Micsoda elismerés! Moszkvában dicsérik Seehofer látogatását Orbánnál

Ugyancsak a FAZ egyik kiadója úgy látja, hogy a Gonosz orbáni birodalmában tett látogatás után a bajor kormányfő köszönetet mondhat a szociáldemokratáktól kapott újabb segítségért. Gabriel és a többiek egyebek közt azt vágták Seehofer fejéhez, hogy orvlövész, hátba támadja Merkelt, külön utakon jár. A vádak Bajorországban inkább kapóra jönnek a keresztényszociálisoknak, semmint ártanak nekik. A CDU nagy visszaesésnek néz elébe a szomszédos Baden-Württenbergben, és mindenáron meg kell akadályozni, hogy a CSU hasonló sorsra jusson a saját tartományában. Ennek része, hogy a miniszterelnök elment a kancellár legnagyobb uniós ellenfeléhez. Persze a két tengelyhatalom vezetőinek budapesti csúcstalálkozója nem tudja elfedtetni, hogy Münchennek milyen csekély a befolyása Berlinben. És aligha lesz nagyobb, amiért Seehofer baráti viziteket abszolvál olyan országokban, amelyek a Merkel-tábor szemében a Gonosz új birodalmának számítanak.

A Die Welt azt a következtetést vonja le a bajor miniszterelnök magyarországi látogatásából, hogy Seehofer nem éppen a csiszolt intelligencia stratégája à la Franz Josef Strauss, és hogy az útjaihoz mindig egy sor bohózati elem, illetve hamisság tapad. Csak azért jött el Budapestre, hogy emlékeztesse a németeket, mit is gondol Merkel menekültpolitikájáról. Persze szíve-joga, hogy rámutasson a kormány vonalának gyengeségeire és hibáira, és nyugodtan leülhet tárgyalni Orbán Viktorral is. Csak éppen nem elegáns az eljárásmód. Számára a külpolitika csupán a belpolitika torz tükörképe. Ily módon azonban Seehofer még kisebbnek látszik, mint amekkora ténylegesen. Szóval nem minden CSU-főnök ér föl Straussszal.

A müncheni Süddeutsche Zeitung úgy értékeli Seehofer budapesti vendégjárását, hogy egy provokátor útra kelt, jóllehet a meghívás már két éve az asztalán feküdt. És utólag az a látszat, hogy a magyar fővárosban jobban érzi magát, mint Berlinben. A látogatást nem győzik dicsérni Moszkvában.

A hangot azonban Orbán adta meg, amikor arról beszélt, hogy nem akarják meggyengíteni a kancellárt, legalábbis a tartományi választások előtt nem. De a CSU-ban is sokan mormogtak, hogy nem kiegyensúlyozott a bajor vezető külpolitikája. Túl sok benne a Kelet, és hogy most megint Orbánhoz ment, az tűszúrás akart lenni Merkel számára.

Seehofer ostobaságnak minősítette ezeket a véleményeket, de azért a hang kemény volt, amikor a házigazda arról beszélt, hogy legszívesebben egész Európában népszavazást tartana a menekültek elosztásáról. Emögött természetesen az is lehet, hogy a belpolitikai gondokról próbálja elterelni a figyelmet.

A Die Zeit azt igyekszik kideríteni, vajon Merkel képes-e még megmenteni Európát, ahol a kormányok egymással civakodnak, a menekültek viszont kétségbe vannak esve. Az elemzés úgy véli, hogy görög határon bevetett könnygáz mutatja, milyen is a kerítések Európája. Az egyik oldalon áll Merkel, aki legalábbis a földrészen belül nem akarja lezárni a határokat. ­Vele szemben helyezkedik el Orbán Viktor, a nemzeti bezárkózás fő ideológusa. És minél tovább tart a válság, annál több híve lesz az orbánizmusnak. Vannak persze a követői közt mérsékeltek is. Pl. a balkáni államok, amelyek most osztrák vezetéssel egyfajta „k. u. k. kerítésépítő társaságként” elzárják az utat a migránsok előtt. Jóllehet, nem is olyan rég még a kancellár asszony szövetségesei voltak.

Hamarosan eldől, hogy van-e még közös megoldás. Görögország rámehet, ha ott rekednek a menekültek, ez viszont veszélyes lehet az EU számára. Merkel gyűrűt húzna a földrész köré, azon belül viszont megmaradna a szabad mozgás. A kormányfő szerint csak így lehet megmenteni az európai egységet. Evégett állítólag kész egy sor engedményre is. Orbán szemében viszont az Észak-Görögországban lezajlott menekültlázadás azt tanúsítja, hogy még mindig nem elég magasak a kerítések. De a mérsékelt orbánisták is úgy látják, hogy a fejlemények az ő álláspontjukat igazolják. Pl. az osztrák belügyminiszter szavaiból kihallik: Merkel módszere nem működik egy jókora adag orbánizmus nélkül. De ez azt jelentené, hogy a görögök kívül rekednek Schengenen, a migránsok a Balkánon rekednek, vagyis ez pontosan az anti-Merkel terv. Ezek az erők nem hisznek sem Törökországban, sem a kancellárban és Cipraszban.

Merkelnek voltaképpen nincs érdemleges szövetségese, megbízottai mégis optimizmust sugároznak, be kell bizonyítaniuk, hogy elképzelésük inkább beválik, mint az orbánizmus. És ha a menekültek száma érezhetően csökken az Égei-tengeren, akkor akár még a keleti államok is megnyithatják a határukat valamennyire. Addig azonban becsukják, mint láthatjuk. 

A The Wall Street Journal kommentárja úgy látja, hogy a hétfői uniós csúcsértekezlet előtt már kezd hatni egy ki nem mondott rendezési terv: vagyis hogy altasd el mesterségesen a schengeni rendszert, és reménykedj, hogy a beteg magától meggyógyul a kómában. Legalábbis ez a legjobb értelmezése annak, hogy egy sor ország visszaállítja a határellenőrzést a migránsok feltartóztatására. A következmény: Európa lappangó humanitárius katasztrófával néz szembe, de a megrázkódtatás valószínűleg kisebb lesz, mintha megint százezrek bukkannának fel a földrészen a jó idő beálltával. De mi következik azután, ha a megélhetési bevándorlókat sikerül elrettenteni?

A kóma nem gyógymód – szögezi le a The Wall Street Journal. Az átmeneti módszerek csak arra jók, hogy időt lehessen velük nyerni a tartós megoldáshoz. Merkelnek felül kell vizsgálnia a nyitott kapuk politikáját, mert az vonzza a tömegeket. Az európai vezetőknek ezen túlmenően vissza kell szerezniük a bizalmat, mármint hogy képesek fenntartani a törvényt és a rendet. Az ugyanis megrendült, amikor az uniós szabályokat megszegve átengedték a menekülteket. Európának most gyorsan érvényt kell szereznie a jognak, mintsem hogy elaludjon.