Keleti szomszédunk himnusza az orosz invázió miatt mostanában világszerte az érdeklődés homlokterébe került. Lépten-nyomon fölcsendül, éneklik afféle imaként az otthoniak éppúgy, mint – buzdításként, együttérzésből – a külföldiek.
Azoknak, akik ismerik a lengyelt, ismerősnek csenghet az ukrán himnusz szövege is. Nem véletlenül. Érdekes fejtegetéseket hallhattak erről a jelenlevők a Wacław Felczak Alapítvány minapi rendezvényén. Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész és Petneki Áron művészettörténész beszélgettek a két „ikerről”, és közben szóba kerültek más „szerzemények” is, közép-európaiak éppúgy, mint távolabbi, tengeren túli népek nemzeti himnuszai.
Közismert, hogy a szerző – Józef Wybicki – az 1797-ben keletkezett lengyel himnuszt lelkesítő dalként írta azoknak a lengyel légióknak, amelyek Napóleon oldalán harcoltak Lengyelország függetlenségéért. Dallama jellegzetes mazurka, népdal, s igazán a himnusz-szöveggel lett népszerű.
„Nincs még veszve Lengyelország, / Míg mi meg nem haltunk, / Hogyha földünk elrabolták, / Visszaszerzi kardunk.”
Érdekesség – fejtegette a Wacław Felczak műhely estjén Kiss Gy. Csaba –, hogy az egykori Jugoszlávia himnuszának dallama megegyezik a lengyel himnusz melódiájával. Utóbbi éneklését egyébként Magyarországon nem jó szemmel nézte a tizenkilencedik század huszas-harmincas éveiben az akkori titkosrendőrség. Ugyanakkor azonban a pozsonyi országgyűlésen Kossuth Lajos egyik legelső beszéde is a lengyelek melletti rokonszenvről tanúskodott.
Az úgynevezett Dąbrowski-mazurka idővel a függetlenségükért, szabadságukért harcoló szláv népek „össz-szláv” himnusza lett. A horvát nemzeti mozgalmat, pontosabban Ljudevit Gaj költőt is megihlették a lengyelek: verset írt „Nincs még veszve Horvátország” címmel. Kiss Gy. Csaba megemlítette Samo Tomášik szlovák evangélikus teológust is, akinek a „Hej Slovane” című költeménye (szlovák változatban: „Hej Slováci”) hallatlan népszerűségre tett szert. Ennek első sorai is a Dąbrowski-mazurkát, azaz a „Nincs még veszve Lengyelország”-ot variálják.
Az ukrán himnusz szerzője, Pavlo Platonovics Csubinszkijt is a lengyeleket használta „sorvezetőnek”. 1862-ben vetette papírra „Scse ne vmerla Ukrajina” (Még nem halt meg Ukrajna) kezdetű versét, amelyet Mihajlo Verbickij zenésített meg.
Petneki Áron szélesebb nemzetközi és zenetörténeti összefüggésbe ágyazta a nemzeti himnuszokról szóló előadását. Megemlítette, hogy az 1917-től 1920-ig létező önálló Ukrán Népköztársaság is a Még nem halt meg Ukrajna kezdetű Csubinszkij–Verbickij-szerzeményt választotta himnuszként. A ma énekelt változat kissé eltér az eredetitől: „Még nem hunyt el Ukrajna, dicsőségünk, szabadságunk. Még ifjú testvéreink, ránk nevet a sorsunk…”
S minthogy a jelenlegi háborús konfliktus okán került fókuszba az ukrán himnusz, essék szó az oroszról is. Ennek dallama az egykori szovjet himnuszéval egybevágó (szerző: Alekszandr Alekszandrov), ám a szöveg változott. Putyin felkérésére ugyanaz a Szergej Mihalkov írta át, aki Sztálin óhajára a szovjet himnusz versét annak idején papírra vetette.
Óhatatlanul eszünkbe jut a „különleges katonai műveletek” miatt Ukrajna jelenlegi legnagyobb támogatója, az Egyesült Államok. Hogyan keletkezett az ő himnuszuk? Mint Petneki Áron elmondta: ennek dallama egy 1800 körül igen népszerű angol bordalból (To Anacreon in Heaven – „Anakreónnak a mennybe”) származik. Ez a melódia jó pár évig Luxemburg himnuszának dallamával megegyezett.
A Wacław Felczak Alapítvány 2018-ban kezdte meg működését Budapesten és Varsóban. Célja a lengyel–magyar barátság és együttműködés elmélyítése, ápolása. Az alapítvány névadója Wacław Felczak lengyel történész, a XX. századi lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja.