Hajdúnánás nem a turizmus legnagyobb hazai fellegvára, miért jöjjön mégis hozzánk? – kérdezi a városi Tourinform kiadványa, és tényleg miért utazzon is az érdeklődő az M3 autópályán, vagy más megközelítéssel ebbe az Alföld északi peremén elterülő 17 ezer lakosú tipikus mezővárosba? A sokszínűsége miatt.
Hajdúnánás jellegzetes hajdúsági város, amely büszke sok évszázados múltjára, hagyományaira, kultúrájára. Lakói ápolják és gyarapítják mindezt, hogy megőrizve átadhassák a jövő nemzedékei számára. Az év minden szakában számtalan közösségépítő programban vesznek részt, fejlesztik, tisztán tartják a városukat, és erősítik az összetartozás érzését. Igazán jó érzéssel megy végig az idegen, a turista a belvároson, mert a nyugodt légkör mellett érezhető a város lüktető élni akarása.
A város vezetése – Szólláth Tibor Zoltán polgármesterrel az élen – és minden munkatársa abban érdekelt, hogy a település mutassa fel az értékeit, csalogassa be a látogatókat a szabadidő eltöltésre alkalmas intézményeivel a hagyományápolásra épülő érdekes rendezvényeivel. Sok gondot fordítanak a város-marketingre, nemcsak a jó szerkezetű, sok információt megmutató honlapon, hanem a létesítmények ismertetői is igen igényesen hívogatják a vendégeket.
Az aranyszalma új életre kel
Mint a legtöbb városnak, Hajdúnánásnak is szerteágazó és regényes a történelme. A település magva a szabályos utcahálózat mértani közepe, a négyszögletű tér. Innen indulnak a sugarasan futó, tölcséresen táguló utcák. A belvárosban sétálóknak először a helytörténeti múzeum kiállított tárgyai mesélnek, ahol a falakon és vitrinekben a régmúltra tekint vissza a város helyi sajátossága, az egykor híres szalmaipara. A különleges, egyedi kézműves iparág emlékei a tájházban, és az Aranyszalma Alkotóházban is megtekinthetők.
A hajdúnánási szalmafeldolgozás legszebb időszaka a 19. század közepétől a 20. század közepéig tartott és máig hatással van a város életére. A búza szárát felhasználva készültek a szalmakalapok; a kézműipar fellendüléssel járt a város számára. Az otthon előállított szalmafonatokat eleinte házilag varrták össze, majd a polgári divatban is elterjedő kalapok iránti igény megnövekedett, a kereslet hatására létesültek a szalmafonásra épülő üzemek – az első már 1860-ban.
A szalmaipar fénykorában évente 450 000-nél is több szalmakalap készült a városban; a fejfedőt divatcikként exportáltak Európa sok országába. A szalmafonás és feldolgozásának tudásanyaga nem veszett el, jelen van a népi iparművész és népművészet mestere címet viselő alkotó, Reszeginé Nagy Mária munkáiban. E tudásra alapozva készült el a város jelenkori kihívásokra válaszoló szalmafonó munkaprogramja, így a „kalapkötő” kézműves szakma ismét foglalkoztat embereket, akik hasznos termékeket, turisztikai ajándéktárgyakat állítanak elő.
Élre törnek a vendégcsalogató márkák
A múlt években Hajdúnánás élni tudott a helyben található erőforrásaival, és újra gondolta a rájuk alapozható fejlesztéseket. A Kendereskert, a Nánási Portéka, vagy a Bocskai Korona – a helyiek összefogásával és a kezük által – olyan értékeket teremtettek meg, amelyek nemcsak nánási családok százainak adnak munkát, hanem turistákat is csalogatnak a városba.
A Hajdúnánás külterületén létesített Kendereskertet 2014-ben a város önkormányzata nonprofit intézményként hozta létre. A szépen gondozott városszéli oázisba belépve a vidék híres szürke marhájának, Békésnek a szobra fogadja a látogatót.
Egy takaros épületben életre kelt a pásztormúzeum, ahol a hagyományos háztáji gazdálkodás eszközei, és egy pásztorlakás tárgyai láthatók. A szabadban magyar őshonos állatok élnek, mint például a szürke marha, mangalica, racka juh, merinói birka, bivaly, kecske, szamár, ló, nyúl és baromfik. Fóliák alatt növénytermesztés folyik, ezzel az értékteremtő közfoglalkoztatással juttatnak munkához és jövedelemhez helybélieket.
A turisztikai látogatóközpontban nyári napközis gyerektábort szerveznek és rendezvényházat üzemeltetnek. A létesítmény igazi élmény a vidéki életet ritkán látott városi kisgyerekek számára, akik népi játékok által és a valóságban is megismerkedhetnek a háztáji állatokkal.
Hajdúnánás vezetése egy sor gazdaságélénkítő intézkedést vezetett be a múlt években. Ilyen a saját márkaként szereplő, nagy sikert aratott Nánási Portéka, amely leginkább a helyi őstermelők piacán érhető el. A cél többszörös: a saját termelőik támogatása, a megtermelt áru megkímélése a szállítástól, helyi munkalehetőségek megteremtése, a szűkebb közösség erősítése, de legfőképpen a vásárlásra fordított pénz helyben tartása. A „szántóföldtől az asztalig” gondolat szellemében árulják a portékáikat a városi piac 500 m2 elkülönített helyén zöldség- és gyümölcsárusok, kolbászosok, száraztésztások, gyógynövényszörpös, lekváros és mézes kistermelő.
A piacon – és több száz más helyen – elfogadott fizetőeszköz a Bocskai Korona, amely a készpénzforgalom csökkentésére és helyben költésre kitalált fizetőeszköz-utalvány. A különféle címletekben forgalmazott papírokkal – az országban harmadikként – a lakosság helyi vásárlását ösztökélik, és otthon tartják a vásárlóerőt. Hajdúnánás száz elfogadóhelyén kívül Hajdúhadház, Balmazújváros és Vámospércs is bekapcsolódott a programba.
A város turisztikai vonzereje a minden korosztály számára felüdülést és gyógyulást kínáló Hajdúnánási Gyógyfürdő, ahol a balneoterápiás kezeléseket az önkormányzat ingyen adja a helyieknek. A 14 hektáros, csendes, árnyas parkban lévő komplexum nyitott, fedett, gyógy- és úszómedencéivel a város lakóinak és a máshonnan érkezőknek is kedvelt pihenőhelye.
Strucc-szalámi, joghurt és szuvidolás
Hajdúnánás legfiatalabb szálláshelye, a város közepére épült Medián Hotel a gasztronómiára, a konferenciákra, a wellnessre és családi rendezvényekre helyezi a hangsúlyt. A kétemeletes épület 80 személy elszállásolására alkalmas – mondta az igazgató, Varga Zsolt, aki vezetői megbízása kezdetén a legfőbb feladatának a személyzet képzését tartja, hogy a szálloda még magasabb színvonalon fogadhassa a vendégeket.
A város szálláshely-kínálatában kuriózum a Strucc Tanya és Vendégház. A rövidesen 25 éves, kezdetben merésznek látszott vállalkozás gondosan ápolt környezetben működik. Egy rokonszenves fiatalember, Nyakas Zsolt tulajdonos a feleségével együtt a falusi vendégfogadás magas szintjén berendezett 4 szobával várja a családokat. Az 1993-ban ide érkezett dél-afrikai madarak nemcsak turisztikai látványosságként szolgálnak. Minden porcikájuk hasznosítható. Bőrükből igen finom minőségű bőrtáskák, cipők, egyéb kiegészítők, tollukból pedig használati tárgyak készülnek. Húsuk íze a marhahúsra emlékeztet, alacsony zsír- és magas fehérjetartalmú. Kiváló struccszalámit kóstolhattunk szíves vendéglátásuk jelenként. Jelenleg 300 strucc él a telepen; feldolgozva szalámiként jelennek meg német és svájci asztalokon. A tulajdonos elmondta, hogy bővíteni kívánják az exportot más piacokon.
A családi vállalkozás mintapéldája a tejtermelő Martinek Farm, ahol az ágazat egész vertikuma egy kézben van, a takarmánytermesztéstől, az állattenyésztésen és tejfeldolgozáson keresztül az értékesítésig. Az 1996-ban alapított cég fejlesztése azóta is folyamatos – kezdi sorolni Martinek Imre tulajdonos az elképzeléseit, miközben mutatja a tehenészetet, valamint a palackozott tej, kakaó, sajt, túró, joghurt készítésének fázisait. Tizenhárom településre szállítanak, autóból árusítják a garantáltan friss tejtermékeket.
Vacsorára a csoportunknak a Korona Vendégházban szuvid-eljárással készített sültet tálalt fel a helyben dolgozó séf, aki látványkonyhás megoldással varázsolta elénk a húsfalatokat. Megtudtuk, hogy a nánási Kendereskertben nevelt mangalica szűzpecsenyéjét és rövidkaraját szeletelve és finom fűszerekkel ízesítve szuvid, vagy eredeti írásmód szerint a „sous vide” eljárással készítették elő a városi húsüzemben. Ezzel a nem egyszerű módszerrel tökéletesen megőrizhető a hús zamata, nedvességtartalma.
Különösen kellemes állagúak és szétomlanak a vendég szájában a zöldsalátával tálalt porhanyós szeletek. Ha utána olvasunk az eljárásnak: a szuvidolás módszerét az 1970-es évek közepén fejlesztette ki a francia Georges Pralus. Ma már a legnevesebb séfek, mint Paul Bocuse, Joël Robuchon, Charlie Trotter és Thomas Keller éttermeiben is használják az eljárást. A technológia lényege, hogy a megmosott, fűszerezett, pácolt és felhasználási célnak megfelelően porciózott húsokat légmentesen becsomagolják vákuumfóliába, majd lassan, állandó hőmérsékletű (48–64°C) vízfürdőben megfőzik.
Hajdúnánás élhető, sokszínű település, amelynek közössége felismerte és felkarolta a hagyományait, élni tud a jelen adta fejlesztési lehetőségekkel, és a megteremtett értékeken keresztül összekovácsolja, terelgeti a következő nemzedéket is.
(Cikkünk forrása: aktivpihenes.hu, a képeket Okolicsányi Zoltán készítette.)