Bajba jutott adósok köréből többször elhangzott a kérdés, hogy van-e adósok börtöne, sőt, néhány esetben még azt is kijelentették a családfők, hogy szívesen leülnék büntetésként a tartozást, ha a családjukat ezzel mentesíthetnék a tartozás alól. Van Magyarországon precedens arra, illetve gyakran alkalmazott lehetőség is, hogy bizonyos büntetéseket kifizetni nem tudók egy könnyített fajsúlyú börtönben napi 100 forintot alig meghaladó beszámítással leüljék büntetésüket. Több millió forintos tartozással terhelt adósok többszörös életfogytig tartó büntetésre számíthatnának.
Magyarországon az adósok börtöne ma még nincs rácsos kerítéssel körbe véve; az intézménynek egyébként vannak hagyományai – főleg az angolszász országokban – és nálunk is működött még a múlt század elején adósok börtöne. Az adóst valóban börtönbe csukták, ahonnan csak azután szabadulhatott, miután kifizette a tartozását kifizette; a fogva tartottak időnként kijárhattak közmunkára, vagy ha adósságuk visszafizetése végett ügyet intéztek.
Nálunk az adósok börtöne a végrehajtási eljárás után kezdődik. Ha már a végrehajtó elvitt mindent, házat, lakást, tűzifát, takarmányt, és minden egyéb beszámítható értéket, az adós kiszolgáltatottsága még mindig nem ért véget. A mostani végrehajtási szabályok miatt az esetek négyötödében akár tetemes tartozás is megmaradhat. Ezután az adós egy külön kasztba lép, hasonlóan, mint az Indiában hagyományos érinthetetlenek, kitaszítottak kasztja.
Az adósok kiírják magukat a társadalomból. A választásuk: küszködnek tovább legális munkaviszonnyal és megpróbálnak visszailleszkedni a társadalomba adófizető állampolgárként. Természetesen megtehetik, de ebben az esetben nagymértékű jövedelem-elvonásra számíthatnak. Akár a jövedelmük felét is elviheti továbbra is a végrehajtó. Talán egyszer vége lesz a tartozásuknak. A kiugróan magas késedelmi kamatok gondoskodnak arról, hogy a tartozás a lehető legtovább elhúzódjék.
A másik lehetőség az önkéntes száműzetés, amikor még csak esélye sincs valakinek arra, hogy tartozását visszafizesse. Feketegazdaság, szürkegazdaság – az egyetlen járható út. Adót nem fizet, nyugdíja nem lesz, saját ingó- és ingatlanvagyona többet nem lesz, megmarad az örökös félelem a lebukástól. Tisztességes fizetésre nem számíthat. Az állandó nélkülözés élete végéig elkíséri családjával együtt.
A most hatályos törvényeink ebből a helyzetből semmilyen kiutat sem biztosítanak. Egyre több család fog belekerülni ebbe a helyzetbe, és az ő terhük egyben az ország terhe is. Az elmaradt adóbevételek, a kifizetett segélyek és támogatások, szociális juttatások csillagászati összegű kiadásokkal terhelik az államkasszát.
A szóban forgó problémakört – tudtommal – még nem elemezték, csak tudomásul vették az illetékesek és a társadalom. Belenyugodta: van és ez egészen addig lesz is, amíg az adósok tábora már tűrhetetlenül nagyra duzzad, és a valamiféle szigorú megoldást kell találni. Nem biztos, hogy meg kellene várni ezt az időszakot.
Az adósok nem mindig csak saját maguk tehetnek adósságuk kialakulásáról. Ehhez azok is tevékenyen hozzájárultak, akik a hiteleket kihelyezték – leginkább a bankok.
Az élethosszig tartozás soknak látszik. A Végrehajtási Törvény szabályozásában mindenképpen ki kellene térni a jogalkotónak arra, hogy egy milyen időtartamig, mekkora összegig (természetesen arányosan) állhat fenn. Egyszer mindennek véget kell érnie, az adósságnak is. Megengedhetetlen, hogy az adósságot még az utódok is örököljék.
Nyilván, ha börtönről beszélünk, az itt leírtak világosan rámutatnak arra, hogy ez a börtön valóságos és létezik. Behatárolja mozgásterünket rácsok nélkül is, és „saját bejáratú börtönőrünk” is van, csak úgy hívják, hogy önálló bírósági végrehajtó.
Az adósnak is biztosítani kell bizonyos jogokat, de a mostani végrehajtási törvény az adós részére egyetlen egy jogot sem nyújt. A közeli jövő szociális problémájának megoldására az esetek nagy számára való tekintettel felkérjük a döntéshozókat, hogy erre a területre is kiemelt figyelmet fordítsanak.