Jézus, a názáreti címmel jelent meg Szunyogh Szabolcs legújabb – minden eddiginél átfogóbb, tudományos igényű – bibliai tárgyú kötete. A laikus, nem hívő embert éppúgy lebilincseli az olvasmány, mint a valláskutatásban, művelődéstörténetben jártas könyvforgatót.
Nem kétséges a szerző számára (s ezt érvek, tények garmadájával támasztja alá), hogy Jézus történeti személy: létezett, sorsa nagyjából egybevág azokkal az információkkal, amiket róla az evangélisták és más krónikások ránk hagyományoztak. Ám sok minden pontosításra, magyarázatra szorul. Ahhoz, hogy a keresztények imádott alakja lehessen, föl kellett ruházni a Megváltót emberfeletti tulajdonságokkal, képességekkel. A legendateremtés körébe tartozik a keresztre feszítése utáni feltámadás éppúgy, mint a neki tulajdonított csodatételek sora.
Szunyogh Szabolcs verziója szerint az emberiség első koncepciós perének áldozata nem halt meg a kereszten (ahogyan ez akkoriban más kivégzettel is megesett), hanem a tetszhalottat az esszénusok szabadították ki a sírból. Anyjával és ikertestvérével Indiába indult, hogy az ottani zsidóknak prédikáljon – most már nem „Isten fiaként”, csak „sima”, térítő prófétaként. Jézus Kasmírban Juz Aszaf néven működött: szolidaritást, önuralmat hirdetett, s arra szólított föl, hogy tartsuk meg a parancsolatokat, ragaszkodjunk az igazsághoz. „Az igazság szabaddá tesz benneteket.”
De mi az igazság a názáretit övező többi legendából? – ezt járja körül könyvében Szunyogh Szabolcs. Felvázolja a kort, amiben a Rómához lojális, a birodalmi központot szolgáló főpapság ellen különféle, egymással rivalizáló zsidó szekták lázadoztak, és várták a Messiást. A próféták közül a legtehetségesebbnek, leghatásosabbnak Jézus bizonyult; tanításával ő szerezte a legtöbb hívet – magának és mozgalmának.
Ahogyan az őskorban a kognitív funkciók mennyiségi és minőségi változása alapvetően meghatározta a homo sapiens evolúcióját, illetve későbbi emberré válásunkban a mezőgazdálkodásra való átállás döntő szerepet játszott, éppígy hatalmas fordulatot hozott a jézusi tanítás lelki életünkben.
Az őskeresztény szekta – a Megváltóval az élen – voltaképpen a zsidóságból szakadt ki, hívei nem tettek egyebet, mint radikálisan, mindenek fölé rangsorolták a szeretet parancsát. A felebaráti szolidaritásról már a Héber Biblia, az Ószövetség is hasonló elveket vall, ám az elesettek felkarolásáról ilyen „vehemenciával” csak Jézus kezdett el prédikálni. Mint ahogyan csodatételei is ezt a feltétel nélküli odafordulást hivatottak illusztrálni.
Ám miként volt lehetséges, hogy a bénák újra tudtak járni, a vakok újra láttak, és a holtak föltámadtak? Mai tudásunkkal – írja a szerző – e csodák részben megmagyarázhatóak. A kómába esett ember némi „trükkel” föltámasztható, ahogyan egy szuggesztív személyiség (ilyen volt Jézus) akár hipnózissal is kezelhette a hisztériás vakságot. Az ókor vándorprédikátorai kiismerték magukat a gyógynövények világában, és mesterségesen is elő tudtak idézni megváltozott tudatállapotot, ami jótékony hatást gyakorolhatott a beteg valamely érzékszervére. Jézus csodáit tehát alapvetően a hipnózissal lehet megmagyarázni – írja Szunyogh Szabolcs –, kivéve persze Lázár esetét. Az ő hullája ugyanis már bűzlött, oszlásnak indult, tehát nem lehetett egyszerűen tetszhalott.
A hiedelmek világát átszövik a felfoghatatlan, elképesztő mozzanatok, az ember spirituális szükséglete azonban elválaszthatatlan az efféle képtelenségektől. Vagy mégis megfejthetők lennének a történetek? „Mi volt Jézus titka?” – teszi föl a kérdést ismételten a szerző. Talán az, hogy az emberek feltétel nélkül hittek a gyógyítóként is működő reformrabbiban, ő pedig „abszolút „magabiztossággal” rendelkezett. (Idegösszeroppanást ma is lehet úgyszólván kézrátétellel gyógyítani.)
A Jézus, a názáreti című Szunyogh Szabolcs-kötetet érdemes mindenkinek elolvasni, aki el akar mélyedni a kereszténység lényegében, meg szeretné ismerni a világvallás történelmi érdemét. Megtudhatjuk azt is, hogyan kerültek az evangéliumok lapjaira (olykor betoldásként, hamisítványként) a zsidókat becsmérlő kitételek, amik később tápot adtak az antiszemitizmusnak.
Jézus tanításából – hangsúlyozza a szerző – nem vezethetők le a zsidók ellen elkövetetett borzalmak.
„Sem a vallásháborúk, sem a boszorkányüldözések, sem a holokauszt nem következik a názáreti rabbi egyetlen szavából sem…. Viszont mindabból, ami a kereszténységben fény, ragyogás és szív – hatalmas rész köszönhető Jézusnak. A zsidó Jézusnak.”