Futballbolond vagyok, ám ez a jegyzet mégsem a labdarúgásról szól. Egy remek emberről, aki focistaként tette jobbá a világot. (Pelé és Puskás; a kép forrása: www.puskas.com)
A film elején járókerettel bejön Pelé, leül és egyszerű szavakkal mesélni kezd. Így! Gyermekkorában azt sem tudta, hogy léteznek más országok is, mint Brazília. (1958-ig ki sem lépett brazil földről.) Kissrác korában a család költségvetéséhez cipőpucolóként járult hozzá. Aztán már tizenhat évesen a Santos profi futballistája lett.
Alázat, egyszerűség és tisztesség szól belőle immár 80 évesen is a sors(á)ról: a tehetségről, a hozzáállásáról, a futballról és hazájáról: Brazíliáról.
Önmagáról: „A neveltetésemnél fogva két lábbal álltam a földön, és ez most is így van.”
Felidézte a szintén futballista apjának a biztatását, mely a svédországi vébé előtt önbizalmat csepegtetett a 17 éves fiába. A bátorítás 1958-tól látnoki erővel bír(t): „A pályán mind egyenlőek vagytok.” Hatvan évvel később már ez a nemzetközi labdarúgó szövetségek kulcsmondata és reklámüzenete, ami olvasható a jobb stadionokban.
Itt most érdemes megállni. Február 24-én itthon a televízióban élőben három focimeccset lehetett látni. Koraeste a Groupama Arénából a Fradi–Vidi kupameccset; majd este két Bajnokok Ligája (BL) -mérkőzést: részben Budapestről, részben az olaszországi Bergamóból. A Fradi-pályán nem látszott a játékosok egyenlőségét, a fekete életek fontosságát hirdető morális kiállás, etikai parancs.
A másik két BL-helyszínen, Bregamóban és Budapesten azonban igen. Sőt, itthon, a Puskás Arénában a pályaválasztó német csapat angol klub elleni meccsén féltérdre ereszkedő tiszteletadás is jelezte az ember(i)ség axiómáját. „Respect, Equal Game” is volt látható. A mérkőzés ebben a szellemben zajlott le. A ferencvárosi zöldek meccséről – ez okból vagy más miatt – nem érdemes szólni.
Pelé 1958-ra visszatekintve nevetve említ egy fura epizódot: „Néhány svéd gyermek az arcomat tapogatta. Én nem értettem: miért. Nézegették a kezüket; biztos, hogy lejött a festék? Még soha nem láttak fekete embert.”
Értelmezés: hátha letörölhető a sötét szín?! Hát: nem! Jó lenne tudni, mennyit ment előre azóta a művelt világ. Mi lett abból, hogy kicsik és nagyok egykor természetes kíváncsisággal és pozitív szándékkal tettek bizarr, de ma már sértőnek tetsző gesztust. Érti, érzi-e ezt a mai publikum? Kik, hol állnak az emberi méltóság feltétel tisztelete területén?
Aztán a vébé megnyerésével az ismeretlen Brazília, s a brazil fenomén bizonyította kivételes játékbeli és emberi kvalitását.
A dokumentumfilmben Zagallo felidézi Pelé karakterét. Nem a rúgótechnikáját méltatja. A hozzáállásáról beszél:
„Egy cingár kölyköt láttam, akinek éreznie kellett volna a világbajnokságra szóló meghívás miatt rá nehezedő nyomást. De nem érezte. Nagyon is magabiztos volt.”
Megjegyzés: aki valaha versenyszerűen sportolt, örökre megtanulta a befektetett munka miatti jogos önbizalom, illetőleg az elsumákolt lehetőségek miatti szorongás különbségét. Ennek függvényében jön az, hogy ki mit produkál a pályán?!
Megszámlálhatatlan további szakelemzés próbálta megfejteni Pelé rendkívüli focikultúráját, eredményességének okát, mértékét és módját. Erről a film is bőségesen ad képeket, értékelést. Inkább általánosabb, és a kifejezetten emberi összefüggésékre, egybevetésekre térek még ki.
Roberto Muylaert (újság)író gondolatai adnak megvilágítást. 1950-ben Brazília rendezett futball-vébét, de a döntőben veszített. Nem csupán egy meccset vesztett el, hanem „..azt az esélyt, hogy történelmet írjon. Maga mögött hagyja kedvezőtlen múltját.”.
A Maracana Stadionban 200 ezer szurkoló gyűlt össze. Brazília eltökélte, minden tőle telhetőt megtesz, hogy világhírnévre tegyen szert a labdarúgás révén. Az elnök így tüzelte fel az alattvalóit. „Brazil honfitársaim, már csak percek kérdése, és világbajnokká váltok! Mi megtartottuk a szavunkat, felépítettük ezt a stadiont. Most rajtatok a sor, nyerjétek meg nekünk a világbajnokságot!” (Tudvalévő: a döntőben Brazília kikapott, valóságos nemzeti gyász uralta el az országot.)
Megjegyzés: lám, a góré stadionról, elvárásairól, vébéről, álmokról, nyerésről beszél, ezt a nyelvet ismeri és érti?!
Rendkívül érdekes, amit a brazil háttérről Juca Kfouri újságíró, Pelé barátja mond! „Számunkra 1950 a nagy nemzeti kudarc éve volt” (nota bene: nekünk, magyaroknak 1954!). Így folytatja: „A brazil drámaíró, Nelson Rodrigues sajátos kifejezéssel illette a verséget. A korcskomplexus megtestesülésének nevezte. Eszerint Brazília magába roskadt, kishitűvé vált.”
Egy másik újságíró, José Trajano szerint: „Mások nagyszerűek, mi hitványak vagyunk. A korcs a keverék kóbor kutya.” Pelét is megérintette a vereség. Mégis, a saját síró apjának megígérte: „Megnyerem neked a világbajnokságot.”
És a svédek elleni, 1958-i vébé-döntőben ez megtörtént. Bár, kezdetben Zagallo ismét tragédiától tartott. Aztán Pelé örök-idejű átemelős csele és lövése elindította, majd meghozta a győzelmet. Már akkor felsejlett, hogy Pelé minden idők legjobb játékosa lesz. Lett!
Slussz, hozzáadott érték?! „Bebizonyosodott, hogy Pelé az, aki végre feloldja az úgynevezett korcskompexust. Elérte, hogy a brazilok újra szeressék magukat”.
Ezt erősíti meg a már jelzett újságíró, Juca Kfouri. Később mások Pelé természetes karizmájáról beszélnek, mint a felfoghatatlan mértékű népszerűségének forrásáról. Ő lett etalonként az örökös tízes! Azóta, ha valaki erős összehasonlítást akar, Mozartot vagy Pelét veszi alapul. Három megjegyzés:
- Az emberi minőséget tekintve nagy hasonlóság volt Pelé és Puskás között. Nem mondanám el ugyanezt például Maradonával, vagy Messivel való egybevetésben. Gyökereik bizonyos azonossága révén kiállja a próbát Christiano Ronaldo is.
- Sokszor a népszerűség – korrekt teljesítmény és jellemerő híján is – elég a politikai pályához. Pelé sose vált Bolsonaro-vá, az egyéniségek – ide véve más „csúcsfejekét” is – összehasonlíthatatlanok. Brazília ma nem idézi Pelé ethoszát s aranykorát.
- A kiváló és ösztönző hatású dokumentumfilm végén Pelé az 1970. évi újabb vébé-győzelemről beszél. „Szerintem egy diadal legnagyobb hozadéka nem a győzelmi kupa, hanem a megkönnyebbülés.”
Mások folytatják: „A győzelmet akarta örökségül hátra hagyni. Pelének sikerült egybeforrasztani a sikerét Brazília sikerével. Az ő legendája a mi legendánk.”
Pelé zárszava: 1970 többet jelentett Brazíliának, mint a futballnak. Ez lehet a kulcs: ki van kiért, és kié a siker. Bonmot: a győzelemnek sok szülője van, csak a vereség árva. Ország-világ töprenghetne most el azon, hogy Futbóliában mi és miért van másként?!
Az életrajz a Netflixen ez év február 23. óta látható. Az IMDb-én pillanatnyilag 7,2 ponttal szerepel; lesz talán még jobb, elismertebb is. – Pelé, készült 2021-ben; 109 perces, portugál és angol nyelvű, magyar felirattal ellátott életrajzi mű. Műfaja: sport dokumentum-dráma. Alkotói: Ben Nicholas és David Tryhorn. Rokonszenves sztár: Pelé. (A képek a film nyilvános megjelenítésekről valók, köszönet értük.)