Nyilván sokan hallottak arról a tegnapi hírről, hogy a Méditanács ismét elővette a 92,9-es megahertzes frekvencia pályázatának az ügyét, miután állítólag visszalépett a Klubrádió második versenytársa is. A külföldi hírportálokon nem találtam nyomát ezzel kapcsolatos friss értesüléseknek, és a témához kapcsolódó kommentárok minden jel szerint még ennek a feltételezett fejleménynek az ismerete nélkül íródtak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügy remélt továbbgördülése levonna bármit is az általánosabb jellegű kommentárok érvényéből.
Nézzük például Lendvai Pál véleménycikkét a bécsi Der Standardban. A médiaszabadság felszámolói című írásában a szerző megállapítja: Magyarországon már nincsenek nagy példányszámú szabad újságok, és az RTL kivételével nincs valóban független tévé-, illetve rádióállomás. Pedig – emlékeztet Lendvai – már Thomas Jefferson is úgy vélekedett 1787-ben, hogy a sajtó a társadalom vészharangja, és ha vannak újságok, de nincs kormány, az még mindig jobb helyzet, mint az, ha van kormány, de nincsenek újságok.
A Der Standard kolumnistája szóvá teszi: a múlt pénteken, amikor Orbán Viktor miniszterelnök az úgynevezett interjújában önmaga és kormánya járványügyi eredményeivel és azzal kérkedett, hogy a magyar virológusok vannak olyan jók, sőt jobbak, mint az EU szakértői, az újságírónőnek öltözött alákérdező nem tette fel a világszerte tárgyalt kérdést, hogy miért kell elhallgatnia az éterben a Klubrádiónak.
Orbán fütyül a Brüsszelből 2011 óta érkező figyelmeztetésekre, és Jarosław Kaczyński lengyel, valamint Janez Janša szlovén jobboldali populista kormányzata iránymutatóként és csodálattal övezett szimbólumként tekint rá, miközben maga is igyekszik megszabadulni a független médiától, különadók, illetve költségvetési megszorítások révén – írja Lendvai Pál.
A magyar kormány médiapolitikájának szlovéniai másolási kísérletéről, az ottani közmédia forrásmegvonások révén történő megzabolázásáról a Politicóban megjelent cikket tegnap reggel ismertettem. A Lendvai által utalásszerűen említett másik példakövető állam Lengyelország, ahol viszont időközben új fejlemények vannak.
Mint a Reuters hírügynökség írja, Varsóban tegnap a kormányszóvivő bejelentette: átírják azt a törvényjavaslatot, amely különadóval sújtaná a média hirdetési bevételeit. Az eddigi tervezet ellen nem csupán a független médiavállalkozások sora és az ellenzék, hanem a Jog és Igazságosság nevű párt kicsiny koalíciós partnere, a centrista irányzatú, Egyetértés elnevezésű politikai szervezet is tiltakozott. A különadót hivatalosan azzal indokolták, hogy pótlólagos forrásokra van szükség az egészségügyben és a kultúra területén. A bírálók szerint azonban – olvasható a Reuters tudósításában – Lengyelország valójában a magyar példát próbálja követni, és meg akarja erősíteni az eddig független média fölötti ellenőrzést, hiszen azt az előfizetések mellett a hirdetési bevételekből finanszírozzák.
Az eredeti tervezet értelmében 2–15 százalék közötti különadóval sújtanák a hirdetési bevételeket, de a kormányzó párt a jelek szerint most hajlandó alkudozni a médiacégekkel.
Térjünk vissza a magyar közegbe! Az utóbbi napokban beszédesen hallgatott a tekintélyes konzervatív német sajtó jórésze a Klubrádióval kapcsolatban. Hiányérzetemet most némiképp enyhítette a Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely Stephan Löwestein kommentárját közli. A szerző megállapítja: Magyarországon felforgatják a médiakörnyezetet, sok szerkesztőséget helyeznek nyomás alá. Orbán csaknem mindent átalakított, és a saját embereivel szállt meg. A választási győzelem azonban – figyelmeztet a Frankfurter Allgemeine kommentátora – még nem teszi a politikus tulajdonává az országot. Löwenstein egyelőre bizonytalan abban, hogy a Klubrádió hallgatóinak százezrei kitartanak-e az interneten. A frekvencia elvétele mindenképpen súlyos csapás, mert amióta Orbán kormányoz, a hirdetési bevételek elestek, és a rádió a hallgatók adományaiból él.
És végül néhány mondat az Európai Unió szerepéről. A médiaszabadság elleni támadás az EU eltökéltségének újabb tesztje – állapítja meg cikkében Ben Hall, a londoni Financial Times Európa-politikai ügyekkel foglalkozó szerkesztője, aki szerint Brüsszelt cselekvésre sarkallja az a tény, hogy Lengyel- és Magyarország szorosabbra húzza a gyeplőt a független újságíráson.
A szerző a lengyel szálat kibontva felhívja a figyelmet arra: nem csupán a hirdetési bevételek megadóztatása fenyegetés a függetlenségre, hanem az is, hogy a PKN Orlen, az állami olajfinomító óriásvállalat még decemberben bejelentette: megvásárolja az egyik német médiacsoporttól a Polska Press kiadót, amely Lengyelország 24 regionális lapja közül 20-at jelentet meg, valamint 120 heti kiadványa is van. Magdalena Adamowicz ellenzéki lengyel európai parlamenti képviselőnő megfogalmazása szerint lényegében a média államosításáról van szó.
A Financial Times írása megszólaltatja Laurens Huetinget, az Európai Sajtó- és Médiaszabadság Központja elnevezésű nem kormányzati szervezet képviselőjét, aki szerint a lengyel törvénytervezet kilátásba helyezett módosítása a tiltakozásoknak köszönhető, és most az Európai Bizottság is jobban odafigyel a médiaszabadság elleni támadásokra, mint korábban.
Ennél azonban – teszi hozzá – szisztematikusabb megközelítésre lenne szükség: arra kellene használni az uniós belső piaci és versenyszabályokat, hogy az illiberális kormányok ne tudjanak diszkriminálni egyes médiavállalkozásokat állami hirdetésekkel, illetve szabályozással.