(Szerző: Pompéry Judit) Ez lehetne Hegedűs Dániel politológus értékelésének (What EU leaders really decided on rule of law) alcíme. (Nyitó kép: „…megjöttek a fehérvári huszárok…” – Igor Matovič, Mateusz Morawiecki, Orbán Viktor, Andrej Babis; foto Martin Divisek/EFE/EPA.)
A négynapos maraton számunkra, magyarokra nézve releváns része, azaz a jogállamiság kérdése a régi német viccsorozatot juttatta eszembe, noha a dolog korántsem vicces. A mindenkori kérdés a jereváni rádió felé: „Igaz-e az, hogy …” A válasz sztereotíp kezdőmondata: „Elvileg igen, de …”
Magam ismét csak azt a konklúziót vontam le, hogy a demokrácia egy nagyszerű dolog. Ellentétben a sokkal hatékonyabb autoriter rendszerek döntéshozatalával hátránya, hogy macerás, hatásfoka pedig csekély. A matematika nyelvén ezt úgy lehet kifejezni, hogy minél nagyobb a megkérdezendők köre, annál elenyészőbb a legkisebb közös nevező – jelen esetben az a kompromisszum, ami minden szereplő számára elfogadható. Ez a végeredmény, a jogi csűrés-csavarás, ha tetszik, ismét Angela Merkel diplomáciai képességének egyik csúcsteljesítménye. Más felfogás szerint az EU alapelveinek sírbavitele.
Mindenesetre a megszületett kompromisszum megengedi, hogy az arra rászoruló kormányfők megőrizhessék arcukat, hovatovább haza üzenve győzelmüket hirdethessék.
Hogy ez a győzelem valódi és végleges-e, az rengeteg részlettől, a bizottságok további megítélésétől, a hatékony döntésekhez szükséges majdan beszerzendő többségi szavazatoktól meglététől függ. Később persze már nem számít, illetve nem is emlékszünk rá, hogy a négynapos csúcs után ki-ki milyen rivadaldafényes nemzeti győzelmet ünnepelt.
A lényeg a majdani értelmezés, amiből többféle lehetséges. Másszóval a végkifejlet egyelőre egy többismeretlenes egyenlet – csak hogy a matematikai példánál maradjunk. Egyszerűbb érthetőség végett egyelőre nincs válasz arra a régi pesti kérdésre, hogy „És tessék mondani, jó ez most nekünk?”