Megtartja-e Orbán a korrupcióellenes reformígéreteit?

Ha már a Visegrádi 4-ek házelnökeivel nem tudott is találkozni Kövér László, akkor találkozott az egyiptomi elnökkel, Abdel Fatah al-Sisivel Kairóban vasárnap – írja az Egypt Today. Egy éve még Budapesten találkozott al-Sisi a V4-ek vezetőivel. A mostani megbeszélések előzményeként még júniusban Palkovics László egyengette a két ország közti katonai együttműködés és fejlesztések útját – írja a lap. A megbeszélésen természetesen téma a volt a Közel-Kelet, az oroszok háborúja, illetve Egyiptom és az Európai Unió kapcsolatainak a kiépítése. (Ez esetben is trójai faló lesz hazánk?)

Az Egyesült Államokban élő Charles Gati, a Johns Hopkins Egyetem professzora írt legutóbbi budapesti látogatásáról a Francis Fukuyama menedzselte American Purpose blogban, azzal kezdve, Budapest páratlanul szép, tiszta, jó a közlekedés, egyre kevesebb az autó. Majd megpiszkálva az orbáni politikát, a dolgok mélyére néz. Kezdi a zsidókérdéssel, amiben Orbán főszerepet osztott George Sorosnak, s ami elég egyértelműen antiszemita támadás, még ha a lakosság zöme az óriásplakátok ezreit nem is így értelmezte. Orbán álláspontja változatlan a zsidók elhurcolásában és meggyilkolásában, mert továbbra is azt vallja, hogy Magyarország 1944-ben ártatlan áldozata volt a náci rezsimnek, és szerinte, akik tudták, mentették a zsidókat a deportálás elől. Amit Gáti saját családja példáját felhozva cáfol, hisz nagynénjét és nagybátyját, mint marhákat, úgy vágták be a vagonba és a gettót magyar nácik és nem németek őrizték. Megírja: Magyarországon elsőként léptek érvénybe a zsidótörvények.

Ír arról is, hogy vidéken csaknem 100%-ban Orbán kezében a média, és számára meg a hívei számára a Biden-féle Amerika lett most – az Európai Unió mellett – az egyik legfőbb ellenség, még az oroszok Ukrajna elleni háborújáért is képes őket hibáztatni. A szerző, Charles Gati arra is figyelmeztet, hogy Orbán – Putyin kegyeit keresve – igyekszik megakadályozni Ukrajna NATO-tagságát is. Nem zárja ki, hogy az Európai Unió 75–80%-os lakossági támogatása ellenére bekövetkezhet a „huxit”, ha az EU nem finanszírozza tovább a kormányt.

A Kádár-féle „gulyás-kommunizmus” után az országot most nyugodtan hívhatjuk „gulyás-autokráciának” – noha Putyinékkal és Erdogánékkal ellentétben Magyarországron egyelőre nincsnek politikai bebörtönzöttek. Gáti visszaemlékezik Orbán liberális időszakára, amikor még az ő New York-i otthonában együtt nézték a Clinton-féle választási kampányt a tv-ben és akkor még neki szurkolt. Mi változtatta meg annyira a magyar Fidesz-vezető, hogy mára szélsőjobbos politikus lett belőle? A cikkben az Orbán apja okozta mentális egészségi problémák is felvetődnek.

Az írás ezzel végződik: bár Orbán most megígéri Brüsszelnek a magyarországi reformokat, ám az első adandó alkalommal – természetesen a pénzekkel a zsebében – a sutba vágja őket, elfeledkezik róluk – véli Charles Gati.

Andy Harris neve évek óta ismert: ő Orbán egyik fizetett lobbistája, aki marylandi képviselőként hetedik a terminusát kezdte el. A New Republic oldalán Peter Stone oknyomozó újságíró által írt cikk nem mai ugyan, de tartalma újkeletű. Andy Harrist úgy mutatja be, mint szélsőséges jobboldali képviselőt, akinek szerepe volt abban, hogy a 2021. január 6-i kapitóliumi lázadáskor a beléptető detektort kikapcsoltatta, miáltal szabadon be lehetett vinni fegyvert az amerikai törvényhozás épületébe. Más események bizonyítják: Trump híveként aktívan részt vett a választási csalás konspirációs elméletének terjesztésében és mind a mai napig tartja magát ehhez az állásponthoz.

A cikk igyekezett felderíteni, mitől ilyen harcos kommunistaellenes: annak idején Balogh Éva, aki a magyar politikáról naponta írta tényszerű blogposztjait, járt utána annak, amit Andy Harris úton útfélen emlegetett, hogy apja, Harris Zoltán orvosként megjárta a gulágot. Csakhogy az is tény, hogy dr. Harris Zoltán tagja volt a nácipárti Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek, a KABSZ-nak, és támogatta Szálasit, illetve a Nyilaskeresztes Pártot.

Az UrduPoint írta meg orosz forrásra (Szputnyik) hivatkozással, hogy Orbán is egyike volt annak a 13 millió twitterezőnek, aki megszavazta Elon Musk felmérésére reagálva Donald Trump fiókjának a visszaállítását. És meg is történt, noha Trump egyelőre úgy nyilatkozott, hogy nincs szüksége rá, mert a saját közösségi hálója sokkal befolyásosabb.

Nagy kérdés, hogy megtartják-e a héten, már holnap – miként tervezték – a Magyarország-vitát az Európai Tanácsban, vagy egy héttel későbbre halasztják. Egyre több helyen olvasható, hogy a halasztás valószínűsíthető. A Reutersszerint az Orbán-kormány 17 hangzatos reformígérete nem igazán ad mást opciót a vezetés kezébe, mint előzetesen jóváhagyni a befagyasztott támogatások részleges feloldását.

Varga Judit igazságügyi miniszter szombaton, közvetlenül a határidő lejárta előtt bejelentette: életbe lépteti ezeket az intézkedéseket, amikkel kiküszöbölik a korrupciót. Az Euractivban cikket is írt a miniszter, bizonygatván a kormány elköteleződését az európai értékek iránt.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Frankfurter Allgemeine Zeitung Bajban van a nagyobbik osztrák kormánypárt, ezért próbálja magyar meg szerb segédlettel Brüsszelre tolni a felelősséget a migrációért. Karl Nehammer kancellár szerint az Orbán Viktorral és Alekszandar Vucsiccsal lezajlott múlt szerdai hármas találkozó erős jelzést kívánt küldeni az EU-nak, mert szerinte becsődölt az európai menedékrendszer és véget kell vetni a menekültturizmusnak.

Ám olcsó dolog kizárólag az Európai Uniót pellengérre állítani, hiszen a közös menedékpolitikát éppen a nemzeti önzés miatt nem sikerült megreformálni. Ausztriában az idén már csaknem 100 ezer kérelmet nyújtottak be a migránsok, de ha leszámítjuk az ukránokat, akkor a tényleges szám mindössze 35 ezer. Csakhogy a menedékkérők java része már továbbállt, kivéve azt a néhányat, akit kitoloncoltak.

Nagyon afelé mutatnak a jelek, hogy az osztrák kormány a ténylegesen meglévő problémát azért igyekszik az integráció nyakába varrni, mivel a kereszténydemokraták ily módon szeretnék megszilárdítani pozícióikat az előző kancellár körüli korrupciós botrány után. Az ÖVP jelenleg a 3. helyen áll a közvélemény-kutatásokban. Ezért aztán Nehammerék gyorsan előkapták a migrációtémát, amivel elődje, Kurz szépen kifogta a szelet az ellenzék vitorlájából.

Sőt, az Osztrák Néppárt frakcióvezetője még azt is felvetette, hogy felül kellene vizsgálni az Európai Menekültügyi Konvenciót, de őt gyorsan visszafüttyentették. Részben az államfő, részben pedig az EU-ügyek jobboldali miniszter asszonya. Utóbbi körülmény arra utal, hogy az ötlet kósza módon vetődött fel, nem egyeztették a párton belül.  

A Financial Times vezércikkírója úgy értékeli, hogy a sharm-el-sejki kéthetes klímacsúcs nem vitte át a lécet a legfontosabb kérdésben. Persze, nem könnyű előbbre jutni ebben a témában, amikor háború van, száguld az infláció, nyakunkon az energiaválság, egyre csak halmozódnak az államok adósságai, nincs elég élelmiszer és romlanak az amerikai–kínai kapcsolatok. Az ilyen állapotok nem kedveznek a globális együttműködésnek, mivel az ijesztő feladat az, hogy vissza kell fogni az üvegházhatást.  

A tanácskozás még a minimális várakozásoknak sem tett eleget. Pedig itt volt az idő, hogy hathatós jelzést küldjön a világnak: az országok készek gyorsabban korlátozni a szén, illetve szénhidrogének felhasználását, mivel azok a felelősek a Föld felmelegedéséért. A javaslatot megfúrta a két legnagyobb gázkitermelő: Szaúd-Arábia és Oroszország. Emögött az van, hogy az orosz szállítások leállítása miatt egy sor kormány Rijádtól igyekszik beszerezni az energiahordozót.

De éppen a geopolitikai realitások magyarázzák, hogy áttörés történt, és így a legszegényebb államok javára kárenyhítési alapot hoznak létre, hogy a leginkább érintett államok számára mérsékeljék az üvegházhatás okozta veszteségeket. A gazdag nemzetek azonban sosem csatlakoztak volna olyan egyezményhez, amellyel elismerték volna saját felelősségüket, vagy amely korlátlan kártérítési igények támasztását tette volna lehetővé. Ám elképzelhető, hogy sokan közülük még így is szorulnak odahaza az új intézmény felállítása miatt.

Az viszont még nyitott, hogy ki állja költségeket. Ebből azonban Kína semmiképpen sem maradhat ki. Viszont a sharm-el-sejki mérleg azt mutatja, hogy részterületeken lehet ugyan eredményeket elérni, de továbbra is riasztó, hogy nem tudják csökkenteni a CO2-kibocsátást. És csak egyre nehezebb lesz az ilyen nemzetközi értekezletek számára megbirkózni a feladattal.

A The Guardiankommentárírója úgy ítéli meg, hogy Trumpot nem a 2. elnökség vagy Amerika érdekli, hanem az, hogy magára vonja a figyelmet. Azt állítja ugyan, hogy képes nyerni 2024-ben, ám amit kínál, az csupán rombolás és megosztás – a saját egója szolgálatában. Az ország neki mellékes. Erről szól az egész indulása. Mellesleg 1893 óta még senkinek sem sikerült visszahódítania a Fehér Házat és esetében még az sem biztos, hogy komolyan gondolja.

Most 76 éves, utál dolgozni, lusta. Hivatalában egyáltalán nem törődött a dolgával, inkább golfozott. Egész működése azt bizonyította, hogy alkalmatlan a tisztségre. De most maratoni küzdelembe kezdett, ám nem elvből, vagy idealizmustól vezérelve. Egyrészt nem bírja elviselni, hogy más nyerjen, másrészt nagyon nem szeretne börtönbe menni.

Elemzők nem győzik magyarázni, miért nem jöhet be a terve: a szavazópolgárok belefáradtak a hazugságokba és a durva sértegetésekbe, az ország nem bír ki még négy év zűrzavart, ahogy azt a trumpi jelöltek kudarca mutatja az időközi választásokon. Anyagi támogatói és szövetségesei sorra farolnak ki mögüle, még a lánya is azt mondja, elég volt.

Ám a „Tegyük újra naggyá Amerikát!”-tábor magja mégis kitart mellette. Ezúttal is úgy fogja beállítani, hogy ő az esélytelen, a kívülálló, de az egyetlen, aki szembeszáll a korrupt washingtoni elittel. Hát, ő már csak tényleg szakértő a korrupcióban. De bedőlhet az USA ismét egy ilyen vásári sarlatánnak? Nem tudható, de továbbra is képes showmanként felkorbácsolni a tömegeket, hogy beírja magát a szalagcímekbe.

Viszont a puszta tény, hogy ismét versenybe száll, alááshatja az Egyesült Államok vezető szerepét a világban. És mivel a demokraták elvesztették a Képviselőházat, nem tudható, mi lesz Biden mozgásterével. Putyin és Orbán azt reméli, hogy a volt elnök körüli csőcselék eléri az Ukrajnának nyújtott támogatás csökkentését. Az autokraták mindenütt Trump visszajöveteléért szurkolnak. A zsarnokok és erős emberek köréből csupán a kínai államfő lóg ki, mert ő viszont cseppet sem lenne boldog az újrázás miatt. Európa, az EU és a NATO szintén abban bízik, hogy nem lesz semmi belőle.

Ám a politikus változatlanul kasszasikernek számít, a hírek élén áll, felszívja az energiát. Egyáltalán nem tűnt el a színről.

Süddeutsche Zeitung Teljesen jogos a focivébé kapcsán a bírálat Katarral szemben, ám gyakran önteltség van mögötte – mutat rá az újság szerkesztője, aki arab származású és a Közel-Kelet szakértője. Tökéletesen egyetért azzal, hogy senkinek sem lett volna szabad meghalnia a stadionok építése közben, a kialakított munkaerőrendszer rasszista, másod- és harmadrendű polgároknak tekinti a vendégmunkásokat.

De az Öböl menti ország reformokat indított be, még ha azok időnkét akadoznak is. Ugyanakkor mondhatja-e bárki is, hogy a világ legnagyobb sporteseményét csakis nyugati demokráciákban szabad megrendezni? Európában pl. kiesne Magyar- és Lengyelország. És mi van Olaszországgal, ahol most éppen posztfasiszták kormányoznak? Vagy hová tegyük az USA-t, miután ott Biden alatt sok ezer latin-amerikai gyereket embertelen körülmények között sátrakban őriznek.

Ha az emberi jogokon múlik, akkor a játékokat nem lett volna szabad odaítélni Oroszországnak vagy Kínának sem. De akkor nem voltak ilyen megfontolások. Mellesleg annak idején Németország is nem kevés fekete pénz árán nyerte el a 2006-i labdarúgóesemény rendezési jogát.

Viszont az kimarad a megfontolásokból, hogy a posztgyarmati világban 200 millió vendégmunkás van. A migráció fő oka a korrupció, a képzési lehetőségek hiánya, a háború, a klímaváltozás. És akármilyenek is a körülmények, Katar munkát ad a 3. világból érkezőknek, akik azután otthon kis házat vesznek, vagy finanszírozzák a gyerek taníttatását a megkeresett pénzből.

Európát azonban csak akkor foglalkoztatja a munkát kereső emberek sorsa, ha azok a saját ajtaján kopogtatnak. 2014 óta többen haltak meg a Földközi-tengeren a migránsok közül, mint a katari stadionok építkezésein. Az öreg kontinensen egyáltalán nem magától értetődő, hogy emberként bánjanak az érkezőkkel. De a földrész nem zárkózhat be és nem mutogathat ujjal másokra.

Hogy a bojkottfelhívások ezúttal egy arab-muzulmán országot érintenek aligha véletlen. Merta futball sokak számára a nyugati kultúra terméke. Ez is indok lehetne, hogy jó páran ne kapcsolják be a tévéjüket, és ne nézzék meg a mérkőzéseket. Már ha igazán tisztességesek akarnak lenni.