Sokunkon átgázolt, bár egyre fogyunk, mert ilyen az élet. Véges. Még szerencse, hogy számosan vannak, akik elmondhatják: miként gázoltak át rajtuk évtizedek és RENDszerek, melyeket rendesnek aligha minősíthetnénk, mert szépnek, nemesnek, humánusnak kikiáltott (többségében hazudott) elveik és gyakorlatuk mindig ártott valakinek. Hol a nagy többségnek, hol a rá nem szolgált kisebbségnek.
Cserhalmi Imre a legújabb kötetét ajánlja a könyvheti forgatagban. (Gergely Beatrix felvétele.)
De itt vagyunk: többségiek, kisebbségiek egyaránt, mint említtetett már, fogyatkozóban, ám mondandónk van még bőséggel, a történelmet nem egyszer kiigazítandó, a tanulságokat pedig az utódokra hagyományozandó. Csak azért, hogy őrajtuk ne tudjon átgázolni a – 21. század.
A század? De hiszen az idő, ez a végtelen behemót ártatlan! Azok árthatnak – és használhatnak – kik az idő mutatóit igazítják: önmagukhoz vagy mások javára. Nem mindegy.
Ez is kiolvasható drága kollégám, és bár nem sok év választ bennünket egymástól, kicsit tanáromnak is tekinthető Cserhalmi Imre mostanság, mintegy ajándékképpen önmagának (is) a 85. születésnapjára megjelent portrékötetéből. A címe: „Akiken átgázolt a 20. század”. A történelem talán legkíméletlenebb százada: első ötödében és első felében is egy-egy világháborúval, holokauszttal – soával meg pharrajimossal, összesen legalább nyolcvanmillió áldozattal –, Sztálinnal, Hitlerrel, Szálasival, Rákosival… (kifelejtettem-e más diktátort, tömeggyilkost?), utána meg lélekgyilkoló bezártsággal, hidegháborúval, forradalmi reménnyel és eltiprással, suttogással és besuttogással, gulyással és Trabanttal, kegyként osztott útlevéllel és öt dollárral, szabadon hallgatható Szabad Európával és hirtelen jött összeomlással, ami után nem sokat tudtunk kezdeni sem szabadsággal, sem európaisággal, minek máig isszuk a levét.
És közben Cserhalmi megszólaltatottjai, nyolcvanon, kilencvenen, sőt százon túl is világos fejjel, tüzes lélekkel beszélő alanyai, megtépettek és megalázottak, szerencsések és boldogok elképesztő bölcsességgel, harag és gyűlölet nélkül tárják elénk életüket s tapasztalataik sokaságát. Nincs náluk hitelesebb történetíró! A huszadik századi magyar valóság valamennyi megjegyezendő részlete előbuggyan az emlékezetükből. Öt nő és hat férfi nyitotta ki nem csupán idősotthoni szobáját a velük együtt élő-lakó író, újságíró, egyetemi tanár, színházigazgató előtt, hanem a lelkét is. Nem kérdeztem Imrétől, és szerkesztőjétől az ugyancsak nagyszerű kolléganőtől László Ágnestől sem, sok dolga/dolguk volt-e az emlékezések ereinek visszaterelésével a folyóba. Érezhető, hogy valamennyi alanyánál fegyelmezettebb volt a ráció a léleknél. Adni akart valahány: hihetetlennek tetsző igaz történeteket, elképzelhetetlenül szerencsés fordulatok hiteles elmondását, vagányság és verések, szerelmek és fájdalmak emlékét – ám mindenek előtt ki nem mondott tanulságot, ami a leírt szóból az olvasó agyába-lelkébe vésődik. A kegyetlen, örömökkel és meglepetésekkel robogó évekét, amelyek száaddá kerekedvén, gyilkos-reményes-csodálatos-szerelmetes-életigenlő korszaka volt-lehetett Cserhalminak és tizenegy megszólaltatottjának egyaránt.
Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a letehetetlenül izgalmas-érdekes interjúkötetet.
Cserhalmi Imre: Akiken átgázolt a 20. század / Kossuth Kiadó, 2019