Szavak (és szavak)

A magyar közállapotokról szóló új uniós jogállamisági jelentés, az értékeléseit illetően nem áll ugyan szöges ellentétben a valósággal, de szóhasználatával sajnos sokat segít a felpuhításában és szétkenésében. Lehangoló látni, hogy ami vér, valóság, szorongattatás, levegőhiány, jogfosztás, azt kikrémezett, bepúderezett szavakba öltöztetik, már-már ivartalanítják is.

Hardy Mihály kolléga egy belső kör-e-mailben figyelmeztet arra, hogy a kormány által használt newspeak (újbeszél) sajnálatos terjedésére utal a „követelés” szó átvétele az Európai Bizottsággal folytatott pénzszerzésre irányuló tárgyalásokkal kapcsolatban. A Bizottság ugyanis nem, nem követel, hanem feltételeket szab, vagy ajánlásokat tesz, ezt fordítja le a kormány egy agresszív, torokszorongatást imitáló megfogalmazásra. Ám az igazság máshol van.

Ami a szavakat, vagy valódi jelentésüket illeti, éppen az Európai Unióval is akadnak azért gondok. Itt van rögtön az új jogállamisági jelentés, ami az értékeléseit illetően nem áll ugyan szöges ellentétben a valósággal, de sajnos, sokat segít annak felpuhításában és szétkenésében.

A jelentés különösen az igazságszolgáltatással, a média helyzetével és a demokrácia állapotával foglalkozik, és ilyen mondatok rejtőznek benne: „nem történtek jogalkotási lépések a bírósági igazgatásban a fékek és ellensúlyok hiányával kapcsolatos aggályok kezelésére”. A baj itt nem is feltétlenül az apparátusi nyelv személytelenítő szóhasználata, ahol egy lépést nem „megtesznek” valakik és valahol, hanem az nem „történik meg”, a felelősség tehát nem emberé, kormányé, hanem a „lépésé”, ami az istennek se, hajtja végre saját magát. Nem, a baj az „aggály” szóval van, ami a harmadik jogállamisági jelentés és tizenkét év orbáni kormányzás után is legföljebb aggódik valami miatt, ami már régen megtörtént, nevezetesen a fékek és ellensúlyok kinyírása.

Egy másik helyen a kiterjedt és egyre mélyülő kleptokrácia leírására a korrupciós kockázatokról ír. Kockázatokról, amelyek ugyebár vagy igazi lopásokba fordulnak, vagy azok mindenféle aktivizmus nélkül csak megtörténnek. A magyar kocka minden oldala ugyanaz.

És van még itt egy csomó dolog, például a média esetében a „nyilvános információkhoz való hozzáférés akadályozottsága”, vagy a Pegasus-ügyben, ahol megint „aggályok merültek fel”, de idevehetjük azt is, hogy a pártfinanszírozás „ kihívásokkal” küszködik.

Hát így.

Értjük mi ezt, persze. A hivatali nyelv semleges, és aggályos lenne, ha egy túlzottan erős megfogalmazás miatt perindítási kihívásokkal kellene küszködnie, ami kockázatos, ha megtörténik, mert ez akadályozná a jelentés egyébként komoly és valós tartalmaihoz való hozzáférést. Mégis: lehangoló látni, hogy ami vér, valóság, szorongattatás, levegőhiány, jogfosztás, azt ilyen kikrémezett, bepúderezett szavakba öltöztetik, már-már ivartalanítják is.

Ez azonban ilyen műfaj, mondja Péter barátom, és hozzáteszi: nem baj, a fiókot, amiben majd a jelentés elpihen, ezek a dolgok nem állítják kihívás elé. Becsukódik és kész.