Már az ötvenes évek végétől kezdve születtek a jóslatok, hogy elfogy a munka az ember számára. A hetvenes években is erre számítottak jeles szakértők, ám nem lett igazuk. Most, a kétezres évek első negyedében már bizton állíthatjuk: tévedtek. Bár világunk jócskán átalakult, munka van doszt, ha mindenütt és mindenkor nem találkozik is a munkavállalókkal az ezernyi feladat. (A nyitó kép forrása: https://www.tcnorth.com)
A munkafüggőség, mint egyre terjedő jelenség, új vizsgálati területeket nyitott a pszichológia, a szociológia, a jog, a gazdasági tudományok számára, megoldandó anomáliákat teremtett az emberiség számára.
A munkafüggőség mentális kockázatairól szervezett ma online szakmai konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság munkaügyi szakosztálya.
A magyar társadalom rossz egészségi állapota közismert, de ezen belül a függőségek egyik legnehezebben körvonalazható, felismerhető válfaját képviselő, a workaholic-ként aposztrofált kényszeres munkavégzők köre nagy kihívás. Róluk, mint betegekről kell gondoskodnunk még akkor is, ha a társadalmi megítélés, és az érintettek önmeghatározása sem így véli. A munkafüggőség nem pusztán a sok munka, az anyagi nehézségek miatti kényszerűség; a munkahelyi stressz vagy kiégés nem kényszerbetegség következménye, jelen van élet minden területén, ahol csak az érintett egyén megfordul. Munkafüggő az a személy, akinek olyan nagy mértékben van szüksége munkára, hogy az észrevehetően megzavarja, akadályozza testi egészségét, személyes boldogságát, társadalmi viszonyait.
Ez bizony kőkemény szenvedélybetegség, függőség. Hány embert érint? Nem is oly régóta vizsgálják. Norvégiában 2014-ben végezték ebben az irányban az első, reprezentatív felmérést, és úgy találták, hogy a munkavállalók 7-8 százaléka érintett. Hazánkban 2019-ben vizsgálták ugyanezt, és a dolgozó lakosság ugyancsak 7-8 százalékát találták érintettnek. Németországban már 9-10, Dél-Koreában viszont a 2020-i vizsgálat szerint 39-40 százalék!
A kockázati tényezőket egyéni és társadalmi szinten kutatva kijelenthető: a magasabb iskolai végzettségű, szellemi munkát végzők, a vezető pozícióban lévők, a rugalmas munkaidőben, a tartósan home-officeban vagy változó munkarendben dolgozók erősebben kitettek. A segítőszakmák, civil szervezetek dolgozói, az önkormányzatok és az állami szektor bizonyos köreinek munkavállalói is könnyen válnak munkamániássá. Persze a szervezeti és strukturális tényezők és a személyiség együttesen előidézheti a workaholic-működésre kapcsolást. Aki kevésnek tartja magát és emellett kényszeresen meg akar felelni a környezetének, azaz önértékelésük pusztán teljesítményalapú, ráadásul az érzelmi életük bizonytalan, azok igen nagy eséllyel válnak munkájuk rabjaivá.
A szakemberek meggyőződéssel vallják: kezelendő betegségről (betegekről) van szó. A munkafüggők testi és pszichés zavarokkal, kapcsolati problémákkal, nemegyszer oktalan a foglalkozási gondokkal küszködnek – akár egy életen át, és ez egyaránt rossz az érinetteknek és munkáltatójuknak.
Külön előadás foglalkozott a technostresszel, ami szintén modernkori probléma, afféle adaptációs betegség számtalan tünettel és következménnyel. Ez az új technológiák alkalmazási gondjait fölölelő anomália milliók életére van hatással – a rohamléptekben fejlődő munkakörnyezetben való eligazodás és teljesítménykényszer nyomása alatt.
Arról is hallhattunk, hogy végre beérik a távmunka és a kötetlen munkavégzés munkajogi szabályozásának lehetősége is, ahogyan a jogász és munkásvédelmi szakember is jelezte. Túl a pandémia legkeményebb időszakán, talán rend lesz ezen a területen, ahogyan erre már Európa számos országában megszülettek a lépések és jó reményei lehetnek a magyar munkavállalóknak is.
A rendezvény előadói: Kun Bernadett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológia Karának tanszékvezető egyetemi docense (A munkafüggőség és személyiségpszichológiája) és Simon Adél Csenge, az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola doktorandusza (A technostressz és szervezetpszichológiai hatásai) voltak. Felkért hozzászólók: Mészáros Melinda, a LIGA Szakszervezetek elnöke és Mandrik István, az Országos Munkavédelmi Bizottság munkáltatói oldalának ügyvivője. A konferenciát Török Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense vezette.