Huszonöt évvel ezelőtt talán két szóból álló volna ez a recenzió: csajos melodráma. (Napjainkban ez a minősítés érzékeny ellenvetést kelthet.) Sokkal korábban Courts-Mahler írt túlcukrozott romantikus lányálmokról. Ma modern szerző(k) keresi(k) a frusztrált kor(szellem) lelki kapaszkodóit, érzelgős példázatait, megindító történeteit.
A monacói hercegnő romantikus életrajza nem holmi Bridget Jones vicces lányregény. Annál komolyabb. Drámai mélységet viszont nem itt kell keresni. Karcmentesen szépet adni ellenben sikerül(he)t egy tragikus sorsú, érdekes szépségről. Ez a zanzája Grace Kelly (G.K.) fél élete ízléssel megírt kötetének. Nem több, nem kevesebb; a tízes skálán nálam 6 pontot ér.
Íróielragadtatással teli, szentimentális könyv járja be a világot G.K. (szerelmi) életéről. Szinte naplószerűen végig követi az írónő G.K. pályáját a szerepeinek és főként a szerelmeinek a koordináta rendszerében. Mind e közben képet ad egykori híres férfiak odaadásáról, kapcsolatok romantikájáról és lezárultáról. Van itt Gary Cooper, Cary Grant, Bing Crosby – és még sokan mások, vallja a pletykavilág. Életében, pályáján feltűnik más metszetben Marlon Brando és főként Alfred Hitchcock is.
Kezdődik a pályakép a tinilány philadelphiai családi konfliktusaival és iskolai próbálkozásaival; folytatódik a New York-i önállósulás állomásaival; majd sorra jönnek a nagy szerepek és a filmcsillagokkal fenntartott liezonok.
Bizarr módon, bevégezetlenül, olvasói hiányérzettel ott zárul a mű, hogy hajó viszi a főhősnőt a monacói frigyre, aki közben morfondírozik. Idézet a könyvből: „Hogy milyen világ várja őt ott. És hová vezet majd az élete…Ahhoz a férfihoz utazik, akit szeret. És ahol szerelem van, ott nem lehet olyan fájdalom, amelyet ne lehetne legyőzni.”
Szirupos, csöpögős leírás ez; megható, de hatásvadász is. Illetlen poén lenne említeni, hogy G.K. tragikus sorsa rácáfolt erre. Sajnos.
Van más túlzó írói fogás is a könyvben. Így pl. „Grace tudta, hogy ez a jelenet filmtörténeti jelentőségű lesz.” Eleve, honnan? „Szerelem vagy kötelesség; összekapcsolódott a film + az élet… egyetlen, nagy, megingathatatlan, örök szerelem; mindig ezt kereste, most álma valóra válhat..”. (Megjegyzés: nem is olyan rossz dolog ez az állandó keresés, nem igaz?!)
A mű voltaképpen korai előhang G.K. későbbi tragédiájához, ám ez utóbbira utalás sincsen. Aki körbe néz a neten, az a kétségtelenül kiemelkedő színészi pálya mellett talál nem csupán mesébe illő mozzanatokat is. S. Benedict-et elragadta a tisztelet; nem futotta bíráló árnyalásra. Sebaj, de néha ez kevés.
Nem csak bírálok. Kiválóan megírt történetszál a 312. oldalon az, mely G. K. Oscar-díja utáni súlyos csalódását jeleníti meg. G.K. ugyanis folyton küzdött (volna) apja elismeréséért. Hiába! A díjátadót követően apja sajtóinterjúját kapta az arcába. Ez állt ott: „John Kelly elmondta, meglepte, hogy éppen ez a gyermeke ért el ekkora sikert. Ő a legkevésbé sem számított erre, mert a másik lánya, Peggy valójában mindenben jobb volt, mint Grace, akiről soha nem gondolta volna, hogy elnyer majd egy ilyen fontos díjat.”
Lehet az engesztelhetetlenségnek ártó, mérgező, gonosz mélysége?! Bántható a legrosszabb pillanatban is az, aki ezt nem érdemli meg. G.K. gyönyörű profiljain valamennyi árnyék ezért is lehetett.
Pár kedvcsináló érdekesség a könyvből. G.K. jéghokizott is, de legjobban a balettet kedvelte. Egész életében vonzódott a nála idősebb férfiakhoz. Gary Cooper mondta: „Bár csak 20 évvel fiatalabb lennék?!” Kellyre színésznőként a legnagyobb hatást Alfred Hitchcock tette. Hitch’ ezzel biztatta: „Olyan nő vagy, aki nem adja fel. Nem is sejtett erőket tudsz mozgósítani…”
1955 meghozta számára élete (szerelmi) álmát: egybekelhetett III. Rainier monacói herceggel. Ennek történetét remek moziformájában dolgozta fel Olivier Dahanan filmje: Nicole Kidman és Tim Roth főszereplésével (Grace, Monaco csillaga.) S. Benedict könyve a sajtó bombahírét idézi: „A mesebeli herceg és a filmhercegnő nagy találkozásáról” írnak. Igazat.
Hercegnőként Grace – még Hitchcock unszolása ellenére is – filmszínészként visszavonult. Kulcspont lehetett e döntésnél az, hogy a szerelem vagy kötelesség dilemmáját egy jelképes eset oldja meg. Vezényszó szól a filmvilágban, percre belőve, s a színészek rangsorát kifejezve: „Sminkre sorakozó!” A legnagyobb, fiatal sztárok reggel 8-kor kerülnek sorra; időben, hajnal felé visszaszámolva már a kevésbé fontosak, idősebbek, kifutó modellek jön(né)nek. Idézet a kötet 331. oldaláról: Grace tudta, hogy a dicsőségének hamarabb vége lesz, semmint kiélvezhetné. A kamera elé kívánkozó fiatal lányok áradata soha nem fog elapadni…”.
1982. szeptember 13-án G. K. autóbalesetet szenvedett; másnap elhunyt. Életét-halálát legendák övezik. Általános vélemény, hogy bár hercegnőként és anyaként boldogan élt, a színészi pályájának elhagyását teljesen sosem tudta feldolgozni. Kishír, hogy 1972-ben Budapesten is járt.
Intellektusa, szépsége máig sem kopott meg.
Sophie Benedict: Grace Kelly és a szerelem eleganciája; szentimentális életrajz. Eredeti mű: Sophie Benedict: Grace und die Anmut der Liebe, Aufbau Verlag GmbH and Co. KG, Berlin 2020. Hazai megjelentetés: Kossuth Kiadó, 2021. Fordította: Várnai Péter, szerkesztette: Tóth Emese, bortítóterv és grafika: www.buerosued.de. (A képek a Kossuth Kiadó, továbbá Grace Kelly anyagainak, filmjeinek nyilvános fotói.)