Sokat gondolkodtam azon, hogy Boczkó Gábor, a vívószövetség főtitkára, miért beszélt sületlenségeket a köztévé híradójában. Magyarul: miért hazudott?
Könnyű lenne erre azt válaszolni, hogy meg akart felelni valakiknek. Esetleg azért, mert megkérték rá. Kerestek egy ember a feladatra és ő elvállalta.
Nem tudom, hogy mi motiválta az egykor sikeres vívót, hajlok arra, hogy Boczkó Gábor azt gondolta, hogy az ő köreikben az ilyen beszéd trendi, és a maga szerény lehetőségeivel ily módon igyekezett hozzájárulni az övéi újabb győzelméhez.
Egyik lehetőség sem kizárt.
Viszont eszembe jut erről egy régi történet. A 90-es évek elején történt, nem sokkal a rendszerváltozás után. Amikor, talán még emlékszünk rá, voltak, akik azzal dicsekedtek, hogy kit mennyire hurcoltak meg az átkosban. Tisztelet a kivételnek, mert olyan is volt, akit valóban politikai nézetei miatt állítottak félre, de a legtöbb ilyen dicsekedős ember inkább a tehetségtelenségét, alkalmatlanságát magyarázta utólag ezzel.
Akkoriban egy társaságban hallottam, amint Kondor Katalin, aki már az átkosban is sikeres rádiós és televíziós volt, azzal traktálta a körülötte lévőket, hogy őt mennyi támadás érte az egypártrendszer idején.
Nem értettem a későbbi rádióelnök motívációját. Kondor ugyanis tehetséges volt, jó rádiós, és ennek megfelelően elismerték a munkáját. Műsorai voltak, ahol kiteljesedhetett, neki nem kellett megmagyaráznia magának, hogy mások miatt volt sikertelen.
Merthogy nem sikertelen volt, hanem sikeres.
Most valami hasonlót érzek Boczkó Gábor lipcsei hazugsága mögött is. Egy sokszoros bajnok, aki sportpályafutása után jelentős pozícíóba került, ki tudja miért, hisztériakeltésre alkalmas hazugságokat mond a köztévé híradójában.
Lehet persze, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat, és egyszerűen arról van szó, hogy Boczkó még feljebb szeretne jutni, és azt gondolja, hogy így érheti el a célját.