Egy könyv a Köztársaságtól Orbánisztánig Marabu rajzaival, Tóta W. Árpád bevezetőjével. Muszáj életrajzi elemekkel kezdeni. Máskülönben nem érthető, hogy hazánk vezető karikaturistája miért költ 1200 forintot arra, hogy elküldje nekünk postán az egyébként 4200 forintba kerülő új könyvét. És így aztán mi vagyunk az első, büszke birtokosai ennek a fantasztikus kordokumentumnak és csodás karikatúra-gyűjteménynek. A „mi” szó is értelmezést kíván. A címzett ugyanis még (inkább) a feleségem, Rehák Aranka, aki annak idején hozzásegített ahhoz, hogy Robi része lett az életünknek.
1994-től mi csináltuk a Népszavát. (A Fenyő-gyilkosság kapcsán ezt most emlegetik). Ari volt a publicisztikai rovatvezető (Op-Ed page az angol műveltségűeknek), én a főszerkesztő. Ez a publicisztikai rovat amerikai import volt. Egy komoly lap kötelező része: itt ütköznek a vélemények és itt jelenik meg minden nap a lap rajzolóinak véleménye is, karikatúra formájában. A mi rovetvezetőnk csodálatos gárdát hozott össze: Békési Joet a portré-rajzaival, CZKI-t, vagyis Lehoczki Karcsit és Marabut (eredeti nevén Szabó László Róbert, *1962 – a szerk megj.) napi rajzaikkal.
Szóval ennek majdnem 30 éve. S ez némi elfogultságot feltételez.De most nem a múltról van szó, hanem Maraburól. Az a Népszava megszűnt. Mondjuk így, lelőtték. De Robi otthont talált a sajtó más kiadványaiban. Miként a könyv kolofonjában olvasható, a következő lapokban jelentek meg rajzai: Hócipő, HVG, Magyar Hang, Népszabadság, Magyar Nemzet. Az ajánlás pedig: 444 rajz arról, ami csöppet sem vicces.
Pontosítsunk, a rajzok viccesek, az nem vicces, amiről szólnak. Hogy is írja Robi a könyv bevezetőjében?
„Minden adott volt, hogy sikerüljön: volt kormányzati erő, válság utáni újjászülető lendület, a társadalomban megújulási vágy, uniós pénzügyi támogatás, a német tőke és politika finnyáskodás nélküli tolóereje. Lehetett volna ebből nagy történelmi korszak is.
És az lett, ami. Ez viszont a karikatúrának kedvezett. Igaz, csak a sajtó egy kis szeletén volt kereslet a mester rajzaira. Ott viszont – miként ez a 444-rajz bizonyítja – egy életmű született.
Marabu nem durva. Nem sérteget. Szemlélődő típus. Elcsodálkozik a dolgokon. Nagyon jól rajzol. De szövegei szinte rajz nélkül is megélnek. „Vegye tudomásul, a megvesztegetés és a korrupció korszaka véget ért. Ez az összeg nekünk már hivatalosan jár!”
Vagy más: „Bővült a feladatkör emberek! Mostantól nemcsak az elnök úr testi épségét kell megvédeniük, hanem a doktoriját is!’ És még: „ A múlt héten semmit sem loptunk. Javult valamit a népszerűségi listánk, vagy felesleges volt az erőfeszítés?”
A könyv fejezetei: Zsebre tett állam, Zsebre tett ország, Zsebre tett társadalom, Lyukas zseb. Tóta W. Árpád minden fejezet elején megszólal. Ő nem ironizál, mégis ugyanarról beszélnek. Egy mondatot érdemes Tótától idézni, ami jellemzi a könyv karakterét: „…Horthy óta nem láttunk olyat, hogy az ország első embere nyíltan, minden szégyen nélkül a maga zsebét tömje, de olyan mohón, hogy ki kell vezényelnie az egész házanépét, mert egyedül nem győzi.”
A könyvet a hvg 360 és a HVG adta ki. Nem olcsó, de: aki megveszi, az unokáinak, dédunokáinak is meg tud őrizni egy nagyszerű, okos, zseniális kordokumentumot arról, hogyan éltünk is OV uralma alatt.