Magyarországon az első negyedévi, vártnál gyorsabb növekedést áprilisban némi fékeződés, majd májusban élénkülés követte.
Az év egészében a tavalyi 2%-ról 3,5% körülire gyorsul a növekedés, mindenekelőtt a tavalyi visszaesésből emelkedésre váltó beruházások következtében. Az idén a külső és belső egyensúly kissé romlik, az infláció gyorsul, de e folyamatok rövid távon elfogadhatóak. Az állóeszköz-felhalmozás 2016-ban az EU-források csökkenése miatt több mint 15%-kal zuhant. Az idén az újra kezdődő európai uniós beruházási ciklus miatt 12%-os bővülés várható.
A beruházási ráta 2016-ban 17,8% volt, ami egy közepesen fejlett ország esetében alacsony arány. 2017-ben emelkedés, 19%-os ráta valószínű. A 2014-ben kezdődött új EU-költségvetési periódus pályázatait meghirdették, de a döntéshozatal az ígért 1 hónap helyett jellemzően 6-9 hónap (vagy még hosszabb). A szétaprózott, át nem gondolt célok az új pályázatoknál is látszanak, a fő cél a gyors pénzköltés (még a választások előtt).
Ezt célozza az is, hogy 2017-re minden pályázatot meg akarnak hirdetni. Ugyanakkor az előző ciklushoz képest nincs valós gyorsulás. A megítélt támogatás több ugyan, mint 5000 milliárd forint; a 2014–20-i ciklus forrásaiból való eddigi költés azonban ennek csak kb. a fele. Ráadásul a kifizetések jó része előleg, mivel a nagy beruházásokat előre vették, hogy a számláló „pörögjön”, ugyanakkor ezekben lényeges tevékenység még nem kezdődött el (gyakran csak keretösszegekről beszélhetünk, amelyeket később töltenek ki az önkormányzatok).
A tényleges beruházási folyamat bőven át fog húzódni a következő évekre (akár 2023-ig is). Az államháztartás hiánya júniusban kiugróan magas, 700 milliárd forint volt, miközben az első öt hónapé együttesen is alig volt több 200 milliárd forintnál. Ennek fő oka, hogy megugrottak az uniós pályázatok finanszírozását a kedvezményezettek számára hazai forrásból megelőlegező kifizetések.
A költségvetésbe beérkezett uniós bevételek nagyságrendje az idén eddig jócskán elmaradt a kifizetésektől. Ez elszámolási okok miatt nem veszélyezteti a 3% alatti GDP-arányos hiányt, de tartós fennmaradása korlátozná a GDP-arányos államadósság csökkentési lehetőségeit.
Az utóbbi hónapok fejleményei alapján nem bizonyosodtak azok a félelmek, amelyek az EU-ból való kilépést megszavazó brit referendum, majd az amerikai elnökválasztás után a populista és EU-szkeptikus politikai erők áttörésétől tartottak. A francia–német tandem megerősödése az USA protekcionista külgazdasági politikájával szembeni közös európai uniós fellépés lehetőségeit is javítja.
Szűkíti viszont az európai uniós forrásokra számító, de a közösségi szolidaritást számos ügyben vállalni nem kívánó EU-tagállamok mozgásterét. Az euró-övezet kibővítése és a fiskális unió bármilyen formája felé történő elmozdulás a kívül maradó EU-tagországok perifériára sodródását valószínűsíti.