A színész, Mészáros Máté (a nyitó képen). Túlsúlyos, kopaszodó, középkorú. Gyorsan izzad, kapkodva beszél. Inkább férj, mint hősszerelmes. A színpadon nem tolakodó a jelenléte. Ott van, felmondja a szerepét, szinte sohasem hibázik. Egy darab vele teljes, de esetleges távolléte nem tűnnék fel. Piacokon az ilyen fazon cipeli a szatyrot felesége mellett/mögött, tüntetésen ő a tömeg, de nem zászlóvivő, nem szónok. Az átlagok átlaga.
Mészáros Máté, maga az előítélet. Az elkönyvelt középszerűség, behatárolt képességekkel: ennyit tud, nem többet. Jutalma egy Jászai Mari-díj, inkább a szorgalom, mintsem a zsenialitás elismerése.
Znamenák István (bal oldalt).; Parti Nagy Lajos (jobb oldalt).
Most dobhatjuk el a sablonokat. A színház ateistái, a csodákban, az istenekben kételkedők újraértékelhetik a világot. Lehetséges a lehetetlen?
Mészáros Máté, a színész, Budapesten újjászületett, egy gyóntatószéknek látszó pulpituson. Az Úr 2017. esztendejének áprilisában, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház színháztermében. Hallelujah!
Persze, ez így túlzás, de a jelmezek, a sminkek, a maszkok, a parókák közelségében olykor az érzés fontosabb a valóságnál. Mészáros Máté színész találkozott egy szereppel, és ahogy ez az első éjszakán szokás, egymásba gabalyodtak. Hasonló élménye a már megboldogult Körmendi Jánosnak lehetett Svejkkel a derék katonával. Körmendit sokan még a pályáról is eltanácsolták, 35 évesen kapta élete első főszerepét a Madáchban (Brecht: Svejk a II. világháborúban), és ezután az addigi karakterszínészt már le sem engedték a színpadról, a mozi vásznáról, a tévé képernyőjéről.
Milyen is az időutazás! Mészáros önszántából lépett le, elege lett a társulati létből, a szakmai intrikákból. Külföldre ment, polgári munkák felé kacsingatott. Aztán a (kifinomult szaglású) producer, Orlai Tibor hazacsalta. A Belvárosi Színházban foglalkoztatta: Száll a kakukk fészkére, Mindent Éváról, Párterápia, Bocs, félrement…
És most itt van a legújabb Orlai produkció: Az étkezés ártalmasságáról. Orlai Tibor személyesen küldte el Mészárosnak a monodráma szövegkönyvét és az üzenetet: „Rád gondoltam”. Hogyan és mikor láthatta meg a producer a más által láthatatlant, nem tudható. A lényeg, hogy észrevette.
Mészáros Máté Svejkjét Fibingernek hívják. Parti Nagy Lajos hőse ügynök, egy méregtelenítő ital reklámozója, mellesleg a táplálkozás tudományának botcsinálta, de alapos szakértője, az ember testének és érzéseinek kutatója. A szöveg hosszúsága a telefonkönyvével vetekszik. Mészáros megtanulta, mondja, nem téveszt. Mindent tud a testnedvekről, az ízbimbóról, a vérerek hosszáról, a bennünk hömpölygő folyadékról. Szuszog, nyögdécsel, torokhangjaiban ott a múltja, egykoron felnőttfilmeket szinkronizált, semmit sem felejtett. Ha kell, nevetséges, máskor tragikus. Másfél óra, talán kárpótlás az utolsó két évtizedért.
Nem visszavéve az elismerésből, még egy név a csodatevőkhöz: Znamenák István, a rendező. A színpadi háttérmunka, a bütykölés nem tűri a nyilvánosságot. A néző a kész produkciót, a végeredményt kapja, nem kell semmit tudnia, a mozgások, a gesztusok, a mimikák születéséről. A siker önmagában siker, nem tűri az enyém–övé-osztozkodást. Znamenák lehet királycsináló, de ha ez így van, jó embert ültet a trónra. Azt pedig, hogy a monodrámát olykor többnek érezzük egy színpadi játéknál, aligha véletlen.
Az étkezés ártalmasságáról bemutatója egybeesik a nemzeti konzultációval, a tüntetésekkel, az útlezárásokkal, a civil ellenállással. Parti Nagy Lajos megírja, Znamenák István megrendezi, Mészáros Máté pedig elmondja: a magyar ember gyomra nem vesz be mindent. Ezért öklendezünk…
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról – Mészáros Máté előadásában. Látvány: Znamenák István. Rendezőasszisztens: Kovács Henrietta. Plakát: Csáfordi László. Rendező: Znamenák István. Producer: Orlai Tibor. Az előadás a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.