A közösségimédia-szabályozás dilemmáit és lehetséges irányait a Heinrich Böll Alapítvánnyal együttműködésben a Political Capital legfrissebb kutatása alapján mutatta be egy mai rendezvény a CEU budapesti épületében, és online részvételi lehetőséggel is.
A közösségimédia-szabályozását övező társadalmi és politikai vita ma nagyon aktuális beszédtéma. Itt értékelték a magyarországi szabályozási javaslatok hatékonyságát, átláthatóságát és jogszerűségét az európai, valamint a tekintélyelvű országok gyakorlatához képest. A bemutatott kutatás készítése közben hazai és nemzetközi szakértőket is felkerestek, hogy mind teljesebb képet kapjanak a közösségi média és tágabb digitális környezetének hatásáról a polgárok digitális jogaira, valamint a félretájékoztatásra és a politikai polarizációra. Nagy kérdés, hogy szükség van-e állami, esetleg nemzetközi szabályozásra? Ha igen, kinek a dolga ez, és milyen elvek
mentén?
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója rávilágított, mekkora hurráoptimizmus övezte úgy 2003–10 között a közösségi média jelenlétét, funkcióját és hatását a mindennapjainkban. Azóta már egyre nő a kétkedés és hitetlenkedés. Ma már mindenki használja és mindenki szidja: tehát töretlen népszerűség mellett nő a bizalmatlanság, miközben némi átrendeződés megy végbe az egyes platformok között.
Ebben a helyzetben nagy az egyetértés, hogy a szabályozás fontos, de nem mindegy – hogyan. Ideális lenne a közösségi média, amely az előnyeit növelni tudja, miközben a hátrányait csökkenti.
Berkes Rudolf, a Political Capital elemzője „A közösségimédia-szabályozás helyzete 2021-ben” című tanulmány bemutatását azzal kezdete, hogy a legfőbb cél az egyensúly megteremtése. A kihívásokat három nagy csoportba osztotta: a pszichológiai sebezhetőség, az üzleti modell és az internet általános hatása. A szabályozás dilemmáit pedig így csoportosította: szólásszabadság kontra dezinformáció, szabályozó állam kontra beavatkozó állam, illetve nemzeti kontra nemzetközi szabályozás.
Bár vannak már jó példák, jó irányok kialakulóban, rémisztő példákat is lehet látni, de az biztos, hogy lépéskényszerben van a világ, mégpedig a szabályozás megteremtésében, ami persze a nagy technológiai cégeknek, a platformok üzemeltetőinek nem eltétlenül érdeke. Igaz, a bölcs szabályozás nekik sem hátrány, hiszen súlyos felelősséget vesz le a vállalatok, üzemeltetők válláról, amik és akik addig is mérhetetlen haszonra tesznek szert. Magyarország 2021-re eljutott oda, hogy hogy várjuk meg a nemzetközi, az uniós szabályt, amely a jövő év közepére várhatóan megszületik.
Hanula Zsolt újságíró (telex.hu), Krajnyik Cintia újságíró (WMN magazin), Pásztor Emese, a TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetője, valamint Wessenauer Veszna, a Ranking Digital Rights kutatási menedzsere részletesen vizsgálta a feladatokat, a lehetőségeket és a buktatókat.
Feltétlenül nemzetközi, de legalábbis számunkra mérvadóan európai uniós átfogó, mérsékelt szabályozás szükséges, valamint az átláthatóság kikényszerítése, illetve érdemi emberi ellenőrzés és szabályozás minden platformon. Ezek persze nagyon ábrándos, ám jogos igények. Ha belegondolunk, hogy a világon 2000 millió ember ezernyi nyelven használja ezeket a platformokat, akkor nagy kérdés: hogyan létezik erőforrás a kontrollra. Még a mesterséges intelligencia bevetése is távoli ábránd, hiszen az emberek háromnegyede sem érti mondjuk az iróniát, a mesterséges intelligencia pedig fényévekre van ettől.
Eközben még szó sem esett a felhasználói oldalról, ami pedig nem megkerülhető tényező és a legnagyobb nehézséget rejti. Hiszen alapvető védelmi rendszerek ma is működnek, csakhogy a használók nem ismerik és nem élnek a lehetőségeikkel. A cél, hogy a használó valóban használó legyen, és ne őt használja a rendszer. Ahhoz, hogy ne váljunk kiszolgáltatottá ma egyetlen korosztálynak sincsen hathatós segítsége, kulcsa a megoldáshoz.
A szólásszabadság vagy félretájékoztatás problémakör felveti a jogellenes tartalmak, a nem jogellenes, viszont káros tartalmak dilemmáját. Mi a jogellenes? Ezt akként fogalmazhatjuk meg, hogy hol? mi? Van, ahol a holokauszttagadás bűncselekmény, tehát ott jogellenes az ilyen tartalom. Van, ahol a királyról rosszat mondani felségsértés, ott az is jogellenes. És mi a káros tartalom? Mondjuk, emberéletekben mérhetően káros a vírustagadó tartalmak közlése, így ezt könnyebb azonosítani. Ám, ha valamit olyan nyelven közölnek, amit a világ szinte minden pontján értenek (angolul, spanyolul stb.), vagy ha valamit magyarul tesznek közzé, az milyen súllyal esik latba?
A szakemberek javaslatai úgy összegezhetőek, hogy legelső helyen szerepeljen a hatékony oktatás a fogyasztói oldalon, hogy gondolkodó, döntésre képes, érett, kritikus gondolkozású legyen minél több, a közösségi médiát napi szinten használó egyén. Amíg tudjuk, hogy a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció terjedése azért képes virágozni, mert alapvető igény van rá, és bármely szabályozás azonnal ezernyi kiskaput is nyit, addig minden csak látszatmegoldás lesz. Az embert kell felmelni sürgősen, mert a technika elhúzott mellette. Így ma tényleg a legfontosabb a károk mérséklése és a platformok átláthatóságának kikényszerítése. Már láthatóak a fejlődés irányai a különböző platformoknál, de még egyik sem menne át a minimum vizsgán.
A sajtó és a civil szervezetek szerepe, felelőssége óriási a szemléletformálásban. Ezt a problémakört beemelni a közbeszédbe elengedhetetlen, talán ez a mai rendezvény is ezt segítheti, hogy érdemi, társadalmi vita alakuljon a közösségi médiáról, hiszen ezek a platformok nem pusztán üzleti vállalkozások, gigacégek, hanem olyan szereplői az életünknek, akik s amelyek számtalan állami funkciót vállalnak át a világban. Márpedig ettől megkerülhetetlenek.