„Függetlenül attól, hogy Soros Györgynek, illetve a magyar kormánynak miben van, illetve miben nincs igaza a menekülthullám kezelését illetően, indokolt felvetni: szükséges volt-e egyetlen ember nézeteivel szemben mozgósítani egy ország lakosságát.”
Ezzel az óvatosan megfogalmazott bírálattal illeti a magyar kormány úgynevezett nemzeti konzultációját a Fidesz európai pártcsaládjához kötődő brüsszeli politikai elemző műhely egyik kutatója. Vit Novotny, a kereszténydemokrata szellemiségű Wilfried Martens Központ vezető munkatársa az EUObserver című uniós hírportálon megjelent kommentárjában foglalkozik a „Soros-tervvel”, közelebbről a Nyílt Társadalom Alapítványt létrehozó milliárdos üzletember által 2015 szeptemberében e témában a Project Syndicate számára írt cikkel, annak egyes pontjaival.
Megállapítja, hogy a szóban forgó cikkben Soros egyes pontokon téved, más pontokban viszont igaza van. Így például túlzónak bizonyult az az akkori becslése, hogy az uniónak évente egymillió menekült befogadására kell felkészülnie. Abban viszont igaza volt Sorosnak, és ez a gondolat egyetértésre is talált – jegyzi meg Novotny –, hogy szorgalmazta a menekülthullám frontországainak, így például Törökországnak a nemzetközi összefogással történő támogatását a menekültek megállítása végett.
„Amikor ilyen mély konfliktusok keletkeznek Európában a bevándorlás és a menedéknyújtás ügyében, akkor sajnálatos, hogy a «nemzeti konzultáció» csak azokkal a pontokkal foglalkozik, amelyekben véleménykülönbség mutatkozik” – írja a Wilfried Martens Központ kutatója az EUObserver portálon megjelent véleménycikkében.
Egy másik brüsszeli uniós hírportál, az EurActiv azzal kapcsolatban közöl – bíráló tartalmú – vendégkommentárt, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke e hónap elején kilátásba helyezte Szerbia és Montenegró uniós csatlakozását még 2025 előtt, vagyis a következő bizottsági elnöki ciklus alatt. Juncker mandátuma 2019-ben jár le, és nem kíván újra pályázni. Hivatalba lépésekor nagy feltűnést keltett azzal, hogy kategorikusan kijelentette: saját elnökségi periódusában nem számol újabb uniós tagfelvétellel.
Sir Michael Leigh, az Európai Bizottság egyik volt tisztségviselője, aki jelenleg a Német Marshall Alap nevű, amerikai alapítású elemző műhely vezető kutatója, az EurActivnak írt cikkében úgy véli, hogy a tények nem indokolják Szerbia és Montenegró „kiemelését”. Elismeri ugyan, hogy jelenleg csak ez a két ország folytat érdemi EU-csatlakozási tárgyalásokat, de úgy véli: mindkettőjüknek sokat kell még javítania kapcsolatán a szomszédaival, valamint túl kell lendülnie azon a jelenségen, amit „reformfáradtságnak” szoktak nevezni.
Sir Michael Leigh szerint Juncker kijelentését alighanem olyan szempontok motiválták, hogy méltányolni kell valamiképpen a balkáni menekültútvonalnak a 2015-i válság utáni lezárását, valamint azt, hogy növekszik a Nyugat-Balkánon Oroszország, Törökország, Kína és az Öböl menti arab államok befolyása, és ennek ellensúlyozása végett nem árt hangsúlyozni a térség európai jövőjét. Juncker emellett világos különbséget akart tenni a Balkán és Törökország között, Ankara uniós csatlakozása ugyanis lényegében már nincs napirenden.
Az EurActiv vendégelemzője azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a Balkánon még nem magától értetődő a stabilitás. Emlékeztet az állítólagos montenegrói puccskísérletre, a macedón parlamentnek az idén tavasszal lezajlott ostromára, továbbá arra, hogy Koszovóból és Bosznia-Hercegovinából sokan váltak iszlamista harcossá, valamint nagyon elterjedt a fegyvercsempészet.
„Nagyon korlátozottak a lehetőségek a demokratikus reformok kívülről történő megvalósíttatására, ha ahhoz nem partnerek teljes szívvel a maguk az érintett kormányok. Még a tagság sem bizonyul mindig eléggé hatékony ösztönzőnek, miként azt Közép- és Kelet-Európa visszacsúszása is mutatja” – figyelmeztet az EurActiv kommentárjának szerzője.
Az illiberális demokrácia hamis demokrácia, vagyis nem demokrácia – érvel a Der Standard című osztrák lapban Alexander Somek, a bécsi egyetem jogfilozófus professzora azon elgondolás ellenében, hogy Ausztria – a visegrádi országok csoportjához csatlakozva és azon belül, fejlettségénél fogva mintegy az első az egyenlők között szerepét betöltve, úgymond „Nagy-Ausztriát helyreállítva” – megnövelhetné Közép-Európa súlyát, és érvényesíthetné a nemzetek Európája koncepciót Brüsszellel szemben.
A jogelméleti szempontú okfejtés lényege, hogy a többség akaratát parttalanul érvényesítő demokráciát, ami Orbán Viktor és lengyel partnerei szeme előtt lebeg, az ókorban a türannisz küszöbének nevezték volna. A demokrácia alapelve ugyanis az egyenlőség, az, hogy mindenki szava egyenértékű, és ezt még többségi döntéssel sem lehet megváltoztatni.