Moldova, Gagauzia, Transznisztria – Európa újabb konfliktusforrásai

(Írta: Márványi Emese) Magyarországhoz földrajzilag viszonylag közeli, gyakorlatilag mégis meglehetősen távoli országnak számít a Románia és Ukrajna közé ékelődött Moldovai Köztársaság. Mintegy 2,6 millió lakosával ez a délkelet-európai ország az egyik legkisebb népességű a kontinensen. Moldova a 19. században főként az Orosz Birodalomhoz, majd az első világháború után Romániához tartozott. A Szovjetunió szétesése után lett önálló köztársaság, napjainkban Európa egyik nagyon szegény országa.

A moldovai kormány 2022-ben 30-40 százalékra becsülte az oroszbarát lakosság arányát. Az orosz nyelvet még mindig használják a hétköznapokban, ráadásul orosz katonák állomásoznak a Moldovától elszakadt Dnyeszteren túli régióban, 2022 júniusában az EU-tagállamok Moldovát mégis tagjelölt országgá nyilvánították – Ukrajnával egy időben.

Ezzel együtt Moldova folyamatos bizonytalanságban él, és tartani lehet attól is, hogy az orosz hadsereg egyszer csak megindul az ország elfoglalására. Mikor? Nem tudható.

Sokak szerint a „segíts magadon, s az isten is megsegít” alapon lehet csak rendezni Moldávia körülményeit. Abból indulnak ki, hogy ha Moldávia nem akar NATO-tag lenni, akkor nehéz lesz kisegíteni, ha az oroszok megtámadják. Mircea Geoana, a NATO főtitkár-helyettese, volt román szociáldemokrata politikus és külügyminiszter egyenesen kizárja annak lehetőségét, hogy a NATO beavatkoznék. Geoana szerint Moldávia most ébredt rá arra: semlegesnek maradni nem azt jelenti, hogy katonailag gyengének kell lenni.

Geoana úgy véli, Oroszországnak egyelőre nincs meg a katonai képessége arra, hogy „közbelépjen” Transznisztria térségében, mert ahhoz el kellene foglalnia egész Ukrajnát, hogy ott támaszpontokat hozzon létre. Ami sokkal súlyosabb az orosz védelmi minisztérium által kiadott közleményben, hogy Transznisztriát, – ami Moldávia része –, Oroszország részeként kezeljék.

Még nem világos, hogyan lehet Moldáviát megvédeni; feltételezhető, hogy az amerikaiaknak van tervük erre, és szinte biztos, hogy Románia is szerepel a tervben. A 2004-i isztanbuli csúcs óta a NATO-ból Romániának jutott az a feladat, hogy kezelje a Moldáviát és Transznisztriát érintő ügyeket. Régóta foglalkozik tehát a NATO ezzel a peremtérséggel, amit lebegni hagytak Kelet és Nyugat között – 30 éven keresztül.

Moldova katonailag egyelőre semleges akar maradni, vagyis a NATO-csatlakozást kihagyná, viszont szeretne belépni az Európai Unióba. Persze mostanság sokan felvetik a NATO-csatlakozást is, de ezt egyelőre éppen Oroszország és az ukrajnai háború miatt jegelik. Románia támogatja Moldova uniós csatlakozását, Marcel Ciolacu miniszterelnök szerint ez megoldaná azt a régi ügyet is, mely szerint Moldovának egyesülnie kellene Romániával. Az egyesülést azonban már csak néhány szélsőséges politikus szeretné.

Románia elfogadott egy törvényt, amely szerint megvédenék azt a több, mint 600 ezer moldovait, aki egyben román állampolgár is. Ez az elnöknek adna szabad kezet arra az esetre, ha bármiféle fenyegetés érné a kettős állampolgárokat az oroszok részéről.

Ami mostanság sokkal aggasztóbb, az az, ami Gagauziában történik, mert arra emlékeztet, ami az 1990-es években a Dnyeszter bal oldalán történt. Gagauzia Moldova déli részén lévő autonóm terület, szomszédos Ukrajnával, fővárosa Comrat. A legutóbbi gagauziai fejlemények szakértők szerint olyan szeparatista forgatókönyv szerint zajlanak, amelyek Ukrajnára, a Dnyeszteren túli helyzetre emlékeztetnek.

Az Ilan Şor által irányított helyi gagauz vezetők ugyanis megpróbálják csökkenteni Comrat függőségét Kisinyovtól, és felajánlkoznak Oroszországnak. Ez többféleképpen is megmutatkozik: a mezőgazdasági termékek Oroszországba történő exportjának engedélyezése, a „Mir” fizetési rendszer használata és a gázár csökkentésére irányuló ajánlat kizárólag Gagauzia lakosai számára. Emellett Vlagyimir Putyin orosz elnök védelemre tett ígéretei, valamint a gyakori moszkvai látogatások mind ezt a forgatókönyvet sejtetik. Ez a Dnyeszteren túli szeparatista akciókra emlékeztet bennünket, amelyek aztán háborúig fajultak; a hibrid hadviselés ugyanazon cselekedeteivel állhatunk szemben.

Ezzel ellentétben Maia Sandu elnök és a kisinyovi kormány a befogadás és a nemzeti emancipáció politikájával próbálja kielégíteni Gagauzia szükségleteit, és azt, hogy a gagauz azonosság erősítése a szuverenitás tiszteletben tartásával történjék – a Moldovai Köztársaságon belül. Kisinyov erőfeszítései a gagauz nyelv és kultúra népszerűsítésére összpontosulnak úgy, hogy közben megpróbálja elkerülni az oroszosítást, és támogatja a harmonikus integrációt a Moldovai Köztársaság államába. Erről szólt Maia Sandu ismételt látogatása a régióban, ami a kormány és Gagauzia lakosai közötti kapcsolatok erősítésére tett kísérletként értelmezhető. De az orosz irányítás alatt álló Shor-csoport számára a dezinformáció újabb pillanata volt, hogy „engedetlenséget” tanúsítson a központi hatalommal szemben.

Emellett úgy tűnik föl, hogy az orosz sajtó félelmet és aggodalmat szít Gagauziában, különösen a Romániával való unió témájának felelevenítésével. A gagauz vezető, Guțul kiválóan játszotta ki a dezinformációs kártyát, erőszakos válaszlépéssel fenyegetőzött, ami ismét a Dnyeszteren túli konfliktusra emlékeztet. Mindez úgy is értelmezhető, mint a Moldovai Köztársaságon belüli elkülönülés érzésének erősítésére és a megosztásra tett kísérlet.

Látható próbálkozások vannak arra is, hogy gazdaságilag és politikailag összekapcsolják a régiót Oroszországgal, másrészt a kormány erőfeszítéseket tesz avégett, hogy a régiót jobban integrálja Moldovába, segítve az orosz befolyástól eltérő gagauz nemzeti identitás előmozdítását. A helyi oroszbarát szereplők által végrehajtott manőverek viszont ellentmondanak a kisinyovi hatóságok Európa-párti politikájának, hangsúlyozzák a belső megosztottságot, és így bonyolítják az ország európai integrációs kilátásait.

A Dnyeszteren túli régióval ellentétben, ami a múlt években az Európai Unióval folytatott kereskedelem élénkítésével próbálta föllendíteni gazdaságát, Gagauzia egyelőre csak szavakban irányult Oroszország felé. A gagauz mezőgazdasági termékek behozatalának engedélyezése az orosz hatóság részéről stratégiai lépést jelez a Gagauzia és Oroszország közötti önálló gazdasági kapcsolatok megerősítésére.

Milyen hatással lesznek ezek a gagauziai bonyodalmak Moldova európai integrációjára? Az Evghenia Guțul vezetésével elfogadott stratégia valószínűleg jócskán megnehezíti az európai integrációs törekvéseket. Az aktív gazdasági és politikai szeparatizmus jelenléte ürügyként szolgálhat a csatlakozási folyamatok késleltetésére, akár blokkolására, tekintettel az EU szigorú kikötéseire a tagjelölt államok politikai stabilitását és területi integritását illetően.

Gagauzia lakossága többnyire orosz ajkú, és szorosan kötődik Oroszországhoz, mindig is az orosz befolyás melegágya volt Moldovában. Bár a régió 1994 óta autonóm státuszt élvez, a közeli múltban lezajlott orosz akciók azt sugallják, hogy megpróbálják átalakítani ezt a területet egy új, Dnyeszteren túli régióvá, ami nemcsak politikailag és társadalmilag, hanem gazdaságilag is független Moldovától. Az ország függetlenségének kezdetén a szeparatista elképzeléseket hangoztató politikusok rendszeresen ellátogattak Moszkvába, ahol utasítást kaptak az amúgy is törékeny demokrácia megrendítésére.

Az orosz stratégia másik eleme az oroszbarát pártok és politikusok támogatása a térségben. Közvetlen finanszírozással vagy félrevezető kampányokkal Oroszország gondoskodik arról, hogy az oroszbarát vezetők hatalmon maradjanak, vagy legalább nagy befolyásra tegyenek szert. Ez a Dnyeszteren túli régióban alkalmazott modell mása, ahol Moszkva következetesen támogatta a szeparatista rezsimet. A témát megvitatták a nemrég lezajlott reintegrációs/visszaillesztési fórumon, amin száznál több tisztviselő, helyi és európai szakértő vett részt és  eredményes kezdeményezésnek bizonyult a Dnyeszteren túli probléma megoldásának megvitatására.

A jelek szerint Oroszország kihasználja és erősíti a Moldovában fennálló belső etnikai és politikai feszültségeket, és Gagauziát olyan térség példájaként használja, amely nagyobb védelmet élvezhet az oroszok alatt, mint netán a kisinyovi Európa-párti kormány felügyeletével. A Dnyeszteren túli forgatókönyv megismétlése Gagauziában súlyos következményekkel járna a Moldovai Köztársaság politikai stabilitására nézve. A folyamatos párbeszéd, a régió fejlődésének és az európai integrációnak a támogatása elengedhetetlen az orosz befolyás ellen, és Gagauzia lakosai számára a stabilitás megteremtéséhez.

E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.