Öngyilkosság, gyilkosság vagy véletlen baleset volt-e? Máig találgatja a világsajtó és persze a svéd közvélemény Carl-Fredrik Algernon szolgá­laton kívüli ellentengernagy ti­tokzatos halálának körülmé­nyeit. (A képen: Bofors RBS–70 típusú föld–levegő rakéta / a gyártó felvétele) 

(Alább a folytatás, amely első alkalommal az „igazi” Magyar Hírlap 1987. május 23-i számában jelent meg. Kérem, olvassák figyelemmel, sajnos, egy sor máig ható és érvényes megállapítást tartalmaz. – A szerző)

Az egészséges, mindvé­gig aktív, 61 esztendős svéd ka­tonai vezető ugyanis január kö­zepén a stockholmi metró egyik robogó szerelvénye elé esett. Némelyek szerint a vonat elé ugrott, mások azt állítják, hogy ismeretlen gyilkosa lelökte a peronról.

Akárhogyan történt is az eset, igen fontos személyiség lelte halálát január 15-én a metró­alagútban. Algernon ellenten­gernagy ugyanis hosszú éve­kig a katonai hírszerzés egyik vezetője volt, és a hadsereg hadfelszerelési felügyelőjeként vonult nyugállományba. Fele­lős volt a többi között a svéd hadiipari exportszállítmányok engedélyezéséért. A múlt tíz esztendőben, de különösen a tavaly február 28-án (minded­dig) ismeretlen tettes által meg­gyilkolt Olof Palme hivatali ideje alatt, felére csökkent az évszázadok óta semleges skan­dináv ország hadicikk-kivitele.

Palme után január közepén egy másik olyan személyiség lelte korai halálát, aki a nem­zetközi tiszteletnek is örvendő szociáldemokrata politikussal együtt (katona létére!) igyeke­zett féken tartani a mind mo­hóbb svéd hadiipar exportját. (Tavaly ez az összeg mintegy 2,2 milliárd svéd koronát tett ki!) Algernon ellentengernagy haláláig kulcsfigura volt ab­ban a széles körű és titkos vizs­gálatban, amely a legnagyobb svéd fegyvergyár, a Bofors AB közel-keleti szállításait igyeke­zett földeríteni.

Van-e összefüggés Algernon és Palme halála között? Igen nagy valószínűséggel állítható, hogy van! A szálak, igaz, idő­ben és térben is messzire ve­zetnek, de mindenképpen bizo­nyítható közöttük a logikai összefüggés. Leszámítva a szenzációhajhász sajtóértesüléseket, a híreiket többszörösen is ellen­őrző orgánumok (így például a New York Times) nemrég nagy figyelmet keltett tudósítást kö­zöltek. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Olof Palme erőszakos halálában közrejátszott a Szocialista Internacionálé ve­zető személyiségének öböl-beli ENSZ-missziója, valamint az illegális svéd fegyverszállítás Iránnak.

A hivatalos Stockholm azon­nal visszautasította a New York-i újság közleményét. Tet­te ezt annak ellenére, hogy az amerikai lap fegyvercsempész-­ügyek sorát fedte föl. Egészen a hetvenes évekig ment vissza, miközben fölsorolta, hányszor és milyen svéd harci eszközöket juttattak el Iránba. Az, hogy valami bűzlik a Bofors kon­szern háza táján, már 1985-ben is sejthető volt. Azon a nyá­ron egyik napról a másikra le­mondott a karlskogai fegyver­gyár mindenható vezérigazga­tója, egyúttal a Svéd Munkál­tatók Szövetségének elnöke, Klaes-Ulrik Winberg. A fran­cia L’Express című hptilap ugyanis szellőztetni kezdte a Bofors egyik különleges ügy­letét. A párizsi magazin kiszi­matolta, hogy a Bofors titkos megállapodást kötött Teherán­nal 400 darab RBS–70 típusú föld–levegő rakéta szállításá­ról – egy kölcsönösen baráti ország közreműködésével. (Carl-Fredik Algernon ellentengernagy / bal oldali kép) 

Szingapúr, ez a távol-keleti városállam – a kölcsönösen baráti ország szerepében – fegyver-átrakóhellyé vált. A ha­tóságok megtévesztésével Svéd­országból kihajózott fegyver­szállítmányok végül (ha kerü­lővel is) az évtizede tűzfészek Öböl-térségben értek célba. Mindezt Henrik Westander, az immár 104. esztendeje műkö­dő Svéd Béke- és Közvetítő Bi­zottság egyik vezető tisztségviselője és más háborúellenes szervezetek is állítják. Westanderék körültekintő vizsgálódás után jelentették ki: értesülé­seik abszolút hitelt érdemlőek, ezért minden tényt és adatot a rendőrség tudomására hoz­nak.

Csak olaj volt a tűzre, ami­kor a Dán Tengerészek Szak- szervezetének alelnöke, Preben Möller Hansen március 9-én bejelentette: dán hajók az ira­ki ira­ki–iráni háború kezdete óta 60–70 alkalommal szállítottak svéd fegyvereket és lőszert a közel- és közép-keleti országokba, köztük Iránba. A Bo­fors igazgatója (valószínűleg e dán közlés hatására) lemon­dott; a svéd vámhatóság azzal vádolta a Bofors céget, hogy 400 tonna robbanóanyagot csempészett Iránba.

Kezdettől fogva meglehető­sen bonyolultnak látszik a csak dagadó fegyverszállítási botrány A Neue Zürcher Zeitung skandináviai tudósítója ezt a krónikát állította össze:

1978 vége: bár az akkori pol­gári kormány megtiltotta az iráni fegyverexportot, Szinga­púron át továbbra is áramlot­tak a svéd fegyverek a háborús térségbe;

1980. november: Palme bé­kéltető missziója az Öböl-tér­ségben;

1981–83: Irán sürgeti a sah által megrendelt fegyverszál­lítmányokat Svédországtól;

1983–85: svéd robbanóanya­gokat csempésznek Iránba és a Közel-Kelet országaiba;

1984: a Svéd Béke- és Köz­vetítő Bizottság följelenti a Bo­fors céget, mert lézervezérlésű Robot–70 rakétákat csempé­szett Dubaiba és Bahreinbe;

1984–85: a svéd vámhatóság és a rendőrség szakértői kiderí­tik, hogy a feljelentés tényei igazak;

1985–86; a kapcsolatok nem szakadnak meg a Bofors és Te­herán között;

1985. július: Irán újabb 200 svéd föld–levegő (Robot–70) rakétát kap;

1985. augusztus: Palme mi­niszterelnök tudomására jut, hogy a Bofors harmadik orszá­gok közvetítésével szállít fegy­vereket az Öböl-térségbe. Azonnal intézkedik, de hiába, mert egy hónappal később újabb fegyverszállítmány ér­kezik Teheránba;

1985. december: Irán rekla­mál az elmaradt szállításokért;

1986. február 26.: Palme tit­kos találkozója az iráni nagy­követtel ;

1986. február 28.: Palmét meggyilkolják.

Tények, vádak, cáfolatok egész sora látott napvilágot az utóbbi hetekben-hónapokban Svédországban, izgalomban tartva a társadalom minden ré­tegét. Gyanúba keveredett – miután állítólag tudott a fegy­verszállításokról – a kitűnő szakember hírében álló Kjell- Olof Feldt pénzügyminiszter. A politikus persze visszautasítot­ta a vádaskodásokat. A kor­mány másik tagja, az egykori külkereskedelmi – ma mezőgazdasági – miniszter Mats Hellström ugyancsak rivalda­fényben áll. Ingvar Carlsson kormányfő nemrég ismételten kategorikusan cáfolta a mind több helyről érkező vádakat, amelyek szerint a szociáldemok­rata kormány hallgatólagos tudtával folytak a törvényellenes fegyverszállítások a közép-keleti válságkörzetekbe. A Stockholmban működő SIPRI (békekutató intézet) egyik nemrégi jelentésében olvasható, hogy Svédország is megtalálható az Öböl-háború részvevőinek fegyvereket szállító 27 ország között.

Svédország a saját honvédel­méhez szükséges eszközöknek a harmadát külföldről hozza be, a többit a hazai hadiipar, a mind nagyobb haszonnal dol­gozó Bofors, a Nobel Kemi, az FFB állítja elő. Ugyanezek a konszernek természetesen (a kormány illetékes hivatalainak az engedélyével!) exportálnak is fegyvert, hadianyagot. Nem titok, hogy Svédország a vi­lág egyik legnagyobb hadiszál­lítója; törvényei szerint azonban nem exportálhat olyan térségekbe, ahol harci cselekmények folynak. Ilyen helyekre még a közvetett fegyvereladás is büntetendő, tilos!

Most a svéd parlament, a riksdag különbizottsága vizsgálja: tudtak-e a Bofors nevéhez fűződő illegális fegyverszállításokról a kormánytagok, illetve a hadfelszerelési felügyelőség vezetői? Ha tudtak, de hallgatnak róla, nyugodtak lehetnek a hadianyagkonszern főnökei. Ha viszont bebizonyosodik, hogy a Bofors vezérkara becsapta a kormányt, akkor súlyos büntetésekre van kilátás. Az egyértelmű bizonyításhoz azonban tanúkra van szükség. Akik elsősorban számításba jöhettek volna: Palme is, Algernon ellentengernagy is halott. Miként Algernon elődje, Bangk Rosanios sem mondhat már semmit sem, mert hirtelen megbetegedett és meghalt..

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)