A modern fejlesztéseknek, köztük a 3D-s technológiáknak köszönhetően darabokra szedhetők, a legapróbb részletekig nagyíthatók, vagy ha hiányosak, akár ki is egészíthetők a múzeumok, laborok és raktárak által rejtett misztikus – és nem ritkán bizarr – kincsek. Ezt követően a tárgyak eddig nem látott titkokat árulnak el magukról, amikből a Viasat History dokumentumcsatorna A legfurcsább dolgok című műsorában szemezget a néző ma este nyolc órától.
A németországi jagsthauseni kastély vitrinjében egy igazán rendkívüli kincs található: ránézésre páncélkesztyű, valójában pedig egy csoda. Modern képalkotó-technológia rekonstruálta, hogy ez az 500 éves eszköz egy nagyszerűen megszerkesztett, pompásrobotkar, amelynek belseje szegek és rugók bonyolult mechanizmusát rejti. Egykori tulajdonosa azzal hencegett, hogy ezzel a karral akár kardforgatásra is képes. Igazat beszélt?
A Johann Wolfgang von Goethe hasonló című drámájából ismert, 1480-ban született Gottfried „Götz” von Berlichingen zu Hornberg középkori lovag jobb karját egy ágyúgolyó szakította le. Akkoriban a művégtagok nem voltak túlságosan elterjedtek, Götz mégis egy működő vaskezet akart – és meg is kapta. A 3D technológia segítségével sikerült rekonstruálni a kezet és annak mechanizmusát: az ujjak úgy működtek, mint egy bilincs, azaz minél jobban behajlította őket ép kezével, a bennük lévő fogaskerekek fogai közé beakadó nyelvnek hála azok egyre jobban rászorítottak a közéjük illesztett tárgyra, az elengedés pedig gombnyomásra működött.
A washingtoni történeti múzeumban található egy II. világháborús bomba orra, amelynek elején kis ablakok vannak kicsi pilóták számára: ezt a bombát ugyanis galambok irányították. Mire volt ez jó? A 3D-s technológia ezt a szerkezetet is rekonstruálta.
A II. világháborúban ledobott bombáknak csupán 1%-a talált célba. A nagyobb eredményesség céljából irányítható siklóbombát kellett gyártani. A németek a rádiós megoldással kísérleteztek, az amerikaiak egy ennél szürreálisabbnak tűnő dolgot, egy galambok által irányított rakétát fejlesztettek ki. Közismert, hogy a galambok olyan navigációs képességgel rendelkeznek, amelynek köszönhetően mindig hazatalálnak, ráadásul könnyen is idomíthatók. A rendszer pedig úgy működött, hogy a bomba orrában rögzített madár előtt volt egy képernyő, amire kivetítették a célpontot, a galambot pedig megtanították arra, hogy megfelelően bökjön rá a képre, hogy az irányítórendszer a célpontra szegezze a bombát. Minden robbanószerkezetben három galamb volt, hogy biztosra menjenek – és bizony a mai modern repüléstechnikák is ezt a módszert használják: három független navigációs rendszer irányítja őket, hogy a gép ne legyen veszélyben.
A modern technológiák néha a legőrültebb talányokra és a legeszementebb teóriákra is a legegyszerűbb választ adják. Egy 5 cm-s kocka, amely megnyerhette volna Hitlernek a háborút? Egy vérszívó piócák által működtetett időjós berendezés? Vagy egy sikoltozó múmia? A legfurcsább dolgok című tévé-dokumentumsorozatban ilyenek is előkerülnek, és mindenre lesz válasz.