A hun Attila feltehetően azért indult hódító útra a római birodalom ellen, mert ahol letelepedett, túl száraznak bizonyult a klíma – állítják a Cambridge-i Egyetem kutatói, akik egyrészt a fák évgyűrűiből következtettek erre, történelmi, illetve új régészeti leletek elemzése után összegezték feltételezésüket, amiről a Jerusalem Postban olvashatunk.
Egyes történészi megközelítések szerint a hunok 4-5. századbeli Kelet-, illetve Közép-Európába nyomulása és kalandozásaik vezetettek végeredményben a Római Birodalom bukásához, mások viszont nemcsak ezt vonják kétségbe, de az Attila-mondákat és származását is, illetve kapcsolatát Európa ezen részével. Mindenesetre a fák évgyűrűit rekonstruálva 2000 éves viszonylatban a kutatók most arra jutottak, hogy Magyarország területén a 4-5. században szokatlanul nagy volt a szárazság, ami megnehezítette a gazdálkodást és az állattartást is, magát a helyben maradást, s mindeközben megindult a migráció, illetve a régióban egyre nőtt a területhódítói aktivitás.
Ugyanakkor krónikák szerint a hunok amúgy is erőszakosak és nagyravágyók, pénzsóvárok is voltak, hisz’ aranyat és területeket követeltek a Római Birodalomtól, a galloktól, a mai Itália északi részein élt népektől a 450-es évek elején.
A nemzetközi sajtó figyelmünkbe került legtöbb írása azonban arról a négyoldalú megállapodásról szól, amely szerint Magyarországnak, Romániának, Grúziának és Azerbajdzsánnak szombaton sikerült véglegesítenie Bukarestben azt a dokumentumot, aminek alapján az egyik leghosszabb föld alatti és a fekete-tengeri vezeték kiépítésével áramot szállítanak majd az Európai Unió országai számára is. Mindez olyan vétópróbálkozások sorozata után valósult meg, amiben az Orbán-kormány mindvégig Oroszország pártját igyekezett fogni, ha az uniós szankciókról esett szó. A föld alatti energiahálózat az azeri szélenergiára, azaz zöld, alternatív energiára épülne. A megegyezés, aminek aláírásán Ursula von der Leyen is részt vett Romániában, azt bizonyítja, hogy mégsem sikerül az oroszoknak elérni a jövőbeni uniós energiaellátás egységének megbontását. Az eseményről és a megállapodás lényegéről – jórészt az AP amerikai hírügynökség tudósítása alapján – az amerikai közszolgálati rádiótól, az NPR-től kezdve az Amerika Hangjáig, a kínai, indiai, német és brit forrásokon át jóformán minden mérvadó nemzetközi sajtótermék beszámol.
Emellett Románia külön szerződést kötött Azerbajdzsánnal a januártól kezdődő gázszállításokról is. Mindemellett írnak arról is, hogy Ománban és Katarban tárgyalt Szijjártó a múlt héten, hogy a Közel-Keletről szerezhessenek be gázt és olajat is. Tehát gőzerővel dolgozik a magyar kormány azon, hogy végül maga is – a többi uniós ország példáját követve – mielőbb megszüntesse energiafüggőségét Oroszországtól.
A Reuters mindezt kiegészíti néhány fontos adattal: 1100 km hosszú lesz a vezeték, jövőre kezdik az előkészületeket és 3-4 év múlva valósulthat meg a terv, amihez az Európai Bizottság 2300 millió euró támogatással járul hozzá – olvasható a többi között az Euronews-on.
A New York Postban arról értesülhetünk, hogy a queensi művész, Fernando „SKI” Romero egy 10×5 méteres graffitivel adózik Baranski/Baránszki Tibor emlékének a Spring Street-i Vig Bar falán a hanuka első gyertyagyújtásának estéjén.
Erre magyar idő szerint a hajnali órákban került sor a New York-i Queens-negyedben. A náci megszállás idején halálra ítélt, hivatása szerint pap, pályáját később pedagógus folytató Baranski/ Baránszki Tibor legkevesebb 3000 zsidó életét mentette meg oltalomleveleket kiállítva a számukra. Baránszki Tibor 1944-ben mindössze 22 éves volt, és lelkiismereti parancsnak érezte a zsidók, az emberek mentését a biztos halál elől. Magyarországról 1956-ban menekült el, és 2019-ben halt meg New York állambeli Buffalóban. Fernando „SKI” Romero így fogalmazott az újságnak: megragadta, hogy Baránszki a saját életét tette kockára másokért. A graffitije egy QR-kódot is tartalmaz, amelyet beszkennelve mindenki elolvashatja Baránszki Tibor életútját.
Erre azért is szükség van, hogy az iskolán kívül is értesüljenek az emberek a történelem legtragikusabb fejezeteiről, és ezzel megértsék, miért is kell harcolni az egyébként manapság New Yorkban is erősödő antiszemitizmussal szemben.
Az Infovilág 2019. január 24-én, Baránszki Tibor elhunyta alkalmából részletes írást jelentetett meg az egykori magyar papról dr. Szita Szabolcs történész professzor, a vészkorszak tudós kutatója, kiváló ismerője. Az «Ezrek életét mentette meg – Elhunyt Baránszki Tibor, A Világ Igaza» című tanulmány kattintás után olvasható.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott nyilatkozatban Gulyás Gergely ismételten visszautasította az Európai Bizottság bírálatát, ugyanakkor azt mondta, hogy a tavasszal már jöhet a támogatás, mert Magyarország március végére teljesíti az újjáépítési alap megnyitásához kapcsolt mind a 27 feltételt.
Mint mondta, éppen ezért volt magyar részről kedvező fogadtatása az Európai Tanács döntésének, noha az egyelőre ezermilliókat zárolt. Hiszen a kikötések java részének már eleget tettünk, így csupán néhány hónapról van szó. Viszont szóvá tette, hogy Brüsszel több kérdésben is olyasmibe igyekszik beleavatkozni, amihez pedig nincs köze. A integritás-hatóság (a politikai tisztesség felügyeletére létrehozott új, magyar testület) esetében pl. a folyamatot kell kialakítani, ami meg is történt, viszont nem lehetne vita tárgya, hogy ki legyen a három vezető közül az egyik.
A kormánynak ugyanis erre nincs befolyása. A továbbiakban az történik, amit az EU akar. Magyar részről várják a javaslatot, miként lehet az európai módon leváltani egy független hatóság alelnökét.
Arra a kérdésre, hogy a korrupció kapcsán nagyon is konkrét vádak vetődtek fel, lásd a Tiborcz-féle Elios-ügyet, a kancelláriaminiszter úgy válaszolt, hogy Orbán Viktor vejének históriája már sokéves és ha ez a legnagyobb baj, akkor az jó. Különösen, ha azt az EP mostani botrányával vetjük egybe. Egyébként pedig az integritás-hatóság kivizsgálhat bármit. Amúgy pedig az OLAF azt közölte, hogy a magyar illetékesek részéről megfelelő az együttműködési készség.
Arra a kérdésre, hogy Magyarország miért nem lép be az Európai Ügyészségbe, a kompakt felelet ezúttal is az volt: „itt a szuverenitásról van szó”. Ugyanakkor Gulyás az EPPO, az Európai Ügyészség vezetőjére hivatkozott, mármint hogy Magyarország több segítséget ad a munkájukhoz, mint egynémely tagállamok.
Gulyás a továbbiakban azt állította, hogy „a magyar vezetés jó anyagi helyzetben van” (ez biztos! – a szerk. megj.), ezért meg tud lenni a befagyasztott uniós források nélkül is. Egyáltalán nem igaz, hogy a világ legveszélyeztetettebb gazdaságai közé tartoznék. Nagyon is stabil, a gondok az energiaárakból erednek.
A növekedés az idén 5% körül alakul, a legjobbak közé tartozik a kontinensen. Vannak ugyanakkor nehézségek, mert az ország erősen rá van utalva a kivitelre, közben pedig a háború előttihez képest hétszeres áron kénytelen venni a gázt és az olajat. Az Oroszországgal szemben tanúsított hangvételt az indokolja, hogy továbbra is szeretnénk kapni energiahordozót. De az agresszió ügyében az Orbán-kabinet osztja az EU álláspontját.
Der Spiegel Az Európai Néppárt elnöke gyakorlatilag beállt a szintén konzervatív osztrák kancellár mögé, amikor azt mondta, hogy szükség esetén kerítéseket kell építeni az EU külső határain, és hogy ezt a munkát az Európai Bizottságnak finanszíroznia kell. Manfred Weber azzal indokolta véleményét, hogy határozottan szembe kell szállni az illegális migrációval, ám a tagállamok alvajáróként tántorognak egy újabb válság felé, ha nem cselekednek sürgősen.
Végre komolyan kell venni a veszélyt, ezért pl. délkeleten határzárat kell emelni a beözönlő tömegek alapos ellenőrzésére – hangsúlyozta. Emellett szorgalmazta, hogy erősítsék meg a szűrőrendszert a külső védvonalon, ideértve a Földközi-tengert is. Továbbá meg kell tenni az utolsó lépéseket, hogy végre működjék a szolidaritási mechanizmus a tagállamok között.
A Frontex november végéig 308 ezer illegális határátlépési kísérletet regisztrált, ami rekord a 2016 utáni időszakban. Azonkívül 68%-os emelkedés a múlt év hasonló időszakához képest.
Financial Times Európa biztonsága hosszú távon Ukrajna helyreállításától függ. Erre figyelmeztet Megan Greene, aki rendszeresen jelenteti meg elemzéseit a vezető európai lapban, fő állásban pedig New Yorkban, a Kroll vállalati tanácsadó fő közgazdásza. Azzal érvel, hogy hiába zajlanak még javában a harcok, a fő támogatóknak már most meg kell kezdeniük az tervezést, illetve az előkészítést, mert ha nem lépnek idejében, az hatalmas geopolitikai következményekkel jár.
A G7-ek vetették fel, hogy olyan kezdeményezésre van szükség, mint amilyen egykor a Marshall-segély volt. Csak ezúttal még összetettebb a teendő, mert egyetlen államot kell megsegíteniük kormányoknak, fejlesztési ügynökségnek, nemzetközi szervezeteknek, magánszemélyeknek, ideértve, hogy akár még az elkobzott orosz vagyonokat, illetve jóvátételt is be kell vetni a cél elérésére.
Már most meg kell teremteni az infrastruktúrát hozzá, hogy a munka azonnal megindulhasson, ahogy eldördült az utolsó lövés. A program összeállításában az EU-nak kell élen járnia, a pénzek összegyűjtését viszont át kell engednie másoknak. Látnivaló ugyanis, hogy Európában könnyebb támogatást szerezni annak, ha kölcsönt akarnak felvenni, habár a magyar vétófenyegetés tanúsítja, hogy az sem mindig egyszerű.
Viszont Ukrajnának javarészt az adósság átütemezésére és ingyen támogatásra van szüksége, mert a kölcsön növeli a hitelválság eshetőségét. Márpedig az EU idáig javarészt úgy adott pénzt Kijevnek, hogy visszakéri, ellenben az USA önzetlenül segít. És az sem lenne baj, ha Európa iparkodnék az előirányzott összegek átutalásával, mert mostanáig csak ígéretei 27%-át teljesítette.
Ha nem sikerül Ukrajnát gazdaságilag talpra állítani, az biztonsági szempontból a lidércnyomás kategóriájába tartoznék. Egy ország az oroszok tőszomszédságában, ahol kudarcot vall az állam. Menekültek milliói nem térnének haza. Egyben nőne a borúlátás a nyugati értékek és szándékok ügyében olyan államok részéről, amelyek nem foglaltak állást egyik oldal mellett sem a háborúban.
A The Guardiankommentárírója jó hírnek nevezi a világ autokratáinak szemszögéből az EP-nél kirobbant vesztegetési históriát, egyben úgy értékeli, hogy az hatalmas öngól a demokrácia számára. A Katargate rávilágít, hogy a korrupció, a befolyás kiárusítása, a pénz miként ássa alá a közbizalmat. Az biztos, hogy sokat árt az EU-nak, amely szeret kioktatást tartani a demokratikus értékek kapcsán.
És nem csupán az Európai Parlament szokott magas lóról beszélni. A Bizottság ugyanilyen szenteskedő. Csak meg kell kérdezni Magyar- meg Lengyelországot vagy a briteket. Viszont a görög alelnök asszony ügyére máris rávetették magukat az Európai Unió belső ellenségei, Le Pentől kezdve a lengyel PiS-ig.
A történtek már elértek Ursula von der Leyenhez, aki nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre, hogy mennyire keveredett bele a visszaélésbe alelnöke, a görög Margaritis Schinas.
Aligha Katar az egyetlen illiberális vagy tekintélyelvű ország, amelyik választott politikusoknál lobbizik. A botrány nyomán felvetődött Marokkó, Bahrein és Azerbajdzsán neve is. Ugyanakkor nem csupán az EU-ban és a briteknél próbálkoznak a demokrácia belső ellenségei. A török elnök javában igyekszik lehetetlenné tenni a demokratikus alternatívát a választás előtt. Izraelben szélsőjobbos fanatikusok és rasszisták is bejutottak a kormányba, ez pedig olyan, mintha az ország saját magát igyekeznék tönkretenni.
A világméretű küzdelemben a korrupt politikusok csupán piti összeesküvők a demokrácia elárulására.
Der Spiegel Európa eljátssza a jövőjét, az idén létveszélyekkel szembesült, ám az derült ki, hogy nem képes segíteni magát. Így látja a helyzetet Heinrich Müller, a Dortmundi Műszaki Egyetem gazdaságiújságíró-képzéssel foglalkozó tanszékének professzora, aki egyben rámutat, hogy a többszörös válság még rosszabbul is alakulhatott volna, bár éppen elég rossz volt így is.
A berlini agytröszt, a Stiftung Wissenschaft und Politik tudományos és politikai alapítvány úgy foglalta össze, hogy a földrész egyszerre küszködik a gyenge növekedéssel és a növekvő egyenlőtlenségekkel, a menekültáradattal, a brit kilépés következményeivel, az EU-ellenes populizmus megerősödésével, valamint azzal, hogy egyes tagországokban figyelmen kívül hagyják a jogállami normákat.
A jövő évi kilátások sem éppen derűsek, de az integráció mindig bebizonyította, hogy szükség esetén összekapja magát és így van ez most is. Legyen szó az oroszellenes szankciókról vagy az Ukrajnának nyújtandó 18 000 millió eurós kölcsönről. A szervezet önfeloszlatása nem opció még a nacionalista magyar és lengyel kormány számára sem, annyira szorosak a tagok közötti szálak és egyébként mit csinálnak egy maguk a világszínpadon.
Viszont a továbbiakban nem lesz elegendő a gittrágás. Radikálisan módosultak a geopolitikai viszonyok, megmutatkozott, mennyire sebezhető a földrész. Az USA segítsége nélkül az ukránok már rég elestek volna, alighanem orosz katonák lennének a Baltikumban, Finn-, talán még Lengyelországban is.
És mi lenne, ha nem Joe Biden, hanem még mindig Donald Trump volna az amerikai elnök. Európa mostanra már alighanem megszűnt volna létezni az eddigi keretek között. Ennélfogva nincs vesztegetni való idő. Szintet kell ugrani az integrációban, a szövetség felé kell haladni, közös költségvetéssel, adózással, hadsereggel és hadiiparral. Megvan rá az esély, hogy a kontinens egyenértékű tényező legyen Amerikával és Kínával. Csak éppen hiányzik hozzá az elhatározás.
Pedig a lakosság támogatná. Még a zajosan nacionalista Magyar- és Lengyelországban is az emberek háromnegyede érzelmileg magához közelállónak tartja az EU-t. Csak éppen a reformok évek óta kikerültek a közvitákból. Jelenleg az a meggyőződés uralkodik, hogy a nagy ugrásoknak semmi eshetőségük sincs.