(Belini tudósítónktól) Régi, nagy hagyománya van a hulladékok szétválogatásának Németországban. A legtöbb erre vonatkozó információt a NABU-tól (=Természetvédelmi Szövetség, Németország legrégebbi és több mint 900 000 tagjával és támogatójával – 2023 januárjától – a legnagyobb környezetvédelmi szövetség. A mai NABU-t 1899-ben alapította Lina Hähnle – a szerk. megj.) lehet megtudni. A környezetvédelemmel foglalkozó országos egyesület a hulladék szétválasztását különösen fontos céljának tartja.
A szétválogatás és újrahasznosítás szempontjából hat szeméttípust különböztetnek meg:
- újrahasznosítható anyagok (műanyag és fém; eredetileg sárga zsák, újabban sárga kuka)
- üveg
- papír
- biohulladék
- maradék háztartási szemét
- különleges szemét (akkumulátorok, elemek, kompúter-alkatrészek, azbeszt tartalmú építőanyagok stb.)
A boltokban visszaválthatatlan üvegeket általában otthon gyűjti az ember, majd elviszi az üvegkonténerbe, előtte azonban szétválogatja: fehér (színtelen), zöld és barna üvegszín szerint.
A különleges hulladékot a környezettudatos állampolgár elviszi az újrahasznosítható anyagokat gyűjtő helyre. A háztartásban használt, ám eldobhatóvá vált áramforrásokat (elemeket) kartondobozokba dobhatja az élelmiszerboltok előterében.
Az önkormányzatok feladata 2015 óta kukákat kihelyezni a bio-hulladék számára. Sajnos, a lakosság mindmáig nem él kellő mértékben ezzel a lehetőséggel, ezért az állam, illetve a természetvédő szervezetek több fórumon is célzott propagandát fejtenek ki azért, hogy megértessék a lakossággal ennek ökológiai és energetikai fontosságát, és népszerűsítsék a biokuka használatát. A többi között információs anyagot, magyarázatot, fényképeket közölnek, hogy mi tartozik bele és mi nem. Mindez megtalálható a köztisztasági vállalatok internetes honlapján és a már említett NABU oldalain is.
(Magam sem tudtam például sokáig, hogy a tojáshéj is fontos biogáz-forrás, ezért nem a szemétbe kell dobni, hanem – ha van – a komposztba/biokukába.)
Változatos módszerei vannak a lakosság ökológiai tudatosságra nevelésének. Amikor megjelentek az első sárga zsákok a műanyag és fémhulladékok különválasztására, a köztisztasági alkalmazottak kéthetenként vitték el őket. Ehhez a vékony, kb. 60 literes műanyag zsákokat a menetrend szerinti napon ki kellett tenni a kapu elé, a közterületre. A módszer hiányossága volt, hogy a madarak, kis rágcsálók, ha számukra hasznosítható ételmaradékot fedeznek fel benne, rendszeresen kilyukasztották a zsákokat, tartalmukat szétszórták. A mi környékünkön éppen a napokban osztották ki a házhoz tartozó sárga kukákat, amiket aztán régi menetrend szerint majd kéthetente ürítenek.
Amikor sok évvel ezelőtt megjelent a sárga zsák, aminek a használata ingyenes, akárcsak a sárga kukáé, akkor duplájára emelte a BSR (Berliner Stadtreinigung / Berlini Köztisztasági Vállalat) maradék szemét elszállításának a díját. Miután az új rendszerben már csak feleannyi a maradék szemét, így kisebb méretű kuka is elegendő, ami értelemszerűen olcsóbb. Végeredmény: a háztulajdonos költségei változatlanok, ha él a hulladék szétválasztásának módszerével.
Mi nem használunk biokukát, mert van a kertünkben komposztáló, a szomszédaink viszont – utóbbi hiányában – igen. A biokukába nemcsak a konyhaszemetet dobhatjuk, hanem a kerti hulladékot is, mint például a lenyírt füvet, gyomot stb. Őszönte az összegyűjtött lombot zsákokban szintén a ház előtti közterületre teheti a háztulajdonos, amit valamikor az ősz végén összeszednek. Ez sem ingyenes: a lombzsák darabját Berlinben a BSR 4 euróért adja. Ha a kerttulajdonos nem az utcára teszi ki a zsákot, hanem takarékos lévén, elszállítja valamelyik gyűjtőhelyre, akkor zsákonként visszakap egy eurót.
Ha az átlagosnál több kerti hulladéktól akar valaki megszabadulni, mert nem készített magának komposztálót, akkor bérelhet ehhez egy 660 literes kukát, amit a Berlini Várostisztasági Vállalat kéthetenként ürít.