Időről időre fölhívják a lakosság figyelmét a veszélyre: jó lesz vigyázni, mert egyre több az internetes térben elkövetett csalás. A bankok fölé emelt úgynevezett „kiberpajzs” sokat segít, ám a hatóságok jogosultsága arra már nem terjed ki, hogy a nem állami vagy nem pénzintézeti terepet szemmel tartsák. Ez a szféra nem tartozik a törvényben meghatározott ügyfélkörbe. (A nyitó kép forrása: aertztezeitung.de.)
A magamfajta laikus nem érti, hogy miért „szórakoznak” velünk a kiberbűnözők. Illetve azt még föl tudom fogni, hogy az anyagi haszonszerzés alapvető motivációs tényező. A gyanútlanok folyószámláját megcsapolják, és a károsultak között szép számmal vannak kisemberek is, nem csak milliárdos oligarchák, akiknek néhány milliócska talán meg sem kottyan. Észre sem veszik a veszteséget.
A kiberbűnözőt különös fából faragták. A kevésbé veszélyes fajta inkább csak virtuskodik. Őt a szakma inkább az úgynevezett „etikus hackerek” közé sorolja. Lám, lám – okosabb vagyok nálad, feltörtem a védettnek, bombabiztosnak tartott rendszeredet. Még hálásak is lehetünk neki, mert fölhívta a figyelmet a hiányosságokra.
A kiberbűnözésnek ezt az úgyszólván „lovagias” társaságát azonban nemrég fölváltották az igazán nehéz fiúk. Az általuk előidézett „incidensek” nem csupán az internetes rendszerek sérülékenységére, a rosszul beállított szerverekre akarják ráirányítani a figyelmet. Céljuk teljesen más. Azt akarják elérni, hogy bizonyos honlapok ne legyenek elérhetők. Hogy konkrétabban fogalmazzak: ne lehessen megnyitni például a HVG, a Népszava, a Klubrádió, a Media1 vagy éppen az INFOVILÁG weboldalát. És ki ne felejtsem a sorból a 444.hu hírportált, amely a nyitóoldalán azt ígéri, hogy „MEGMUTATJUK A HATALOM VALÓDI ARCÁT!”
Kétség nem fér hozzá, hogy az úgynevezett túlterheléses (DDoS-) támadások célzottak, tendenciózusak. Akkor zúdítják az össztüzet, amikor a bajba került áldozat nehezebben képes a behatolással szembeszállni. Ezt az elkövetők jó előre kifürkészték. A rendőrség nyomoz-nyomozgat, tologatja az aktákat, s rendszerint nem találja meg a tettest. Ahogyan azt sem tudjuk, hogy ki az a rejtélyes Anonymus, aki megsúgja az illetékeseknek, hogy hol keressék a „dollárbaloldal” támogatóit.
E sorok írója nem híve semmiféle összeesküvés-elméletnek, ám az mégiscsak elgondolkodtató, hogy évekkel az Európai Rendőrségi Hivatal figyelmeztetése után sem sikerül rendet vágni a hazai kibertérben. Vajon ez kinek az érdeke?
Még szeptemberben olvashattunk arról a szabadeuropa.hu felületén, hogy „az eddig nem tapasztalt hevességű támadássorozat elkövetői a kormánytól független kiadványokra céloztak…. nemegyszer drága, körmönfont, elképesztően bonyolult megoldásokkal. A feltehetőleg »hano« néven futó támadó vagy támadók hátrahagyott jelei alapján belföldről szervezik a támadásokat.” Tehát nyilván nem guruló dollárokból, hanem guruló forintokból.
Nemzeti valutánkkal fizetnek a megrendelők a nemzeti kiberbűnözőknek. Akik – ugye – az ő szemszögükből nemes ügyet szolgálnak…