Nem egy nagy változáson ment át 2022-ben az Európai Unió; igaz, 10 évbe tellett, mire kidolgozta a jogállami mechanizmust, amivel a jogállami normasértései miatt bünteti is egyik tagállamát, nevezetesen a magyart – írja Zalán Eszter az EUobserver tudósítója.
A 10 évet megkoronázó győzelem kicsinek látszhat, ám csak kívülről nézve, mert valójában nagy politikai vívmány – legalábbis azok számára, akik tényleg komolyan gondolják, hogy egy-egy tagország deviáns viselkedésének pénzügyi megvonás a következménye. Sőt, az uniós politikusokra oly jellemző képmutatás felett aratott győzelem is egyben. De pontosan mi történt is? – nézett utána a részleteknek a cikk szerzője. Orbán a legutolsó pillanatban visszatáncolt beharangozott két vétójától – az egyik az általános legkisebb vállalati adó, a másik pedig az Ukrajnának nyújtott hitelfelvétel. Kezdett ugyanis elfogyni a tagállamok türelme Orbánnal szemben, miközben az illető befolyása fokozatosan csökkent is, ahogy a hanyatló gazdaság egyre nyilvánvalóbb jelei mutatkoztak. Az Európai Tanácsban – amire még nem volt példa Magyarország ügyében – teljesen egyhangú szavazás született, még a mindig Orbán pártján álló Lengyelország sem volt képes ellene szavazni. Pedig hát 2012-től sok mindennel próbálkoztak, s amiben a legjobban bíztak, hogy majd működik az úgynevezett csordaszellem, s hogy az Európai Néppárton belül meg tudják győzni Orbánt – nem jött be. Sem a kötelezettségszegési eljárás, sem a szavazati jog megvonása a 7-es cikkellyel.
A mostani végeredményben nem kis szerepet játszott az Európai Parlament, ami képes volt minden egyes tagállami vezetőre nyomást gyakorolni. Azonban senki se higgye, hogy a jogállami mechanizmus csodaszer! Mert még mindig függ attól, hogy a kormány valóban a feltételeknek megfelelően használja-e fel a pénzeket, hogy az intézmények megfelelően ellenőrzik-e felhasználást. Az sem kizárt, hogy Orbánék az Európai Bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. És egyelőre Orbán sem vesztett még egyetlen eurócentet sem.
Václav Havel cseh államfő egykori kancellárja, a volt külügyminiszter, Karl Schwarzenberg felszólította Ausztriát, hogy beszéljen világosan Magyarországgal és Szerbiával az Oroszországhoz fűződő viszonyukról abból a célból, hogy mindkettő vessen véget a politikai játszmájának. Az osztrák Der Standardnak adott interjújában Schwarzenberg nem kerüli ki a kényes kérdéseket. A külpolitikai prófétának is nevezett cseh politikus diplomata már 2014-ben azt mondta, hogy a Krím annektálása után Putyin egész Ukrajna elfoglalását tekinti majd politikája legfőbb céljának. Most viszont úgy látja, Oroszország kénytelen lesz lemondani egykori területeiről. Nem mellesleg nagyon buta lépésnek tekinti, hogy Ausztria megvétózta Románia reményteljes schengeni tagságát. Schwarzenberg Prágában született, vagyonos családja egykoron a történelmi Bohémia területén élt, s életének jórészét most is Ausztriában tölti.
A tőzsdei cégekkel foglalkozó ausztráliai szaklap, a Stockhead tízéves prognózisában azt írja, hogy Magyarország ebben az évtizedben Európa vezető akkumulátorgyártójává válik. Az ország akkumulátorgyártó kapacitása a 2021-i 27,5 GWh-ról 2031 végére jó hétszeresére, 207 gigawattórára (GWh) növekszik. A világ legnagyobb akkumulátorgyártója, a kínai CATL 7500 millió dollárt fektet be az országban egy 100 gigawattóra kapacitású akkumulátorgyár építésébe, hogy ellássa európai ügyfeleit. Hasonlóképpen növeli kapacitásait a dél-koreai SK Innovations meg a Samsung SDI is, hogy teljes mértékben kielégíthesse az elektromos autógyártók igényeit.
Miért ennyire csábító a magyarországi termelés? A válasz most is az, mint már régóta: mert olcsó a munkaerő és olcsó a megvásárolható föld is az építkezéshez.
A kínai állami hírügynökség, a Xinhua azt boncolgatja, hogy az Ukrajnában kialakult válság miatt megugró energiaárak, a rekordmagas infláció hatására, az idei választások eredményeként az olaszoknál és a svédeknél is megvetette lábát a szélsőjobbos nacionalizmus, Magyar- és Lengyelországban pedig továbbra is erősen tartja magát. Franciaországban Le Penék pártja lett a legerősebb ellenzéki párt. A spanyoloknál is hasonló az eredmény: a fiatalok drámaian hajlanak ebbe az irányba. Az év végére sok helyen recesszióba fordult a gazdaság, és Brüsszel átlagosan csupán 0,3%-os GDP-növekedést prognosztizál Európának.
Az elemzés szerint a kétségbeesett tömegek egyszerű választ akarnak kapni a válságra, és azt meg is kapják a szélsőjobbos, nacionalista pártoktól. Most már „csak” az a kérdés, hogy lesz-e akkora közös befolyásuk, ami megtöri az Európai Unió egységét, integritását és tagállamainak az egymás iránti szolidaritását. Erre még nincs egyértelmű válasz.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu
A Der Spiegel elemzése szerint meg lehet szelídíteni az olyan jobboldali populistákat, mint a volt amerikai elnök, az olasz kormányfő, vagy a svéd demokraták, így hiába nyomultak éveken át az autokraták és a demagógok, a demokrácia erősebb náluk.
A Freedom House éves jelentéseiből persze az tűnik ki, hogy egyre befolyásosabbak a tekintélyuralmi rendszerek, amelyek kifelé pont annyira agresszívak, mint odahaza. Elég csak Oroszországot, Törökországot vagy Kínát említeni.
Ehhez jön még, hogy úgy látszik, mintha a jogállam ellenségei a demokrácia erődjeiben is nyomulnának, lásd Le Pent, Trumpot vagy Orbánt, aki az illiberális demokráciát ácsolja. Közelebbről megnézve ugyanakkor az tapasztalható, hogy az idén egyáltalán nem volt töretlen az autokraták győzelmi sorozata. Ez pedig az ukrán szabadságharcosoknak, a tiltakozó kínaiaknak és irániaknak köszönhető.
De a Nyugaton is a közép felé tart az inga. Példa rá Giorgia Meloni, akit posztfasisztaként jegyeznek, ám idáig nagyjából ugyanazt csinálja, mint technokrata elődje. Még az Orbán-ellenes szankciókat is megszavazta. A svéd demokraták ugyancsak mérsékelt és Európa-párti erőként lépnek fel. Az amerikai republikánusoknál pedig sorra buktak meg Trump hívei.
A tengerentúli politológus Sheri Berman úgy látja, hogy ahol működik a hatalommegosztás és a kritikus nyilvánosság, ott a radikálisok kénytelenek visszafogni magukat. Csak akkor van esélyük a hatalomra, ha hitet tesznek a jogállam és a parlamentarizmus mellett. Ahol viszont a demokrácia gyökerei gyengébbek, ott előnyös a légkör a rendszer ellenfelei számára.
Ezért az olasz és a svéd jobboldal sikerében a demokrácia erejét kell látni. Egyben azonban ébresztő a középnek és a baloldalnak, hogy oldják meg azokat a gondokat, amik szavazatokat hoznak a populisták konyhájára. Ilyen a migráció. De Berman azért úgy foglalta össze 2022 tanulságát, hogy az egészséges demokráciák képesek ellenállni a romboló erőknek.
Der Standard Mostanában egyre inkább felsülnek a vezérelvű államok, hiába volna igény az erős emberekre még Ausztriában is. Putyin katasztrofális háborúba hajszolta a nemzetét, mert teljesen tévesen azt hitte, hogy három nap alatt besétál Kijevbe – ujjongó ukránoktól övezve. A szankciók folytán országa már nagy árat fizet a kalandért, a mostani rezsim alatt még a normális jövő is veszélybe került. Így még az sem kizárt, hogy egyes részek idővel leválnak róla.
Kínában is éppen most mondják fel a lakosság és a kőkemény, totalitárius rezsim közti paktumot. A „bölcs” Hszi elnök a maga tekintélyuralmi módján teljes csődöt idézett elő a járvány politikával.
Európában a kisebb diktátorok azon vannak, hogy megszabaduljanak a nacionalista lármától, a bajt azonban ők maguk hozták a saját fejükre. Orbán már odáig jutott, hogy az EU elzárja számára a pénzcsapot. A szerb államfő a tűzzel játszik a szomszédos Koszovóban, a súlyos gazdasági gondok közepette.
Az ilyen emberekkel és vezérelvű államokkal szemben értelmetlennek bizonyult a megbékítés. Putyint és Hszit csakis egyértelmű ellenállással lehet megfékezni. És Ausztriának is be kell látnia, hogy kudarcot vallott Magyarországgal szemben a kesztyűs kéz politikája, sőt kontraproduktív. A migráció ügyében sem hoz semmit.
Slate Aggódva figyeli a New America agytröszt digitális jogokkal foglalkozó magyar munkatársa, hogy miként terjeszti ki csápjait az emberek magánéletére az Orbán-kormány. Veszna Wessenauer emlékeztet arra, hogy a Human Rights Watch nemrégiben alaposan dokumentálta, miként él vissza a személyes adatokkal a Fidesz. Így olyan ismereteket használ fel új szavazók becserkészésére, amiket elvileg teljesen más célra, így a járvány elleni oltástól kezdve az adókedvezmények odaítéléséhez szereztek be állami szervek.
Az érintettek azután kéretlenül kampányüzeneteket kaptak, az ellenzék viszont versenyhátrányba került, ami aláássa a demokráciát. Különösen nyugtalanító, hogy a Vodafone el akarja adni a kormánynak magyarországi érdekeltségét. A vevő oldalán megjelenik a 4iG tech cég, ami szorosan kötődik Orbánhoz.
Arra már sok példa van, hogyan segíthetik elő az emberi jogok megsértését tekintélyuralmi rezsimekben a központi kézben lévő telekom-vállalatok. Így félő, hogy a hatalom az ügylet folytán fokozottan meg tudja figyelni a társadalmat. Orbán úgy gondolkodik, hogy minél inkább a kezében van az erre alkalmas infrastruktúra, annál biztosabb az uralma. Ami egyben a fokozódó tekintélyelvűségről árulkodik.
A Vodafone mondhatja ugyan, hogy tisztára üzleti meggondolásokból döntött, de a másik oldalon aligha ez magyarázza az adásvételt. Hiszen volt itt (értsd: Magyarországon!) már egy Pegasus-ügy. A titkosszolgálat gyakorlatilag korlátlanul hozzáfér minden adathoz. Nincsenek igazán jogi korlátok vagy független testületek a lehallgatások felügyeletére. Ez pedig felveti, hogy mennyire lesz védett a cég ügyfeleinek magánszférája, ha az állam veszi át az ellenőrzést.
Frankfurter Allgemeine Zeitung Ez az év nem úgy alakult Putyin számára, ahogyan remélte – írja a cikk az elnökről, akit csak rombolónak nevez. Merthogy a győzedelmesnek szánt hadjáratból katonai vereség lett, ráadásul még uralmának alapjai is megkérdőjeleződtek. De hát ő maga ásta alá a saját rendszerét. Hatalma még nincs ugyan akut veszélyben – a demokratikus ellenzék aktivistái külföldre kényszerültek, vagy belső emigrációban, illetve börtönben vannak.
A gazdasági és politikai elit állítólag elégedetlen, ám senki sem mer ellentmondani az államfőnek. Kritika leginkább az ügyben hangzik el, pl. az állami sajtóban, hogy még keményebben kell fellépni Ukrajnában. Ezek a támadások azonban nem Putyin, hanem a védelmi miniszter, a katonai vezetés és az állami tisztségviselők ellen irányulnak. Az elnöknek sikerült megnyernie a keményvonalasokat, hogy nyilvánosan támogassák az orosz hadsereg eddigi legnagyobb kudarcát, a herszoni visszavonulást.
A polgári létesítmények bombázása is ezeknek a köröknek a kegyeit keresi. A Kreml körüli hatalmi harcok célja, hogy ki mekkora befolyást tud gyakorolni a nagy emberre, illetve ki mekkora szeletet kaphat az egyre kisebb tortából. Őt magát nem érheti gáncs, mert rajta kívül nincs más legfelül, akit legitimálna a népszerűsége.
Viszont a háborúval szétverte a saját maga által a lakosságnak ígért stabilitást. Pedig az szavatolta neki az oroszok többségének támogatását, minden gazdasági stagnálás ellenére is. De hogy immár milyen keveset képes csak felajánlani, az kiderült, amikor november végén hősi halottak édesanyjaival találkozott és vigaszként csupán annyit tudott nekik mondani: gyerekeik nem hiába áldozták az életüket. Meg hogy mennyivel több halálesetet követel a közlekedés, valamint az alkohol.
Frankfurter Allgemeine Zeitung A szerb elnök kétféleképpen szokta kikényszeríteni, hogy odafigyeljenek rá, ha nyilvános beszédet tart. Vagy olyan halk, hogy pisszenni sem mer a közönség, mert különben nem hallja a szónokot, vagy keményen odavág, nem takarékoskodva a hangerővel. Most éppen hetek óta az utóbbi stílust alkalmazza. Szóval és tettel elérte, hogy kiéleződött a feszültség Szerbia és Koszovó között.
A hónap elején terrorista söpredéknek minősítette a koszovói kormányfőt, nála az ilyen kifejezések egyáltalán nem tekinthetőek véletlennek. Amióta 2014-ben megszerezte a végrehajtó hatalmat, egyre inkább tekintélyuralmi vonásokat mutat. Ez a folyamat csak felgyorsult nála, miután 5 éve köztársasági elnök lett.
Hamar lelohadt nála a szándék, hogy országát közelítse az EU-hoz, inkább látványosan jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Kínával. Amikor pedig riadókészültségbe helyezi a hadseregét, hogy „megvédje a koszovói szerbeket”, az pont úgy hangzik, mint amikor Putyin igazolja az ukrajnai háborút.
Die Zeit Erdogan kelet, azaz Közép-Ázsia felé fordul, a türk nemzetek egységére esküszik és azt reméli, hogy ily módon nagyobb lesz a mozgástere a Nyugattal szemben. Ezt a politikát már jó ideje meghirdette, és nem csupán országa 83 millió polgárát eteti vele. A türk államok mintegy 200 millió lakosának testvériségére épít. Idetartozik Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Türkmenisztán és magától értetődik, hogy Törökország.
Az első eredmények már látszanak: Ázsia középső részén a jelek szerint újjászületik az ősrégi, nemzetek feletti tudat. Ismét sokat hallani Turkesztánról, ami a Kaszpi-tengertől a Gobi-sivatagig terjedő területet jelöli. A többiek minden földrajzi távolság ellenére nagy testvérként tekintenek Törökországra.
A szervezeti keretet a 13 éve alapított Türk Tanács alkotja, ebben megfigyelő Magyarország. Az egyértelmű vezető azonban Ankara, ami nagyobb beleszólást akar ily módon magának a régió és a világ dolgaiba.