(Szerző: Dunai Péter) Vajon mennyire fogékony a magyar társadalom az összeesküvés-elméletekre? Elméletileg ez volt a témája a november 3-án a Political Capital (PC) hazai think tank (gondolatgyár) online-konferenciájának, amely több mint egy óra hosszat tartott.
Két, egymástól jól elváló részre tagolódott, amelyből számomra exaktsága, kivételessége miatt az első rész, a Szicherle Patrik, az intézmény munkatársa által tartott bevezető volt a meghatározó jelentőségű. A második rész döntő mértékben a magyarokat érő orosz manipulációk taglalásával, értékelésével foglalkozott.
Szicherle dolgozata, amely közvélemény-kutatáson alapult, elég pontos képet vázolt fel arról, hogy a mai magyar társadalom miként vélekedik a rendszerről, a kormányról, a hatalmi szervezetekről, a médiára gyakorolt külső befolyásról. Nem kevésbé érdekes volt számomra a megkérdezettek azon kérdésre adott válaszainak feldolgozása, amelyek az egyén identitására, értékeire nézve fenyegetést jelenthető tényezőkre vonatkoztak.
Elöljáróban a Szicherle-tanulmány néhány alapvetése:
A magyarok 81 százaléka a liberális demokráciát választja, ám egyharmaduk bizonyos előnyökért (például anyagiakért) hajlandó lenne ezt feladni.
Hasonlóképpen sokat elmond a mai közvélekedésről, hogy a megkérdezettek több mint a fele (55%) úgy véli, bárki is van hatalmon, nem változik semmi.
A válaszadók csupán 45%-a elégedett a jelenlegi helyzettel.
A pontosság és a könnyebb áttekintés okán táblázatokba foglaltam a Szicherle Patrik által ismertetetteket.
A megkérdezettek intézmények iránti bizalma százalékban | igen | nem |
kormány | 48% (Fidesz 94%) | 51% |
köztársasági elnök | 64% | 34 |
bíróságok | 66% | 34 |
fősodor média | 44% (Fidesz 75%) | 56 |
politikai pártok | 25% (Fidesz 38%) | 74 |
rendőrség | 65% | 35 |
fegyveres erők | 75% (Fidesz 92%) | 24 |
Azaz a megkérdezettek többsége nem bízik a kormányban, de a kormánypárti tagok elsöprő többsége igen. A felsorolt választási lehetőségek közül a fegyveres erők (75%!), a bíróságok, a rendőrség és a köztársasági elnök iránti bizalom haladja meg a hatvan százalékot. Feltűnően alacsony a politikai pártok iránti bizalom.
Kik, milyen erők befolyásolják a médiát?
kormány | 64% |
oligarchák | 32% |
befolyásos külföldiek | 12% |
Oroszország (Oroszországi Föderáció) | 9% |
nem kormányszervezetek (NGO-k) | 9% |
egyházak | 8% |
az Egyesült Államok | 5% |
A meghatározó befolyásoló tényező eszerint a kormány, kisebb mértékben az oligarchák. Az orosz befolyás ugyanakkora a megkérdezettek szerint, mint az NGO-ké. Az Egyesült Államok befolyása valamivel több, mint az oroszénak a fele. Ami azért elgondolkodtató, mert az USA, jelenlegi vezetésének ellentmondásaival együtt Magyarország meghatározó politikai és katonai szövetségese.
Ki fenyegeti az Ön identitását, értékeit?
migránsok | 52% |
LGBT (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transz-szexuálisok) | 30% |
nyugati társadalom, életmód | 23% |
Európai Unió | 22% |
Egyesült Államok | 21% |
Némiképpen meglepő, hogy a megkérdezettek több, mint a fele a migránsokban látja értékrendje, identitása legfőbb veszélyeztetőit. (Noha még nem tudjuk, milyen mértékben hathatott a migránsbefolyás a november 2-i bécsi terrortámadások elkövetőire, a közvélemény – mint a témában megjelent kommentek tekintélyes része tükrözi – a tragikus eseményt egyértelműen a bevándorlók bizonyos etnikai-vallási csoportja nyakába varrja). A felmérés, közvélemény-kutatás jóval november 2-a előtt készült.
A Political Capital november 3-i online konferenciájának második részében az intézményt vezető Krekó Péter moderálásával Rácz András tekintélyes külpolitikai, biztonságpolitikai elemző, az orosz médiabefolyásolás szakértője és Urbán Ágnes médiakutató beszélgetett. A meghatározó témát az orosz irányból jövő médiabefolyásolás mértéke, kivédésének eshetősége, módjai alkották – noha az Oroszországi Föderáció csak a negyedik helyen szerepelt a meghatározó kormánybefolyásolás, az oligarchák és a befolyásos külföldiek mögött, és körülbelül olyan mértékű a magyar médiára való ráhatása, mint az NGO-ké. Mindenesetre külországként az OF gyakorolja a legnagyobb hatást a honi médiára – és ezt a beszélgetés részvevői szerfelett nyugtalanítónak tartják.
Rácz András úgy véli, hogy a magyar külpolitikai-biztonságpolitikai elemzőgárda kvalitásaihoz nem fér kétség, azonban megállapításaik, üzeneteik nem jönnek át a médiába a kívánt mértékben. A fake news, a dezinformációs kampányok kiváltképpen 2014–15, a kelet-ukrajnai események után erősödtek fel. Az álhírterjesztők számára gyakorlatilag alig van kockázat, nem csukják le őket, sőt pénzbüntetést sem kapnak – utal Rácz az egyik lehetséges okra.
Urbán Ágnes tanácstalan. Nem látja annak a módját, hogyan lehetne erősíteni a független médiát. Úgy gondolja, EU-s alapokat lehetne átcsoportosítani a minőségi újságírás támogatására. Mindenki nagyon figyeljen, milyen oldalt nyit meg az interneten, hova posztol – figyelmeztetett.
Krekó Péter igen rutinosan és a beszélgetést középen tartva vezette az eszmecserét. Rámutatott, hogy mind a kormányoldal, mind az ellenzék polarizálódik. Utalt rá, hogy felbukkannak az oppozíció soraiban is az összeesküvés-elméletek, például egyes kormánytagok ausztriai pszichiátriai kezeléséről szóló történetek is.