Július 19-én, életének kilencvenegyedik évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Heller Ágnes filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a New York-i New School for Social Research professor emeritája. Temetéséről a család később gondoskodik. (Gergely Beatrix felvétele, 2019)
Heller Ágnes 1929-ben Budapesten született zsidó polgári családban. Ügyvéd édesapjától – aki születésekor állítólag azt mondta, szeretné, ha a lánya filozófus vagy zeneszerző lenne – tanulta a könyvek, az irodalom szeretetét. A második világháború idején a szigorodó zsidótörvények ellehetetlenítették a család életét, a deportálás elől Heller Ágnesnek sikerült megszöknie.
A háború után érettségizett, majd a pesti egyetem magyar–filozófia szakán tanult tovább. 1951-ben megszerezte a diplomáját.
1955-ben lett a filozófiai tudományok kandidátusa, 1967-ben doktori fokozatot szerzett. 1947-ben lépett be a kommunista pártba, de később kizárták. 1953-tól 1958-ig volt ismét az állampárt tagja. Ebben az évben 1956-os szerepvállalása miatt fegyelmivel elküldték az egyetemről, öt évig gimnáziumban tanított, írásai nem jelenhettek meg, útlevelet nem kaphatott. 1963-tól az MTA Szociológia Kutatócsoportjának munkatársaként filozófiai kérdésekkel foglalkozott. 1968-ban aláírta a csehszlovákiai bevonulás elleni tiltakozást, emiatt ismét „parkolópályára” tették. 1973-ban az MSZMP Politikai Bizottsága határozatában Heller filozófiai nézeteit is antimarxistának nyilvánította, ezután négy évig „politikai munkanélküliként” fordításokból élt.
1977-ben második férjével, a szintén filozófus Fehér Ferenccel elhagyta az országot, és előbb Melbourne-ben, a La Trobe Egyetemen tanított, majd 1986-tól a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola professzora lett. 1989-ben hazatért, 1995-től a szegedi JATE filozófiai és a budapesti ELTE esztétikai tanszékének egyetemi tanára volt, és tanított New Yorkban is. 1999-ben nyugdíjba vonult, 2010-től professor emeritaként ismét tanított az ELTE Esztétika Tanszékén. 1990-től az MTA levelező, 1995 óta rendes tagja volt.
Heller Ágnes műveinek nagy részét az 1994-ben elhunyt Fehér Ferenccel közösen publikálta. Fő kutatási területe az etika és a történetfilozófia volt. Pályája kezdetén munkáit a marxizmus és az újbaloldali gondolkodás jellemezte, később inkább posztmodern szempontból értelmezte az etikát és a modern világot, új megközelítési lehetőségeket kínált fontos társadalomelméleti problémák megoldásához. Magyarul megjelent munkái közül kiemelkedik A reneszánsz ember (1967), a Portrévázlatok az etika történetéből (1976), a Diktatúra a szükségletek felett (1979, Fehér Ferenccel és Márkus Györggyel), Az igazságosságon túl (1987), A történelem elmélete (2001), A „zsidókérdés” megoldhatatlansága (2004), Megtestesülés. Filozófiai esszék (2005), Trauma (2006), Ímhol vagyok. A Genezis könyvének filozófiai értelmezései (2006), Sámson (2007), A halhatatlan komédia (2007), New York-nosztalgia (2008), Filozófiám rövid története (2009), Kertész Imre. Négy töredék (2009), A mai történelmi regény (2010). Az önéletrajzi emlékezés filozófiája (2015) A filozófia rövid története gólyáknak (2016).
1998-ban Bicikliző majom címmel Kőbányai Jánossal közös műveként jelent meg interjú-önéletrajza, 2009-ben Rózsa Erzsébet monográfiát írt róla Se félelem, se keserűség címmel.
Heller Ágnes 1981-ben Lessing-, 1995-ben Széchenyi-, 1996-ban Hannah Arendt-díjat kapott, 2006-ban az európai kultúra kutatásában szerzett érdemeiért elnyerte a dán Sonning-díjat. 2008-ban Budapest díszpolgára lett, ebben az évben a dél-izraeli Beér-Seva város Ben Gurion Egyeteme díszdoktorává avatta, és megkapta a Karel Kramár emlékérmet is, mert negyven évvel korábban, 1968-ban tiltakozott a prágai tavasz leverése, Csehszlovákia megszállása ellen. 2010-ben Goethe-érmet kapott, 2012-ben a németországi Oldenburg városa a Carl von Ossietzky-díjat adományozta neki, az olaszországi Primo Levi Kulturális Központ pedig neki ítélte a Primo Levi 2012 nemzetközi díjat. 2014-ben a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Radnóti-díjjal tüntette ki.
Orbán a hatalomért az antiszemitizmust sem vetné meg
Az Európai Unió esetleges felbomlása háborút hozhat a kontinensnek, és a „zsarnok” Orbán Viktor a hatalomért bármikor antiszemitává válna — véli a 90 éves Heller Ágnes filozófus, aki ezzel együtt a rendszerváltoztatás óta nem érezte Magyarországot ennyire demokratikusnak. A tudós asszonnyal nemrég készült ingterjú a neokohn.hu zsidó, konzervatív-liberális hír- és véleményportálon jelent meg. Az interjút készítette: Wallenstein Róbert. (Kép: sporttours.pro)
(Fotó: Merész Márton)
Tíz évvel ezelőtt, a 80. születésnapján is rengeteg interjút adott az akkortájt végleg Magyarországra visszaköltöző Heller Ágnes. Mi változott az elmúlt tíz évben az ön számára?
Elsősorban a politikai környezet. A filozófusok elleni, a Kádár-rendszeréhez hasonló támadással elkezdődött valami 2010-ben. Onnantól kezdve akarva-akaratlanul politikailag aktív szereplővé váltam.
Ami az én filozófiai „fejlődésemet” illeti, be kell látnunk, egy bizonyos időponton túl egy filozófus nem tud új, önálló filozófiai művet alkotni. Ebben az utóbbi tíz évben is írtam filozófiai könyveket, egyeseket szeretek is közülük, de nem olyan újító jellegűek, mint a korábbi években.
Maga szerint ennek bármilyen köze van ahhoz, hogy többet foglalkozik politikával mint korábban?
Semmi. Ez életkorhoz van kötve, és ahhoz, hogy az ember tudatában van az életkorának. Ezt én megtanultam mesteremtől, Lukács Györgytől, aki elkövette azt a hibát, hogy azt hitte, nyolcvan felett is lehet új, önálló dologgal előállni.
Az én koromban az ember foglalkozzon művek értelmezésével, és ne erőlködjön új, korszakos eszmeáramlatok kimunkálásával.
A francia köztársasági elnök nem most áll népszerűsége csúcsán. Ön 11 másik világhírű véleményformáló társaságában épp egy hónapja nála vendégeskedett. Tudott-e valamiben segíteni Emmanuel Macronnak?
Azt tőle kellene megkérdezni… Macron munkásságát és személyiségét a kezdetek óta sokra becsültem. Alapjaiban helyeslem a politikáját. Tudom, hogy nagyon nagy konfliktusai voltak, nem tudom a belpolitikai helyzetét megítélni, viszont európai szempontból meg tudom ítélni őt. Azt hiszem, hogy nagyon jó dolgokat csinál. Európa jövője számára nagyon fontos az ő létezése és aktivitása. Azt a 12 értelmiségit, akit meghívott magához, elsősorban az európai identitásról kérdezte.
Ez a kérdés nyilván elég összetett. Azonban a minap egy rádióinterjújában igen pesszimistán nyilatkozott arról, hogy ön szerint mihez is vezetne az EU felbomlása. Valóban háborút jósol a kontinensnek?
Igen. Gondoljon bele abba, mi történt a közelmúltban Erdélyben a magyar és a román fél között. Képzeljen bele abba is, hogy nincs az EU. Ezek a nemzetállamok a maguk erőteljes etnikus nacionalizmusával egyelőre Brüsszelre haragszanak. Ott vannak az ellenségeik, a Sorosok és társai.
De ha a brüsszeli szövetség felbomlik, akkor ki lesz az ellensége egy etnikus nacionalistának? Csakis egy másik etnikus nacionalista.
Nem olyan rég volt a balkáni háború, annak is egy ilyen etnikus nacionalizmus volt a kiváltó oka. Ehhez nem kell nagy fantázia, hogy ezt az ember lássa.
Ott volt Macronnál világhírű kollégája, Bernard-Henri Lévy is, aki pár héttel ezelőtt hosszasan beszélgetett Orbán Viktorral. Ha a magyar miniszterelnök elhívná egy beszélgetésre, elmenne hozzá?
(Az interjú itt folytatódik, tessék kattintani!)