Orbán kézcsókjától ments meg, Uram, minket!

(Hardy Mihály jegyzete) Az biztos, hogy lesz miről beszélnie pénteken Orbán Viktornak és Ursula von der Leyennek, amikor a Magyarországnak szánt uniós mentőcsomagról tárgyalnak. Orbán ígérget fűt-fát, és megint minden marad a régiben? Nem ez lenne az első eset, amikor hülyére veszi a tárgyalópartnereit. Szóval, kérdés, hogy kemény feltételeket szab az Európai Bizottság elnöke vagy elegánsan átlép a pöttömnyi magyar probléma felett, mint az utcán heverő kutyanévjegy felett. (Bocsánat, a szerkesztő nem ezt a képet akarta közzé tenni…)

…hanem ezt:

Nem tudom, elgondolkodtak-e azon, hogy vajon miként fog lezajlani holnap Ursula von der Leyen és Orbán Viktor találkozója? Előtte mondjuk a magyar miniszterelnök még berobog az MTVA Kunigunda utcai stúdiójába, jól kiosztja a szokásos Kossuth rádiós igehirdetésében az Európai Bizottság elnökét meg Brüsszelt, hogy mennyit bénáztak a vakcinák beszerzésével meg hogyan akadályoztak a büszke és független nemzetállamok szuverén védekezését a koronavírus-járvány ellen.

Utána meg usgyi: be a páncélozott fekete protokoll mikrobuszba, irány a ferihegyi beton és beszállás a Magyar Honvédség szigorúan harcászati célokra vásárolt, francia luxus business jetjébe. Két óra múlva már Brüsszelben is van a maroknyi magyar küldöttség. Az Európai Bizottság elnökének dolgozószobájában pedig a jól ismert hamis mosollyal meghajlás és kézcsók Ursulának, néhány kötetlen és udvarias szó, amíg a kamerák még bent vannak, majd jöhet az érdemi tárgyalás.

Nincs ma formában a képszerkesztő, ezt a képet akarta eredetileg illusztrációként közzé tenni:

szóval, valami ilyesmire gondolt a szerkesztő?

Mindig is érdekelt, hogy egy-egy ilyen találkozón vajon mi hangzik el és milyen hangnemben beszélnek egymással a tárgyalófelek, azután, hogy kitessékelték a kamerákat. Hogy innen vajon átváltanak kőkemény és szókimondó stílusra vagy marad az udvarias, diplomáciai hangvételű társalgás, tele kódolt utalásokkal, finom célzásokkal. Az biztos, hogy lesz miről beszélniük, hiszen nem ez lenne az első eset, amikor a magyar kormányfő – finom szólva – hülyére veszi a tárgyalópartnereit. Ígérget fűt-fát, helyeslően vagy bűnbánóan mosolyog a brüsszeli tárgyalóasztalnál, majd a tárgyalás végén nagyot sóhajtva lép ki az ajtón – és megint minden marad a régiben. Csak közben szert tett újabb több ezer milliárd forintos pénzösszegre. Aminek egy jórésze a rászoruló és nyomorgó magyar állampolgárok, a „zemberek” megsegítése helyett a felcsúti csodacsatár barátainak és üzletfeleinek a zsebébe vándorol. Az meg úgyis olyan, mintha a sajátja lenne.

Két eset lehetséges. Ha az Európai Bizottság elnöke kemény feltételeket szab Orbán Viktornak, akkor itthon már szombaton elindul a szitok-átok kampány a brüsszeli Soros-tervről, a nemzetközi összeesküvésről meg arról, hogy elnyomják a kis nemzeteket. A másik lehetséges megoldás pedig az, hogy Ursula von der Leyen ismét elegánsan átlép a pöttömnyi magyar probléma felett, mint az utcán heverő kutyanévjegy felett szokás, és halad tovább a fontosabb ügyek elintézésére. Ebben az esetben viszont fényes győzelemtől, a nemzeti érdekek harcos megvédésétől, a huszáros magyar virtustól, kivont szablyával megnyert háborútól lesz hangos a hazai közélet.

Lehet, kérem, találgatni és … fogadásokat kötni!