica-filmhez épített indóház. (Emir Kusturica [*1954] bosnyák-szerb filmrendező: Cigányok ideje…)
Kusturica falujában még a lépcső hátulják is díszítik…
Pillantás a filmrendező falujára.
Következő állomásunk Drvengrad, a filmrendező által tervezett etno-falu volt. Kusturica az első épületet 2002-ben családja részére építtette. Egyszer, amikor filmet forgatott a környéken, végig esett az első, viszont szemben, a másik hegyen, sütött a nap. Ezért ezt választotta helyszínnek: a kis település faházakból áll, van itt mozi, régi templom, wellness, szauna, teniszpálya, étterem, cukrászda, börtön, vagyis minden, ami egy kisvárosban megtalálható. Az utcáknak még nevük van – a Kusturica által elismert személyekről elnevezve. Minden év januárjában híres rendezők, színészek részvételével rövidfilm-fesztivált tartanak a faluban, amely egyben Kusturica bejelentett lakcíme is.
A téli és a nyári szezon egyaránt sok vendéget vonz. Az 1496 méter magas Tornik síközpontban négy lesiklópálya, s óránként 5300 síelőt szállító felvonó működik. A következő szezonra elkészül a turista-központtól kilenc kilométerre lévő sípályáig a világ leghosszabb gondolás, fűtött felvonója. A környező mezőkön a sífutás kedvelői sportolhatnak, s gyakorta versenyeket is rendeznek számukra.
Rožanstvo faluban található a lenyűgöző Stopića barlang, Szerbia legmagasabb, 35 méter magas bejáratú barlangja. Az 1000 méter hosszú barlangnak csak 300 méteres szakaszát nyitották meg a látogatók előtt, gyönyörűen kivilágítva.
Szirogojnóban, a skanzen meglátogatása közben a korabeli életmóddal is ismerkedhettünk. A helyi asszonyok kötötte pulóverek, kardigánok (bal oldali kép) messze földön ismertek, keresettek. Külön múzeumot hoztak létre a bemutatásukra.
Mivel errefelé elsősorban az állattenyésztés fejlett, a helyiek húst hússal esznek A finom sonkák, sültek, kolbászok mellett híresek tejtermékeik, az ízletes sajtok, a tej föléből készülő finomság, a fetasajt, a kukoricalisztből sütött kenyér, a prója.
A Balkán legnagyobb tematikus parkja, a zlatibori dínó- és kalandpark is kedvelt szórakozóhely, főként kicsinyeknek, ahol külön kis állatkertet, gyermekfalut is kialakítottak játszótérrel, templommal, iskolával a részükre.
Ha elkészül a tervezett Budapestet Belgráddal összekötő gyorsvasút a mostaninál gyorsabban elérhető lesz e pompás hegyvidék. Addig azt tanácsoljuk olvasóinknak, hogy útközben iktassanak be pihenőt akár Belgrádban, akár az útba eső települések felfedezésével.
(A szerző felvételeivel.)