Orbán valójában nem populista, hanem etnonacionalista

Heller Ágnes szerint Orbán Viktor valójában nem populista, mert a populisták demagógok ugyan, de a nép oldalán állnak – nyilatkozta a 171 éve alapított osztrák polgári-liberális Die Presse című napilapnak. A magyar miniszterelnök ezzel szemben etnonacionalista, aki a nép helyett a nemzetet részesíti előnyben. A rendszer pedig demokratúra, akár csak az oroszoknál, törököknél vagy az egyiptomiaknál.

Orbánra ezen felül még az is jellemző, hogy létrehozta az „új gazdagok” oligarchiáját. A filozófusnő mindezt a Goethe Intézet egy éven át tartott on-line vitájában fejtette ki, amelynek témája a populizmus emberképe volt, és amelyben felkért, nemzetközileg ismert személyiségek mondják el  véleményüket.

A véleménycsere egyik osztrák vitavezetője úgy látja, hogy a populistákat tekintélyelvű emberkép jellemzi: haszonelvű gondolkodás és az, hogy az embereket szükségszerűen erős vezetőnek kell irányítania. Azt viszont egyelőre még ő sem tudja, miért ragaszkodnak a hívek a populistákhoz még a rengeteg botrány után is. Illetve azt gondolja, hogy a titok nyitja az erős meggyőződés.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung összefoglalója brutálisnak nevezi, hogy a francia elnök és a spanyol miniszterelnök egyszerűen átgázol az Európai Parlamenten, aminek azután a csúcsjelöltek isszák meg a levét. Amiről szó van, az az, hogy a két politikus ösztönzésére a szocialisták és a liberálisok frakcióvezetője a héten közölte a konzervatív Weberrel: nem támogatják, hogy ő legyen a Bizottság következő elnöke.

A bajor politikusnak egyebek közt a szemére hányják, hogy éveken át védte Orbán Viktort, és nem vált javára az a cirkusz sem, amit párttársa, Seehofer tavaly nyáron rendezett a migráció ügyében. Ugyanakkor az ellentábor hírek szerint nem ellenzi, hogy a Néppárt valaki mást jelöljön, de az EPP frakcióvezetőjéről hallani sem akar a középbal. Pár napja éppen Macron dobta be Barnier, illetve Merkel nevét.

Vagyis csütörtökön úgy kezdődött a csúcsértekezlet, hogy Weber semmiképpen sem tudott koalíciót összehozni a közös célok, illetve saját támogatására. A Tanácsban 11 állam- és kormányfő volt ellene, köztük Orbán Viktor. Merkel úgy reagált, hogy akkor viszont Timmermans és Vestager is búcsút inthet a terveinek. Macronnak ez azonban jól jön, mert ő ellene van az egész csúcsjelölti rendszernek. A Néppártban most düh és dac tapasztalható, mondván, nem engedik, hogy a francia elnök szétverje az európai pártrendszert. Weber abban bízik, hogy a vasárnapi újabb csúcsig gyengül az ellenállás személyével szemben, mert azon már a Tanács szembesül a Parlamenttel. Mindenesetre több más név is forgalomban van, így Merkelé is.

Július 2-án az EP megválasztja új elnökét, és jó lenne, ha olyasvalaki kapná meg a tisztséget, aki túl tud lépni a pártpolitikai megfontolásokon és erős Európát akar. Ez növeli Verhofstadt esélyeit. A kereszténydemokraták is mögé állhatnak, cserében pedig kérhetik, hogy Weber legyen Juncker utódja. Vezető konzervatívok azonban tudják, hogy erre nem sok reményük van.

A készülőben lévő varsói gettómúzeumnak ugyanaz a baja, mint a Sorsok Házának: az, hogy csupán a holokauszt bizonyos, kiválasztott aspektusára összpontosít, másokat viszont elhanyagol, mert azok kényelmetlenek a jelenlegi kormány számára. Így foglalta össze véleményét az új lengyel kiállításról a brit The Guardianben a Tel-avivi Egyetem egyik történészprofesszora, aki évekig dolgozott a Jad Vasem Intézetnek. A tudósítás megjegyzi, hogy a varsói központot még évekig nem nyitják meg, de máris hatalmas viták középpontjában áll, miután a PiS ellen az a vád, hogy Orbán Viktorhoz hasonlóan újra akarja írni a történelmet.

A lengyeleknél a helyzetet bonyolítja, hogy a múzeum fő szakértője egy izraeli szakember, aki azt állítja, hogy nem lesz semmi gond a tárlat hitelességével, és senki sem akarta semmire sem rávenni a hatalom részéről. A másik oldal ezzel szemben úgy véli, hogy itt a múlt szándékos eltorzítását lehet tetten érni, ám a történelem nem svédasztal, amelyről mindenki a kedve szerint válogathat.

A kiállítás helyszíne egy volt gyerekkórház lesz, ahol a gettó idején rengeteg fiatalt kezeltek. A megnyitást 2023-ra, tehát az egykori lázadás 80. évfordulójára tervezik. Az alapgondolat az, hogy a lengyelek és zsidók ugyanannak a zsarnokságnak az áldozatai voltak, bár nem ugyanabban a mértékben. A már idézett tel-avivi professzor viszont visszautasította a közreműködést, mert úgy ítéli meg, hogy lengyel részről csupán az izraeli jóváhagyást igyekeztek megszerezni a történelem manipulálásához.

Az európai zsidók ellenállnak az egyre erősödő antiszemita hullámmal szemben, bár mint egy EU-felmérés tanúsítja: immár nem érzik magukat biztonságban – írja a Time. A jelenség táptalaja egyrészt a szélsőjobbos fehér felsőbbrendűség, illetve Izrael ostorozása a szélsőbalon. Azonkívül rengeteg migráns érkezik, jórészük muzulmán, aki ellenséges a zsidó állammal, sőt, időnként még a zsidókkal szemben is. Ezt csak tetézi, hogy a közösségi hálón nincs akadálya a gyűlölet és az összeesküvés-elméletek terjesztésének. Mindennek ellenére van remény, mert a közvélemény, valamint a politika is felveszi a kesztyűt. Számtalan társadalmi felvilágosító kampány kezdődött, az eredmény persze csak évek múlva várható.

A legkeményebb antiszemiták a szélsőjobbon vannak, és lassan beszivárognak a politika fő áramlatába. Magyarországon a szélsőséges Orbán kampánya Soros ellen alig leplezett antiszemitizmust takar. Európa legliberálisabb államában, Svédországban pedig már-már politikai legitimitást kapott egy szélsőjobbos csoport, amely meg akarja szabadítani a nemzetet a zsidóktól. De lehetett zsidóellenes jelszavakat hallani a francia sárgamellényesek tüntetésein is. Sok zsidó azt mondja, igazából a kisebb incidensek jelzik, mennyire elterjedt a probléma. Az antiszemitizmus már behatolt a mindennapokba. Kevesen gondolják, hogy közel volna a megoldás.

A leggyalázatosabb hatás azonban nem látható: sok zsidó inkább eltitkolja a vallását. Az EU illetékes megbízottja arra figyelmeztet, hogy a zsidóellenesség mindig előre jelezte a nagyobb erőszakot a földrészen.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.