Schäffer-ház, Győr: végtelen történet?

Ha 1111-szer nem szerepelt is a Schäffer-ház az Infovilág Győrrel foglalkozó írásaiban, jó néhány tucatszor minden bizonnyal szóba került. És nem csupán azért, mert a város kitüntetetten legszebb pontjának, a Bécsi-kapu térnek egy jellegzetes épületkettőse. Hanem mindenekelőtt azért, mert hosszú évek óta mindenki szeme láttára romlik az állaga, és mert senki sem törődött vele. (Nyitó kép: a Schäffer-ház “köpeny” nélkül 2017 őszén.)

Vagy mégis? Egyelőre nehéz megállapítani, mert miután lapunk vissza-visszatért a Schäffer-házhoz, azok, akiknek (meggyőződésünk) kötelességük lett volna válaszolniuk, felvilágosítással szolgálniuk a (győri viszonylatban nagy, ám omladozó, eresztékeiben rothadó, patkányfészekké vált) ingatlan sorsáról, egyszerűen negligálták megkereséseinket. Lapunk számára egyáltalán nem vígasz, hogy időközben személyi változások történtek a győri városházán, két (bebetonozottnak vélt) sajtófőnöktől is megváltak, miként a város főépítészének is megmondták: másnap már ne jöjjön dolgozni, mert kerestek s találtak helyére új embert – a Schäffer-ház legföljebb annyiban változott, hogy a jó embermagasságú paravánt megunván, patyomkin-leplet kapott az iker-épülettömb.

Itt futott a patkány…a fotós rémületére.

Amíg (a botránya miatt kiebrudalt) előző polgármestert pártja félre nem állította regnálásának 13. évében, a Schäffer-házról sem lehetett semmi érdemlegeset megtudni. Aztán kiderült, hogy az ingatlant az a frissen alapított kft. vette meg (nem tudható, mennyiért), amelynek ügyvezetője (amíg hatalmon volt a régi polgármester) nem volt hajlandó szóba állni az Infovilággal. Aztán amikor fordult világ, megváltozott a helyzet…

Három évvel ezelőtt, augusztus 6-án jelent meg az első, majd jó két héttel később a második írásunk a Schäffer-házról. És miután a városháza akkori sajtófelelőse a füle botját sem mozdította a cikkekben fölvetett problémákat megbeszélendő, két hónappal később egy harmadik cikkben is foglalkoztunk a málladozó ingatlannal. – Annak ellenére nem, hogy az akkori főépítész éppen őt javasolta tájékoztatásra. Alighanem minden újságíró fölszisszent volna erre, tekintettel arra, hogy példát adó, polgári módon működő európai országokban éppen fordított a sorrend: a marketinges előkészíti az interjút a főépítésszel, aki ráadásul fontosnak tartja a sajtó és általa a közvélemény tájékoztatását. Ez a város ugyanis ezt érdemelné… – írtuk akkoriban.

Csendes nyári nap 2019. júniusban

És folytatódott az egyébként kilátástalan küzdelem a városházával:

Levelet küldtem 2017. október 3-án 12 óra 05 perckor dr. Domanyik Eszternek (miként már írtam), a győri önkormányzat városmarketing és programszervezési főosztálya (időközben eltávolított) vezetőjének abból az alkalomból, hogy augusztus 6–október 2. között lapunk, a 2000-ben alapított „Infovilág, a hiteles hírportál” szerénységem klaviatúrájából származóan négy írást is közölt Győr belvárosáról, fölhívva a figyelmet e csodálatos város műemlékei egy részének elhanyagoltságára.

A Schäffer-ház a téravató után )2019. december)

A címzett (domanyik.eszter@gyor-ph.hu) a levelet – amelyben a cikkek szerzője, egyben a lap alapító felelős szerkesztője fölajánlotta a győri önkormányzat városmarketing és programszervezési főosztálya vezetőjének a véleménynyilvánítást az Infovilág felületén – 2017. október 3-án 14 óra 39 perckor elolvasta. A városháza véleményére váró négy cikk itt megtalálható:

Győr többet érdemel(ne – Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán

Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán (2.)

Egy kis séta – nem Nagyváradon, hanem Győrött

Csakhogy a jelzésre és ajánlatra az (egykoron törvényileg előírt) szokásos 30 nap elteltével sem érkezett válasz. A 30 nap (és még három óra) múltán 2017. november 3-án 14 óra 51 perckor újabb levelet küldtem dr. Domanyik Eszternek, amelyben sajnálattal konstatáltam, hogy négy hét és két nap nem volt elegendő a győri városháza városmarketing és programszervezési főosztálya vezetőjének az Infovilág szerkesztőségétől kapott levél megválaszolására. Még csak arra sem vette a fáradságot (miként ez ilyen esetekben a címzettek bevált módszere), hogy lapunkat értesítse: „a válaszon dolgozunk, türelmét kérjük…”

bty

A november 3-i levelemben egyúttal közöltem a címzettel, hogy sok évtizedes pályafutásom alatt sem itthon, sem külföldi tudósítói éveimben ilyen negligáló magatartással nem találkoztam. Európa működő felében ugyanis a közigazgatási beosztottak, sőt, a hatóságok is jól tudják: az újságíró felelős munkát végez, szándéka és joga, sőt, kötelessége a hiteles tájékoztatás, és ebbéli igyekezetében segíteni kell.

A válaszadás meg a címzettnek eleve kötelessége, ezért (is) fizetik. Tűrhetetlen a munkájukat végző, a hivatásukat gyakorló újságírók „kikerülése”, amelynek leglátványosabb megnyilvánulása, amikor képviselők és kormánytagok fülükre ragasztott telefonnal elfutnak az újságírók elől. Az ok semmi más nem lehet, mint a gyávaság, a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” szerfölött rosszul értelmezett gyakorlata. Tapasztalható, hogy ez a fajta megfutamodás járvánnyá vált, és az utóbbi időben nem csupán választott, kinevezett, magukat az újságíróknál felsőbb rendűnek (be)képzelő hölgyek és urak azt hiszik, hogy ők „valakik”, és ezt is megtehetik.

Itt szeretném leszögezni és közhírré tenni: NEM TEHETIK MEG, még akkor sem, ha ezt gondolják és próbálnak „valakikként” viselkedni. Ezt a fajta magatartást undorral és megvetéssel fogadja a köz, amely joggal érzi magát lenézettnek, és olyannak, akitől a „valakik” semmi egyebet sem várnak, mint a zsíros fizetésüket és négyévenként a szavazatukat.

A győri városháza beosztottjának írt levelemre visszatérve: közöltem (az általam személyesen, sajnos, nem ismert, ám a róla készült képek szerint modellszépségű) dr. Domanyik Eszterrel, hogy a válasza elmaradásáról tájékoztatom lapunk olvasóit, mert ilyen esetben nincs nagyobb erő a nyilvánosságnál. Meg is történt 2018. július 24-én Győr többet érdemel(ne) – kérdéseink és a válaszok:

Készült (a felvétel!) 2017. szeptember

„Egy évvel ezelőtt tette szóvá az Infovilág ebben a cikkben a rettenetes állapotot. Miért nem kötelezik a tulajdonost a Bécsi kapu tér 1–3. épület és a vele együtt a volt Vaskakas étterem felújítására? Létezik-e egyáltalán településképi kötelezés? Ha van, célszerű lenne bevetni.

Létezik (bizony) településképi kötelezés, amelyet műemléki épületek esetén a Járási Kormányhivatal tud a tulajdonosra kivetni élet és balesetveszély esetén.”

…és ez a kép is.

Ezt az írást se hagyjuk ki, Győr többet érdemel(ne) – tér-kép szépséghibákkal (2018. 12. 18.), legalább egy idézetet megér:

Kép: 2019. január 26.

„…Győr, Bécsi-kapu tér: beszéljenek a ma délben készült képek! A hósipkás, késő klasszicista Schäffer-ház ma is éppúgy mállik és rohad, mint 1600 millió forinttal ezelőtt. Igaz, kapott egy paravánt, amelynek kitalálója mintegy tízrészes –képzeletét jócskán megerőltetve, azonos képekkel fedett – paravánnal körbe kerítette a téravató idejére (aztán ott is felejtette), nehogy a kamerák szemmagasságban meglássák-megörökítsék a sokkal jobb sorsra érdemes, rogyadozó tetőjű ikerház szörnyűséges állapotát. Az 1600 millió forintból ugyanis nem futotta egy molinóra, amely legalább patyomkin-érzetet keltett volna a szemlélőben…”

Aztán egy kicsit változott a világ: Győr többet érdemel(ne) – sokadszor a Schäffer-házról (2019. 02. 07.) „…Időközben szerkesztőségünk tudomására jutott, hogy új tulajdonosa lett a Bécsi kapu tér 1–3. alatti ikerépületnek. A 2019. január 2-án Püspökvár Kft. néven 3 millió forintos alaptőkével alapított, január 8-án bejegyzett (telephely: Győr, Teleki utca 17.) ingatlanforgalmazási cég, amely január 25-én számlát nyitott a K&H Banknál. Ez a társaság vásárolta meg január 28-án a félig romos ingatlant. Azt (egyelőre) nem sikerült kideríteni, hogy mennyiért. Tekintettel arra, hogy a céghez a postai címen kívül csak egy e-mail-címet (rakosfalvy.zoltan@rakosfalvy.hu) sikerült találni, május 2-án levelet írtunk a társaságnak, tudakolandó: tervezi-e a sarokháztömb felújítását, ha igen, mikorra, vagy (miután a kft. a cégbejegyzés szerint ingatlanforgalmazással foglalkozik) tovább értékesíti. Ez esetben minden bizonnyal még jó ideig a jelenlegi állapotában kell elviselni az épületet…”

Akár visszaépíthető a győri vár Bécsi-kapuja.

Lapunk ismét beleütközött a Győrött magasra fölhúzott hallgatás falába: bár a másodszor is elküldött érdeklődő levelünket a Püspökvár Kft. „elolvasta” jelzéssel nyugtázta, érdemi válasz nem érkezett tőle.

Ennek ellenére megelégedéssel tölti el szerkesztőségünket, hogy a tényt, amely szerint az idén január 8-án bejegyzett kft. megvette a jelenleginél sokkalta jobb sorsra érdemes iker-épülettömböt, az Infovilág közölte elsőként a (győri) nyilvánossággal (is).

Az már csak kiegészítő információ lehet, amit a megyei sajtótermék ma – az Infovilág értesülése után másodikként – közzé tett, nevezetesen: a Püspökvár Kft. a városban jól ismert Rákosfalvy Zoltán ügyvéd és társa tulajdona – a Schäffer-házzal együtt.

Mindazonáltal érdekes, hogy elsőként nem a helyi lap tudta meg az ingatlanvásárlás hírét, annak ellenére, hogy jelek szerint nagyon jóban van a szerző a kft. tulajdonosával, akit tudósításában „per Zoltánként” nevez meg:

„…Zoltán hangsúlyozta, hogy a győri önkormányzat eddig sem tehetett semmit azért, hogy a műemlékvédelem alatt álló épület szépsége kívül-belül helyreálljon, mert nem volt tulajdonos. A győri polgármesteri hivatal nem építési hatóság, az építési hatóság a műemlékvédelem volt, az ingatlan új kezekbe kerülésére is a műemlékvédelem adta áldását.”

Tavaly június 6-án újra napirendre vettük a Schäffer-házat: új gazdáját kértük, válaszoljon lapunk kérdéseire. Arra hivatkozott – meglehetősen egyedülálló módon –, hogy egy helyi sajtóterméknek nyilatkozott ez ügyben, tájékozódjunk ott. Közöltük az ügyvezetővel, hogy azt is megírjuk, ha (kamalduli szerzetesek példájára) nem válaszol… megtettük…

„A paravánnal eltakarni szándékolt ikonikus épület rég kitört ablakai tavaly advent óta lesik, mikor helyezik teljes üzembe a győriek által csak zuhanyfülkéknek nevezett legújabb „szökőkutat” a győri vár valamikori Bécsi-kapuja helyén. Mindazonáltal igazán illett volna legalább a díszburkolatban (oh!) elhelyezni egy jelölést és magyarázatot arról, hogy itt állt Közép-Európa talán legszebb, reneszánsz várkapuja.”

A “szakrális” emlék magyarázata egykori emléktáblán; a tér egykori nevét feledékenységből őrző házszámtábla: “Köztársaság tér…”

Tíz nappal később újabb cikk Schäffer-ház-témában: 

„Európa sok-sok városa megirigyelhetné, sőt, magáénak is mondaná Győr legszebb terét, ha… Holott annyi szépet és jót el lehet(ne) mondani róla: hazánk (talán) leggyönyörűbb barokk tere, innen léphetünk be az ugyancsak gyönyörűséges, ugyancsak meghatározóan barokk belvárosba, és ki is léphetünk erről a térről, hogy a Rába-ágakon átívelő (igaz, a II. világháború előtt ezerszer szebb) hidakon Győr-Újvárosba, melynek sok utcáját jobb elkerülni, nehogy könnyekre fakadjon a látogató. A Bécsi-kapu tér a névadó győri erőd Bécsi-kapuja volt, amelyet sajnos, eleink eléggé el nem ítélhető döntésükkel lebontottak, ám az utódok már sokszor újjáépíthettek volna eredeti reneszánsz pompájában.

De még csak meg sem jelölték (miként tették legalább a Baross út/Arany János utca kereszteződésében a Fehérvári kapura emlékeztetvén. Építettek viszont (miért is ne éppen!?) a kapu helyére egy oda nem illő szökőkutat, amit a helyiek zuhanyfülkeként emlegetnek.

A szökőkútként szolgáló “zuhanyfülkék”.

Erre az „üvegcsodára” látnának a lapunkban már sokszor emlegetett Schäffer-ház (Bécsi-kapu tér 3.) ablakai, ám sorra megvakulnak a sok-sok éves elhanyagoltság, a gyönyörűséges térhez méltatlan állapot miatt. Miként írtuk már nem is egyszer (és próbáltuk a győri városházát, bár törvényes kötelezettsége lenne, véleménynyilvánításra bírni – hasztalan), azzal, hogy egy jó kétemeletes épületet a földszint magasságában paravánnal vesznek körül, még semmi sem változik, legföljebb a városát szerető polgárt sikerül még keserűbb haragra gerjeszteni. Az év elején egy helyi kft. megvette ugyan a Schäffer-házat, ám a vállalkozás vezetőjét (tulajdonosát?) sem lehetett szóra bírni, tudakolván: mi a szándéka a jó másfélszáz esztendős, késő klasszicista stílusú ingatlannal. – Miközben a paraván mögé fényképeztünk, majd kiesett a kamera fotósunk kezéből, mert egy patkány futott át a lába között.

A Schäffer-ház “rövid köpenyben”…

A krónika nem ért véget, íme:

Címzett: a győri polgármester – lássa: a Nyilvánosság (2019. 09.21.) Felszólítás Borkainak, hogy a törvény szerint válaszoljon.

Kifárasztásra játszik a Schäffer-ház tulajdonosa? (2019. 09. 28.) Meddő levelezgetés dr. Rákosfalvyval.

Írja meg, oszt jó napot! (2019. 11. 04.), idézet az akkori cikkből: „…Fölhívtam a szóban forgó ügyvéd úr irodáját. Egy kolléganője vette föl a telefont, és mintegy két-három perc elteltével közölte: nincs benn a keresett személy. Próbáltam magyarázni, hogy kínos, és ne késztessenek arra, hogy újólag megírjam: dr. Rákosfalvy Zoltán – ellentétben a működő Európára jellemző szokással – semmibe veszi az újságírói megkeresést: nem válaszol az érdeklődő (magánügynek korántsem tekinthető) levelekre, elvégre egy városképi szempontból ikonikus épületről van szó.

Végül megkérdeztem a kedves hangú ügyvédnőt: megírjam-e újólag, hogy kollégája (főnöke?) nem válaszol, holott minden alkalommal nyugtázta az érdeklődő levelem átvételét?

Mit gondol, kedves Olvasó, mi volt a felelet?

„Írja meg!”

E két szóból nagyon is kicsengett: reklamálhat akárhányszor, akkor sem válaszolunk.

Az ám, a módszer ismerős: mintegy kilenc év óta az esetek sokaságában ez az „eljárásrend”.

Oszt jó napot!”

Vagy mégsem?

Megtört a jég: dr. Rákosfalvy válaszolt – dolgoznak a Schäffer-házon (2019. 11. 18.) Ez dr. Rákosfaly második válasza volt – lényeg nélkül. Csakhogy az újságíró eredmény nélkül nem szokott leszállni a témáról. Pár nappal ezelőtt (2020. 07. 13., 14:03) levelet küldtem a Püspökvár Kft. ügyvezetőjének, emlékeztetvén arra, hogy tavaly novemberben ezt írta: „…tájékoztatom, hogy egyenlőre keressük a Schaffer ház legoptimálisabb hasznosítási és ehhez kapcsolódó felújítási lehetőségét, mely maximálisan figyelemmel kell legyen az épület történelmi és szakrális jelentőségére. Mihelyt konkrétumokkal tudok szolgálni, tájékoztatni fogom. Az épületben egyébként állagmegóvó, állagmegőrző munkák zajlanak. Tisztelettel: dr. Rákosfalvy Zoltán”

Jó, hogy itt áll Kisfaludy, legalább eltakarja a Szél köz omladozó házait.

Erre hivatkozással érdeklődtem: hol tartanak a jó fél évvel ezelőttihez képest a munkálatok? Milyen szakrális jelentősége van az ingatlannak? Szeretnénk részletesen tájékoztatni róluk (és a rendelkezésére álló valamennyi fontos tényről) az olvasóinkat….” A válasz lényege szakszerű:

„A Schäffer-ház kétemeletes késő klasszicista műemlék lakóház különleges szakrális és történeti értéke, hogy a mai napig magában foglalja a püspökvári várkazamata rendszer jelentős részét és a győri vár maradványait. Az épület Győr város legjelentősebb szakrális komplexumához tartozott, az egykori Püspökvár részét képezte. Az épület sarkán – egy 17. század közepi térkép ábrázolása és a teljes körű falkutatás eredményei szerint – kelet–nyugati hossztengelyű kápolna állt, melynek építését a falkutatás során nagyszámú 1651-es évszámmal jelzett téglák datálnak.

A püspökvári várkazamatát és a Schäffer-házat magába foglaló ingatlan állagmegóvó, állagmegőrző (szerkezetjavítás, vízszigetelés stb.) munkálatai lassan a befejezéséhez közelednek, mellyel az épület szerkezete és állaga annak felújításáig megóvásra kerülnek.

Ezen munkálatok elvégzéséről a megelőző cirka 40 esztendőben a korábbi tulajdonlók nem gondoskodtak.

Továbbra is keressük az épület legoptimálisabb hasznosíthatóságát és annak megfelelő felújítás lehetőségeit.

Üdvözlettel: dr. Rákosfalvy Zoltán”

Nincs itt a vége! Folyt. köv.